gyerek
2008. 01. 29.
Állati utazás a Föld körül
Tóth Krisztina: Állatságok
Hiába része a középiskolai tananyagnak az Íliász és az Odüsszeia roppant erőfeszítések árán magyar nyelvre fordított változata, Devecseri Gábor életművéből kevesebben tudnák idézni, mely szavak szökkennek át hexameterben szavaló homéroszi hősei fogainak kerítésén – ellenben generációk sora tudná elénekelni, hogy kéri apját a kis bálna, hadd mehessen el a bálba…
A neves költő-műfordító fiát szórakoztatta hajdanán a halhatatlan Állatkerti útmutató játékos rímötleteivel.
Tóth Krisztina szintén kisfia, Marci kedvéért keresett rímet öt kontinens harminc állatának különösen csengő nevére, s foglalta versbe „Brehm úr” szakszerű leírása alapján legjellemzőbb tulajdonságaikat (legyen az kültakarójuk, lakóhelyük, táplálékuk, latin nevük, vagy éppen székletük színe). Persze az Állatságok esetében sem a lexikon megverselése, a tanító szándék az elsődleges, sokkal inkább a közös szórakozás, az olykor kancsal- és egyéb rímek fölötti összekacsintás (összekancsítás) öröme.
A versek zöme egy-egy állatnévből fakadó rímhelyzet, nyelvi ötlet kiaknázása, de olykor történet sejthető a beszédhelyzet mögé. Vajon ki kezdi így kérdései sorát: „Áruld el nekem, nagymama / milyen állat a nagy mara?” És ki hasonlítja a baziliszkuszt a szomszéd bácsihoz? És mi történik a nerválra leső két tudóssal, miért hallgatnak el? Hát a pitbullról szóló okítást mi harapja félbe?
Miközben ezekre a kérdésekre keressük a választ, észrevétlenül körbeutazzuk a Földet, hiszen nerválra északon érdemes várni, a repülő halra viszont a déli tengereken; párás brazil erdők lakója a fossza, de sivatagban él a szurikáta; amerikai medve a floridai baribál és dél-kínai szarvas a milu; Tibet, Mexikó és Madagaszkár mind-mind különös állatok otthona: aki nem hiszi, járjon utána!
A képzeletbeli utazást Baranyai András térképe is segíti – az általa megrajzolt állatok a kötet végén még visszaköszönnek ránk. Az illusztrátorra nehéz feladat hárult: ha nem is a Brehm-lexikon színes tábláinak pontosságával, de nem is az állatmesék emberi tulajdonságokkal felruházott hőseinek fizimiskájával kellett ábrázolnia az állatokat, a szöveg szellemességéhez – és önmagához – méltó leleményekkel szórakoztatva.
Bár a költőnő ígért folytatást, úgy tűnik, Tóth Krisztina „állatságai” épp csak kiegészítik, de semmiképp nem feledtetik az életmű felnőtteknek szóló darabjait.
Magvető, 2007. 35 oldal (1990 Ft)
(A recenzió eredeti megjelenésének helye a Csillagszálló)
Tóth Krisztina szintén kisfia, Marci kedvéért keresett rímet öt kontinens harminc állatának különösen csengő nevére, s foglalta versbe „Brehm úr” szakszerű leírása alapján legjellemzőbb tulajdonságaikat (legyen az kültakarójuk, lakóhelyük, táplálékuk, latin nevük, vagy éppen székletük színe). Persze az Állatságok esetében sem a lexikon megverselése, a tanító szándék az elsődleges, sokkal inkább a közös szórakozás, az olykor kancsal- és egyéb rímek fölötti összekacsintás (összekancsítás) öröme.
A versek zöme egy-egy állatnévből fakadó rímhelyzet, nyelvi ötlet kiaknázása, de olykor történet sejthető a beszédhelyzet mögé. Vajon ki kezdi így kérdései sorát: „Áruld el nekem, nagymama / milyen állat a nagy mara?” És ki hasonlítja a baziliszkuszt a szomszéd bácsihoz? És mi történik a nerválra leső két tudóssal, miért hallgatnak el? Hát a pitbullról szóló okítást mi harapja félbe?
Miközben ezekre a kérdésekre keressük a választ, észrevétlenül körbeutazzuk a Földet, hiszen nerválra északon érdemes várni, a repülő halra viszont a déli tengereken; párás brazil erdők lakója a fossza, de sivatagban él a szurikáta; amerikai medve a floridai baribál és dél-kínai szarvas a milu; Tibet, Mexikó és Madagaszkár mind-mind különös állatok otthona: aki nem hiszi, járjon utána!
A képzeletbeli utazást Baranyai András térképe is segíti – az általa megrajzolt állatok a kötet végén még visszaköszönnek ránk. Az illusztrátorra nehéz feladat hárult: ha nem is a Brehm-lexikon színes tábláinak pontosságával, de nem is az állatmesék emberi tulajdonságokkal felruházott hőseinek fizimiskájával kellett ábrázolnia az állatokat, a szöveg szellemességéhez – és önmagához – méltó leleményekkel szórakoztatva.
Bár a költőnő ígért folytatást, úgy tűnik, Tóth Krisztina „állatságai” épp csak kiegészítik, de semmiképp nem feledtetik az életmű felnőtteknek szóló darabjait.
Magvető, 2007. 35 oldal (1990 Ft)
(A recenzió eredeti megjelenésének helye a Csillagszálló)
További írások a rovatból
Mit jelent az ifjúsági irodalom ma? – kerekasztal-beszélgetés
Más művészeti ágakról
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon