Ennyit a prekoncepcióról – illetve az előadást megelőző ráhangoló beszélgetésről, amelyen kedélyes szemináriumi csoportként hallgathatjuk Vörösmarty világhírű művének különféle értelmezéseit és kérdéseit. A színház ifjúsági programjának része egy 40 perces ráhangoló, ami után a Nemzeti reményei szerint a diákok felkészültebben ülnek be az előadásra. Az együttlétnek egyértelmű célja, hogy nyitottá és érdeklődővé tegye a nézőt a befogadásra, valamint motoszkáljon benne egyszerre több értelmezési lehetőség Csongor boldogságkereséséről, időtlenségéről, álmatagságáról.

A grandiózus szavak után a centrális színpadképben a forgó spirál és a nejlon aranyalmafa törzse fogadja a földlakókat. Nagy Viktória díszlete a színpadtechnikai lehetőségek által válik igazán látványossá. Persze az emberi DNS-spirálra is asszociáciálhatunk, de a folyton változó állandóság: maga az ember(i lélek) itt a főszereplő. Csongor (Fehér Tibor) nyitómonológja a hangszóróból csendül fel, és ez a kettősség: (élőhang-mikroport) az ember és technika közti küzdelem végigkíséri az előadást. Vetítések, tükrök, hangfelvételek gazdagítják a jeleneteket és tolják át a meseszerű világképbe, ahol minden lehetséges, ahol a szerelem csak álom.

Expresszív felnőtt tündérmesét varázsolnak Nagy Viktória jelmezei. A kilencvenes évek színes-szagos operettjeit idézik a kicsit szájbarágósan karakterizált meseöltözékek. A happy end közeledtét napjaink tipizált eklektikus ruházkodásának kifutója is érzékelteti: az ördögök zsebes pulcsija mellett a harmincpluszos impulzív hölgy narancsszínben ledérkedő kardigánja és piros egyberuhája. A hősnő fehér nadrágos együttesével az elegáns stílus kortalan tavaszi-nyári trendjeinek megfelelő outfit.

A külső megjelenés a karakterábrázolás szempontjából lényegi kérdés, amelynek tökéletessége egy gondolatnyi kételyt ébreszt a nézőben. A tipikus hősszerelmes fiatalok csinos ruhafogasként viaszbábunyi szenvedélyt gyújtanak egymásban. Karakterük a plátói, romantikus szerelem szerelmesei, szenvedélyük tárgya csupán maga a szerelem, nem a párjuk valós lénye. Így történik meg, hogy a háromórás előadás végén sem csattanhat el az első igazi szerelmes csók Csongor és Tünde (Ács Eszter) között.

A klasszikus komikus páros Ilma (Szűcs Nelli) Balga (Szarvas József) szeretnivalóan emberiek. A helyzet- és jellemkomikumok adta lehetőséget tökéletesen kijátszva karikírozzák a nép egyszerű gyermekének boldogságát. Csupán a testi örömök szenvedélyei fűtik őket: legyen mit enni és inni, és legyen kit szeretni.

Mirigy (Nagy Mari) gyűlölködő boszorkányléte gondolkodásra késztet. Nincs meg az alapindíték, miért is akarja boldogtalanná tenni a fiatalokat. Csupán az aranyalmákat akarja, amelyektől a visszafiatalodását reméli. A meg nem élt szerelem tragédiája teszi őt ármánykodóvá, s visszatérő jajgatása „a szerelem csak álom” nem a gonoszságát erősíti, csak megkeseredettségét érzékelteti. Hisz rókalányát felfalták az ördögök, egyedül maradt gyászával és fájdalmával. Bosszúszomjas tettei pusztán legyőzhető akadályok a szerelmesek előtt, bármennyire is rosszra tör, végül jót tesz. Végső pusztulása a boldog vég elengedhetetlen eszköze. Az ördögök a három MI-RI-GY feliratú bőröndöket felmutatva táncoskomikus attitűddel távoznak az előadásból Ledér (Tóth Auguszta) csábító enyelgése invitálására.

A testét áruba bocsátó lány játszott kacérságával burkolt fájdalma – hátrányos családi és szociális helyzetének köszönhető – megválaszolatlan kérdéseket vet fel. A testét bárki megkaphatja, de a lelkét nem adja. Jelmezének érdekessége, hogy könnyed nyári ruhája alatt véresre marcangolt hatású testszínű kisnadrágot visel. Vörös parókája pedig gyermekkorunk fonalhajú babáit idézi.

