A vékonyka mesegyűjtemény újszerűségét és egyedülálló jelentőségét emelték ki a bemutatón elhangzott ajánlókban is, amelyeket az OBDK részéről Novák Krisztina főigazgató asszony, az UNICEF részéről Dr. Lux Ágnes, az Emmi részéről pedig Novák Katalin fogalmazott meg. „A gyermekkor egyszeri és megismételhetetlen”, hangsúlyozta az államtitkár asszony. Ezért is annyira fontos, hogy az olykor értelmezhetetlenül száraz jogi megfogalmazásokat olyan formába tudják önteni, amely könnyen befogadható már az óvodás korosztály számára is. Így született meg az elképzelés az OBDK részéről, hogy mindennapjaink jogait a mese világán, nyelvezetén keresztül lehet a legkönnyebben és legközérthetőbben tolmácsolni. Ezáltal elkerülhető a gyermekjogok túlzottan didaktikus, nem életszerű ismertetése, hiszen a mesékben ábrázolt helyzetek később hozzásegíthetik az óvodásokat a helyes döntések meghozatalához és olyan alapot biztosítanak, amelyhez bármikor nyugodtan visszanyúlhatnak.

Az ajánlókat követően Dr. Kováts Ágnes (UNICEF) és Dr. Herczeg Rita gyermekjogi referens (OBDK) beszélgetett Boldizsár Ildikóval a mesekönyv megszületésének körülményeiről. Az írónő a hagyományos, szabad témaválasztásos írói technikákat ebben a mesekönyvben pontosan fordítva alkalmazta, s kifejezetten az adott alapvető emberi jogokhoz kellett formálnia a meséket. Első hallásra talán nem is annyira szembetűnő, mit is jelenthet ez a gyakorlatban: Az emberi jogok szövevényes jogi nyelven megfogalmazott tételeit – úgy mint például az egyenlő bánásmódról, a mozgás szabadságáról, a szociális biztonságról – megtölteni élettel, vagy – ahogyan Boldizsár Ildikó is mondta – úgy elmondani, hogy azok „a szívhez szóljanak”, s az értelmezésükhöz ne kelljen jogi gyorstalpalót végezni. A történetek megírásában egyébként az ősi hindu tanmesék gyűjteménye, a Pancsatantra filozófiája segítette a meseírót.

A hagyományos mesékben gyakran előfordulhat, hogy a kényesebb problémák nem kapnak elég teret, vagy egy-egy érzékeny téma nem elég hangsúlyos. A gyermekjogi mesékben viszont nem lehet „lebegtetni”, a „minden jó, ha vége jó” itt nem elég. Utat mutatnak, hogyan működhet például az egymás elfogadása és tiszteletben tartása, vagy akár a válás utáni kapcsolattartás. Ezáltal ezekben a történetekben szándékosan, de nagyon finoman és a meseterapeuta legnagyobb szakértelmével áttevődnek a súlypontok. A mesék természetesen nem helyettesítik, és nem is helyettesíthetik a szülői minta és példamutatás jelentőségét, ám mindenképpen erős mankót, segítséget szolgáltatnak a szülő-gyermek párbeszédhez, ami immár a mesélés különleges atmoszférájában is létrejöhet.

Bár a könyv egyelőre csak az óvodai közegben lesz elérhető, az OBDK, az UNICEF és az Emmi egyöntetűen a kereskedelmi forgalmazásba kerülés mellett áll, így nemsokára a tanulságos történetek – remélhetőleg – az egyes családok könyvespolcain is megtalálhatóak lesznek.

Fotó: Bach Máté