Az ifjúsági irodalom területén Magyarország viszonylag nagy lemaradásban van, a könyvek tematikai sokszínűségét, az ötletek újszerűségét vagy a – nálunk még részben tabuként kezelt – probléma-centrikus témákra egyelőre a külföldi írók jobban, gyorsabban reagálnak, emellett a különféle kategóriák és alkategóriák is sokkal komplexebb képet alkotnak, fogalmazta meg Péczely Dóra a beszélgetés talán egyik legfontosabb témapontját.

Az olyan konfliktusok megragadása és megfogalmazása, amelyekre a társadalom – s azon belül is elsősorban a fiatalabb korosztály, az úgynevezett „Young Adult-irodalom” olvasói – érzékeny és fogékony lehet, a mai Németországban például mára kifejezetten beépült már az ifjúsági irodalom széles repertoárjába, míg nálunk – olvasói-fogyasztói részről – még érzékelhető egy bizonyos szemellenzős hozzáállás. Ebből kifolyólag nehezebben találja meg a célközönségét is, így ezek a regények nagy általánosságban véve nem tartoznak a sikerkönyvek közé. Ezt a kijelentést erősíti meg a Móra Kiadó főszerkesztője, Dian Viktória, aki egyúttal rávilágít a probléma-centrikus tematikájú sorozatok jelentőségére, amely sorozatok közel minden kiadónál egyfajta misszióvá nemesedtek (többek közt a Tabu-sorozat a Mórától vagy a Magasfeszültség a Kolibri Kiadótól).

A regények nyelvi aspektusai szintén felvetnek néhány aktuális, vitásabb kérdést. A szleng egyre gyakoribb, kedveltebb használata egyrészt működhet nyelvi kortörténetként, másrészt azonban könnyen elavulttá válhat, legfőképpen akkor, ha maga a mű adott esetben nem rendelkezik önmagában is megálló, erős tematikai felépítéssel, hanem csak a nyelvi megformáltságra, a különféle nyelvi elemekre épül. Egyedül a nyelv nem viheti tehát a hátán a történetet, de hozzásegítheti a célközönséget a közvetlenebb olvasói élmény elmélyítéséhez, és motiváló erőként hathat a fiatalokra az egyéni olvasói kultúra kialakításában is.

Érdekes itt megjegyezni, hogy mennyire elmosódnak a határok olvasó és olvasó között is. A Young Adult-irodalom nagyon sokszor nem csak a célközönséghez jut el, gyakran és szívesen vesznek kézbe fiatalabb-idősebb felnőttek is egy-egy probléma-centrikus, tabukat döntögető művet, nem csak leellenőrzés céljából, hogy tisztában legyenek azzal, mit is adnak a fiatal generáció kezébe, hanem egészen egyszerűen azok magas nyelvi és tartalmi kvalitásai miatt is.

Az ifjúsági irodalmi művek recepciója során kialakult egy nagyjából sziklaszilárddá keményedett tévhit, amely szerint az ifjúsági irodalom átfogó fedőneve alatt megjelent regények, művek nem alkalmasak – sem nyelvileg, sem egyéb, didaktikai szempontokból sem – az iskolai keretek közt zajló nyelv- és irodalomórák anyagának. Jelen beszélgetés során ellenben egyértelműen és nagy egységben cáfolták meg a kiadók ezt a fals tézist. Rengeteg olyan, életből vett, valós helyzeteken és konfliktusokon alapuló könyv született és születik, amelyek könnyedén elérik az elvárt – úgynevezett – szépirodalmi nívót, s emellett rendszeresen adódnak támogató próbálkozások is. Elég, ha csak Janne Teller Semmi című művére gondolunk (Scolar Kiadó), amely nem csak Magyarországon zavarta meg a kötelezővé tett tanagyagok állóvizét, hanem még Dániában is kisebb botrányt kavart.

A kerekasztal-beszélgetés során mindenekelőtt nagyon világosan megmutatkozott az, hogy miben tudnak mérhetetlenül sokat segíteni a magyar ifjúsági irodalmi berkeken belül mozgó íróknak és olvasóknak a külföldi tendenciák, trendek és példák: útmutatásul szolgálnak, hogy ezt így is lehet. Új ötleteket, szempontokat szolgálnak, amelyek először inspirációkként, majd konkrét nyelvi és technikai elemek formájában jelenhetnek meg a jövő magyar gyermek- és ifjúsági irodalmában.

Fotó: Bach máté