A valósághoz köthető aktualitásokkal bíró mellékszereplők, az élet nagy kérdéseit, hivatásait megjelenítendő Kalmár (Ivanovics Viktor), Hadvezér (Rubold Ödön) és Tudós (Blaskó Péter) alaposan megkurtítva kapnak lehetőséget közvetíteni jelenünk számára. A dicső ifjúi hév komplementereként a lecsúszott, őrült csöveslétben a téboly és halál mezsgyéjén várakozó időtlenségbe vesznek el nagyjaink. Az erős képet azonban valódi hatása előtt pont egy hajszálnyival hamarabb töri meg Csongor ifjúi teátrális konklúziója, így csupán a feledés vár a hivatásuknak élő emberekre.

De nincs ez másként az Ördögök (Olt Tamás, Rácz József, Bakos-Kiss Gábor) között sem: mókás, farkasra is emlékeztető manók, negatív emberi tulajdonságokat ábrázolnak szinte végig. Éhesek, irigyek, csintalankodnak. Nem rosszak, csak az utca nevelte fel őket. Bennük nincs rejtély, sem gonoszság. Kedvelhető komisz kamaszok.

Az előadás kulcskérdése az, hogy ki az az ottfelejtett fiú? Aki zenél, látványosan néz, jön-megy, elbújik, létezik, segíti a gyerekkart és Dimitriként megvillantja színészi kvalitásait is egy lepkeszárnnyi jelenetben. Egy népies színmű riadtan hallgatag, zenélő rezonőrjeként dekódolható lenne az alak, de ő a monumentális pillanatokban is ott van!

Sajnálatos a gyerekkar megjelenése. Tündérként, néptáncot táncolva, majd színes felsős valós gyerekekként jelennek meg, a bejátszott szövegeiket nagyon beállított biodíszletként illusztrálva.

Az Éj monológja gigászi pillanatában forog a világ, emelkedik-süllyed a színpad és Lukács Margit, aki 50 évig játszotta az Éj szerepét,  emlékezetes hangja alatt megrendül a föld – ami a hatásos zenei aláfestéseknek is köszönhető. A mindenki által ismert komolyzenei dallamok folkosított feldolgozása megdöbbentő hatással bír: a klasszikus háttérrel kanonizálni próbáló előadást, a vidéki lakodalmas szintetizátoros bulihangulattal kombinálja.

Összességében a mézeskalács-szerű tündérlét, az álomszerelem, a nejlon-aranyalmafa és jelenkori kisvárosi finálé „kicsitsavanyúdeamiénk”-szentivánéji bolyongásra csábít, ahol nevetgélhetünk az ismerős arcokon, gondolkodhatunk, értelmezhetünk, de a vágyott vég nem teljesül: ébren nem marad a szerelem. Csak az a szép romantika marad: a népies kultúrával elvágyódással, historizáló történetekkel. Romantikus küzdelem a romantikáért, az ifjúságért és a színházi alapműveltségért.

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Csongor: Fehér Tibor

Tünde: Ács Eszter e.h.

Mirigy: Nagy Mari

Ilma: Szűcs Nelli

Balga: Szarvas József

Kalmár: Ivaskovics Viktor m.v.

Fejedelem: Rubold Ödön m.v.

Tudós: Blaskó Péter

Kurrah: Olt Tamás

Berreh: Rácz József

Duzzog: Bakos-Kiss Gábor

Ledér: Tóth Auguszta

Dimitri: Szabó Sebestyén László e.h.

Tündérek, Nemtők: az Újbudai Babszem Táncegyüttes növendékei:
Csepregi-Horváth Péter, Dellei Johanna, Haszon Ákos, Havasi Tekla, Jász Erzsébet, Kalmár Rozina, Kalmár Samu, Molnár Izabella, Patai Dávid, Süle-Szigeti Árpád, Varga Bernadett, Varga Júlia, Verebély Mátyás

Az Éj monológját archív hangfelvételről Lukács Margittól halljuk.

Díszlet, jelmez: Nagy Viktória

Dramaturg: Kulcsár Edit

Ügyelő: Géczy István, Lencsés István

Súgó: Gróf Kati

Rendezőasszisztens: Kernács Péter

Rendező: Vidnyánszky Attila

Bemutató: 2016. március 11.

Nemzeti Színház

Fotó: Eöri Szabó Zsolt