Aki görög, az is marad / Kirk Jones: Bazi nagy görög lagzi 2. / PRAE.HU

A Bazi nagy görög lagzi első része, köszönhetően a szörnyen irritáló, ám hosszú távon figyelemfelkeltőnek bizonyuló magyar címnek, mai napig tartó lavinát indított el a hasonló stílusú filmek „bazinagyosításában”, legyen bármi is az eredeti cím. Nem is olyan régen épp a Qu'est ce qu'on a fait au bon dieu-ből (’Mit tettünk, te jó Isten’-ből) lett Bazi nagy francia lagzik, de megértünk már Bazi nagy latin lagzit, Bazi nagy amcsi lagzit, Bazi nagy török lagzit, Bazi nagy gringó lagzit és a többit, na de ezt még felsorolni is komikus. Eme fordítási csökevényről persze mit sem tehet az eredeti darab, mely amúgy My big fat greek wedding-ként (’Az én nagy kövér görög lagzim’-ként) futott hazájában, és egyébként nem is olyan rossz, mint némely „utódja”, mert bár tornyozódnak benne a klisék, életteli hangulata szerethető, közönségbarát. Nem úgy, mint sorozatverziója, a Bazi nagy görög élet, mely hét rész után megbukott.

Bazi nagy görög lagzi 2.

A második Bazi nagy görög lagzi tökéletesen belesimul abba a nosztalgiázó tendenciába, mely több régi legendás közönségfilm esetében is megfigyelhető mostanság, vagyis mindegy, hogy mennyi idő telt el az eredeti sikerdarab(ok) bemutatása óta, a filmkészítők igenis bele mernek vágni a folytatásba, mert van annak valami sajátos bája, ha nyomon követhetjük, mi történt a korosodott szereplőkkel. Nem is kell időben messzire menni, így született meg a Dumb és Dumber kettyó vagy a most bemutatásra kerülő Jöttünk, láttunk, visszamennénk – A forradalom is. A Bazi nagy görög lagzin ráadásul mintha nem fogott volna az idő vasfoga, hiszen Portokalosék szinte semennyit sem ráncosodtak az elmúlt 15 év alatt, vagy csak igazán kicsit. Ami viszont a legfontosabb összetevője egy nosztalgiafilmnek, az az előzménnyel való hangulati egység, mely ebben az esetben sikeresen teljesül, még akkor is, ha rendkívül közhelyes a végeredmény. Mert hiába jól ismert a tüzes uzo vagy a finom báránysült íze, állandósága inkább javára válik.

Bazi nagy görög lagzi 2.

Az új történet ismét egy esküvő köré csoportosul, ám ezúttal, láss csodát, Toula szüleit, Mariát (Lainie Kazan) és Gust (Michael Constantine) kapja el a házasodási láz, ugyanis fény derül arra a titokra, hogy frigyük bizony nem volt szabályos a távoli, zűrzavaros múltban. Ennek köszönhetően megint beindul a fetaszagú házassággyár, melynek kötelező eleme a habos-babos ruha barátnőkkel megspékelt kiválasztása (igen, még 70 fölött is), a mediterrán hölgyeknél létfontosságú szőrtelenítés és a jól összelakkozott hajbodorítás. A nagy hercehurca közben pedig megismerjük Toula (Nia Vardalos) és Ian (John Corbett) tizenéves lányát, Parist (Elena Kampouris) és az ő korai párválasztási problémáit, mert amint azt jól tudjuk az első részből, a Portokalos családban ez igen fontos kérdés, fiatalon férjhez menni szinte kötelező, akkor is, ha ez már tök gáz a Z generáció számára. Amíg Toula és Ian (na meg az egész bazi nagy görög família) aggódva figyelik a lányka első szárnypróbálgatásait, ők maguk is romantikára vágynak. Van is egy kis (görög) drámázás ezzel kapcsolatban, mert nincs elég idejük egymásra és ilyesmik, de ezt azért nem kell túlzottan komolyan venni a Bazi nagy görög lagzi 2. harsány világában, mert minden szépen, profin le van kerekítve ebben a filmben, akárcsak az első darabban volt annak idején.

Bazi nagy görög lagzi 2.

Bár ha őszintén elgondolkodunk ezen a „bazi nagy görögös” jelenségen, már az első film kiindulópontja is megkérdőjelezhető – mert miért is kell „olaszosnak” ábrázolni a görögöket? –, ám mivel fergeteges siker lett, mégiscsak tud valamit ez a megduplázott filmprojekt. Nia Vardalos mint főszereplő és mint forgatókönyvíró egész dicséretesen elvitte a hátán a két sztorit, a cselekmény itt is, ott is pörög, nem csak görög. Nem jó mindenre, mint a Windex ablaktisztító, de megteszi, harmadik rész azonban már egyáltalán nem bírna el ez a széria.

Bazi nagy görög lagzi 2.