Annak ellenére, hogy szemléletükben sok közös vonást mutatnak fel a kiadó szerzői, műfajukat tekintve a művek viszonylag jól szétválasztható kategóriába esnek, hiszen Szakács Eszter és Molnár T. Eszter regényei egyértelműen – bár nem „előre megfontolt szándékkal” – a fiatal közönséghez szólnak, stilisztikai és narrációs szemmel hagyományos eszközöket bevetve. Az irodalom visszavág jobban hasonlít egy rendhagyó irodalomóra utáni tanár-diák dialógushoz, ahol az elbeszélő Én a jó és a rossz diák irodalmi-művészi fogékonyságát formálja szövegközpontú értelmezések során.

A célközönség szándékos kiválasztásának elméleti lehetőségét bár egyik szerző sem cáfolja, mégis végső soron sokkal inkább maguk a művek és az azokban megszólaló elbeszélők alakítják ki az olvasóközönséget. Ebből kifolyólag nehéz előre belőni, hogy kik legyenek az olvasók. „Fontos, hogy nekem tetsszen…” – hangzott el többször is Nényei Pál egyik, elsősorban az önreflexióra épülő írói sarokköve. Molnár T. Eszternél szintén a narrátor személye, karaktere volt meghatározó, így a fiatal hang és gondolkodás miatt is kézenfekvő volt a YoungAdult besorolás.

Az ifjúsági irodalomban jelenleg is nagyon népszerű és kedvelt probléma-centrikusság mindkét regényben a tematika egyik fontos elemét képezi. Szakács Eszter a görög mitológiára építkező fantasy-jában kifejezetten komoly sérüléseket és traumákat tematizál, úgy mint a homoszexualitás társadalom általi elfogadása, az alkoholizmus vagy a családi tragédiák – betegség és halál – feldolgozása, amelyek olykor kényes mivoltuk miatt a fogyasztói oldalról még mindig erős ellenállásba ütközhetnek. Molnár T. Eszter hétköznapi főhőse, a 15 éves Bakos Virág naplóbejegyzéseiben pedig az olyan kevésbé látványos, ám szintén meghatározó kamasz-kérdések kerülnek előtérbe, mint a bigott vallásosság, a fiú-lány vagy az átalakulóban lévő szülő-gyermek kapcsolatok.

Ezek a tematikai felütések egyrészt nagyon pozitívan hathatnak a szövegek olvashatóságát és viszonylag könnyű hozzáférhetőségét tekintve, hiszen a konfliktus bizonyos esetekben motorként hajtja a történéseket, s a jellemfejlődés szintén sokkal megragadhatóbbá válik, amint a karakterek a problémák leküzdése során kvázi felnőnek hozzájuk. Az arra irányuló törekvés tehát, hogy a probléma-centrikusság közvetlensége révén a fiatalok motiváltabbá váljanak mind a könyvolvasást, mind a saját maguk megismerését tekintve, kiteljesedni látszik a YA kategóriájában.

Másrészt azonban mindenképpen fontos kihangsúlyozni a nagy klasszikusok – és ebbe tulajdonképpen akár a kötelező olvasmányok is beletartoznak – sikerességét is. Az úgynevezett nagy irodalmi művek vagy például az egyértelműnek és egyszerűnek tűnő, valójában azonban rendkívül gazdag jelentéstartalommal bíró népdalok kifinomult és művészi-árnyalt technikáikkal sokkal erősebben ösztönözhetik a diákokat a művészi gondolkodásra vagy saját problémáik megértésére, kibeszélésére. A konfliktusok, határhelyzetek túl direkt megközelítése a fiatal olvasókat könnyen elrettentheti a megnyílástól.

A szövegek értelmezésén keresztül tisztulhat ki az olvasó számára azok jelentése, jelentősége. Ez a gondolat jelenik meg Nényei Pál könyvében, s ezért nála sokkal hangsúlyosabb is a klasszikusok megközelítési módja. A probléma-centrikusságot, a kényes témákat ugyanúgy megtalálhatjuk akár a népdalokban is, azok néhol igencsak túlfűtött szexuális többlettartalmával, mint egy direktebb ifjúsági regényben – amelyek vonzereje és könnyedsége természetesen ettől függetlenül nyilván nem szenved csorbát.

Fotó: Bach Máté