Rengeteget hallottam már a Kodály Vonósnégyesről szuperlatívuszokban beszélni, ezért is voltam hálás a Budapesti Tavaszi Fesztivál műsorstruktúrájának, hogy ezúttal élőben, ráadásul vendégművészekkel egyetemben hallgathatom meg őket. A Zeneakadémia nagyterme szépen megtelt: ha a csilláron nem is lógtak, nem sok üres szék maradt a nézőtéren. A fények lehunytak, a zenészek pedig - némileg sokan - a színpadra vonultak, és kezdődött a zene. 

A műsort rögtön egy oktettel kezdték, talán ezért tűnt olyan soknak a nyolc ember egy vonósnégyes helyett. Általában figyelek arra, hogy a zenekar mikor kezd (ezúttal az első hegedűs jelzésére), hogy mennyire találja el a kellő pillanatot: ezúttal egy egész picit elsietettnek tűnt a rajt. Részben az elvesztegetett (érzelmi) hangsúly okán, hamarosan a terem akusztikájáról tett megfigyeléseimen kezdtem tűnődni, mivel - nyolc ember ide vagy oda - a zenekar igazán játszhatott volna hangosabban is. S amint hamarosan rájöttem, ez nem a sajátos akusztikának volt köszönhető: talán a különös hangszer-összetételnek?

A Strauss-darab egyébként rendkívül szellemes, a fúvós és vonós hangszerek furcsa összetételét is sikerült összeboronálnia a szerzőnek, amit az előadásban hallhattunk. Ugyanakkor, annak ellenére, hogy a zenészek valóban kiváló muzsikusok voltak és hangszerükből a lehető legtöbbet kihozták, néhol picit bizonytalannak éreztem őket, a nagy létszám ellenére is visszafogott játékot részben ennek tulajdonítom. 

Nem volt rossz, ahogyan a következő Mozart-Tarkmann-darab sem, ezt igazán nem mondom, ám amikor a Smetana-mű megszólalt, azonnal világossá vált a különbség (amiről beszélek). Ebben a vonósnégyes egyedül játszott, és hihetetlen dinamikájába a korábbinál jóval nagyobb hangerő is belefért, míg a korábban érzett bizonytalanság helyét a - jó értelemben vett - vérbeli profizmus, a tökéletes játék és hangzás foglalta el.

Ugyanakkor a Mozart-Tarkmann-darabnak volt egy különlegessége: a nagybőgő a szokottnál jóval nagyobb és virtuózabb szerepet kapott, így megcsodálhattuk Fejérvári Zsolt csodálatos játékát. A sors fintora, hogy a terem fülledt hangzásának és a(z ebben a kontextusban) szokatlanul nagy hangszerparknak köszönhetően (avagy annak ellenére?) a rendkívül virtuóz szólamokat játszó bőgő hangja a háttérben maradt - inkább érezni, mint világosan hallani lehetett.

A szünet után következett a Schubert-oktett. Jellemző, hogy a Smetana-négyes után még mindig visszafogottnak tűnt a dinamikája, de legalább a zenészek részéről érzett bizonytalanság eltűnt, ebben a felállásban talán a legösszeszedettebb előadás volt az est során. Ám annak ellenére, hogy meglehetősen nagy Schubert négyes és ötös-rajongó vagyok, talán a legkevésbé schubertes műnek tűnt, amit hallottam: klarinét, kürt és fagott vitte ott a szólamot, ahol vonóst "vártam". Szép párja az előző darabnak, amiben a bőgő vitte a prímet. 

Nem véletlenül ünnepelt a közönség a darabok, és különösen az előadás után: alaposan átgondolt, jól értelmezett és előadott műveket hallottunk ragyogó muzsikusok előadásában.

Ám az est csúcspontja - és azt hiszem nem csak számomra - a Kodály Vonósnégyes maradt és nem a barátai.

A műsoron:

2016. április 21. Zeneakadémia
A Kodály Vonósnégyes és vendégei
 

R. Strauss: Till Eulenspiegel - egy kicsit máshogy!
W. A. Mozart - Tarkmann: Per questa bella mano
Smetana: e-moll vonósnégyes (Aus meinem Leben - Életemből
I. Allegro vivo appassionato
II. Allegro moderato a la Plka
III. Largo sostenuto
IV. Vivace

szünet

Schubert: F-dúr oktett, D 803
I. Adagio - Allegro
II. Adagio
III. Scherzo. Allegro vivace
IV. Thema mit sieben Variationen. Andante
V. Menuetto. Allegretto
VI. Andante molto - Allegro

Közreműködik:
Fejérvári Zsolt - nagybőgő
Wenzel Fuchs - klarinét
Bogányi Bence - fagott
Andrej Žust - kürt

A vonósnégyes tagjai:
Falvay Attila, Bangó Ferenc - hegedű
Fejérvári János - brácsa
Éder György - csellő

Richard Strauss: Till Eulenspiegel - egy kicsit máshogy!

