Míg korábban ez az átmeneti időszak a fiúknak elsősorban a hosszúnadrágot, a lányoknak a selyemharisnyát és a karnyújtásnyira lévő felnőttséget jelentette, a mai „teenager” vagyis kamasz számára hosszabb és főként viharosabb korszakot jelent, amelyben a játékot felváltja az álmodozás – és igen fontos szerepet kap.

Az álmodozás mindig énközelben marad: ennek révén erőfeszítés mentes helyzetmegoldásokra csábít. Arthur Slade Törzsek című regényének főhőse, Percy azonban túlzásba viszi az álmodozást, és úgy ragad bele a saját világába, hogy nem érzékeli annak határait – korlátait –, így értelemszerűen arról sem vesz tudomást, hogy saját világának tényei nem azonosak a valóság tényeivel.

Nem őrült ő, csupán egy kamasz, akinek „minden összejött”: nagytekintélyű néprajzkutató apja Percy szerint egy trópusi fertőzés áldozataként veszítette életét, és tragikus körülmények között elveszítette legjobb barátját is. A világban apja figyelő tekintetével jár-kel: élete fő művének megírására készül. Apja tudományos módszereit alkalmazva iskolatársait figyeli meg, és róluk készít feljegyzéseket. A „törzsek” tagjai azonban nem becsülik sokra kulturális antropológiai érdeklődését, mindközönségesen kukkolónak tartják Percyt.

Percyvel azonos törzsbe egy valaki tartozik csupán: a némiképp szintén kívülálló, ám a valóságtól el nem szakadt jó barát, Elissa, aki az első szerelem élményével is megajándékozhatná Percyt, ha nem csupán egy nőnemű homo sapiens jó felépítésű példányát látná benne. És amint az kiderül, Percy valóban nem csak ennyit érzékel Elissából, de ahhoz, hogy képletesen is el tudja fogadni a felé nyújtott kezet, ideje szembenéznie önmagával és a valóság tényeivel.

A Törzsek egy érettségi előtt álló „kamasz Darwin” szemszögéből láttatja a világot és benne önmagát. Újdonsága természetesen nem „tudományos” megállapításaiban rejlik (bár a törzsekről kifejtett nézetek szellemesek és tanulságosak is), hanem abban az irodalmi teljesítményben, hogy hitelesen és egyszerűen szól egy bonyolult korosztályról és korosztálynak – egy olyan korosztálynak, akik ha el is menekülnek saját álmaik világába a valóság elől, nagyon nem szeretik, ha a felnőttek félrebeszélnek. Arthur Slade igazán nem vádolható ezzel.

Regénye tizennégy éven felülieknek nyújt szórakoztató olvasmányélményt és egyúttal komoly segítséget az Erikson-féle „identitás avagy szerepkonfúzió” címkéjű pszichoszociális krízisben – vagyis a serdülőkorban.


Animus, 2006. 158 oldal (1790 Ft)

(A recenzió eredeti megjelenésének helye a Csillagszálló)