Az 1895-ben Kölnben bemutatott szimfonikus költemény (alcíme: Régi csibésztörténet - rondóformában) részletes programjának közlésétől Strauss eleinte idegenkedett: "Amire az egyes részeknél gondoltam, szavakba öltöztetve gyakran elég furcsán hatna, sőt, talán megütközést keltene. A megértés megkönnyítéseképpen meg kellene elégedni azzal, hogy a két Eulenspiegel-témát közöljük, melyek a különböző átöltözéseken, hangulatokon és szituációkon keresztül az egészet végigszövik, a katasztrófáig, amikor Tillt felakasztják. Egyébként hagyjuk csak, hogy a vidám kölniek maguk találják ki, milyen borsot tört orruk alá zenei tréfa formájában egy gaz kópé..." Később azonban - külső unszolásnak engedve - a partitúrába írta a történet legfontosabb állomásait. A kompozíció Till portréjával kezdődik, egy "csínytevő bolondot, egy szörnyű fickót" látunk. Első tettére a hetivásáron kerül sor, amikor lóra pattanva felborítja a kapzsi kofák sátrait, asztalait. Egy másik városban aztán "lelkipásztornak öltözik, és csak úgy csepeg a kenettől meg a moráltól. A reverenda mögül azonban csakhamar kikukkant a gaz kópé." Később udvarolni kezd egy lánynak, de ő kikosarazza. Amikor találkozik egy csoport filiszterrel, tudóssal, csatlakozni szeretne hozzájuk, ám csakhamar olyan kérdésekkel árasztja el őket, melyekre nem tudnak válaszolni. Till otthagyja őket, majd hangosan kacag rajtuk. A csínyek, tréfák által legendája egyre nő, s már valóságos lázadóként emlegetik az emberek. Éppen ezért a hatalom el szeretné hallgattatni. Ítélőszék elé citálják, és kimondják a halálos verdiktet: Tillt felakasztják. Ám ő még az utolsó pillanatában is vidáman fütyörészget.

Bedřich Smetana: e-moll vonósnégyes ("Aus meinem Leben - "Életemből")

Smetana 1876-ban komponálta első vonósnégyesét, amelynek önéletrajzi vonatkozására a mű címében utalt. Két évvel később, 1878 áprilisában kelt az a levél, amelyet már csaknem a teljes sötétség állapotában írt, és amelyben részletesen kitér az e-moll vonósnégyesre. Az első tételről azt vallja, hogy ifjúkora művészet iránt táplált rajongását fejezi ki, valami kimondhatatlan után való epekedő vágyat és a közelgő szerencsétlenség előérzetét. Ezt a viharos szenvedélyt a négy hangszer erőteljes vonással megszólaltatott e-moll akkordja, az első tétel "függönye" sejteti a hallgatóval, majd ezt az előérzetet fokozza a rákövetkező pianissimo tremolók várakozásteli feszültsége. A második tétel "Quasi Polka" felirata a zeneszerző boldog ifjúkorára utal, amikor maga is szívesen vegyült el a tánc forgatagában. A lassú harmadik tétel az első szerelem boldogságát énekli meg. A zárótételhez Smetana a következő magyarázatot fűzte: "A nemzeti zene felismerése, a siker kivívásának öröme. Majd hirtelen a négyvonalas oktávában hosszan  elnyújtva felhangzó E hang, amely a zeneszerző megsüketülése előtt oly végzetesen csengett fülébe. Fájdalmas emlékezés pályája kezdeteire, halvány reménysugár és végül belenyugvás a feltartóztathatatlan sors akaratába."

Franz Schubert: F-dúr oktett, D. 803

Valószínű, hogy Schubert Troyer gróf megrendelésére komponálta az Oktettet (1824-ben), melyet a klarinéton ügyesen játszó gróf Beethoven Esz-dúr szeptettjének (op. 20) társdarabjául szánt. A felépítés és a hangszerelés hasonlósága feltűnő. Mindkét mű hat tételből áll, mindegyik tartalmaz variációkat, scherzót és menüettet, azonosak a fúvós hangszerek - klarinét, kürt, fagott -, s mindkettőre jellemző egyfajta oldott, felszabadult divertimento-hang. Bizonyos, hogy a megrendelő kívánságait Schubert messzemenően figyelembe vette: a klarinétra expresszív, éneklő és virtuóz szólamot komponált. Helyenként kiemelten kezeli, mint például a második tételt (Adagio) indító szólóban. A variációs tétel témája a szerző egy korábbi dalművéből való (Die Freunde von Salamanka, D. 326).

Kodály Vonósnégyes

A nemzetközi hírű kvartett a magyar vonósnégyes-kultúra követeként járja a világot, a 2016/2017-es koncertévadban ünnepli alapításának 50. évfordulóját. Az 1966-ban, zeneakadémiai diákok által életre hívott vonósnégyes 1972-ben vette fel Kodály nevét. Az elmúlt fél évszázadot nagy sikerű turnék fémjelzik, az együttes a legtöbb európai ország mellett az Egyesült Államokban, Japánban, Kínában, Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon is fellépett már.

Az április 21-i koncerten a vonósnégyes elsőrangú vendégművészekkel együtt lép színpadra: a Berlini Filharmonikusok első fúvósaival, Wenzel Fuchs klarinétművésszel és Andrej Žust kürtművésszel, a szintén Németországban fellépő és tanító Bogányi Bence fagottművésszel, valamint Fejérvári Zsolttal, a Budapesti Fesztiválzenekar nagybőgőművészével.

A kép forrása: http://playliszt.reblog.hu/kodaly-revisited (a szerk.)