A jubileumi fesztivál felnőtt programját összesen 17 előadás alkotta. Ebben az évben első alkalommal kapott lehetőséget a megmutatkozásra négy, felsőfokú művészeti, színházi képzésben résztvevő hallgató által rendezett vagy játszott darab az Ugródeszka projekt keretein belül. Természetesen a gyermekek sem maradhattak színház nélkül, hét gyerek- és ifjúsági előadást láthatott az érdeklődő közönség, valamint március 21-én, a bábszínház világnapján a Vojtina Bábszínház külön ünneplést is tartott kicsikkel és nagyokkal egyaránt.

Máthé András fotóművész Álomkergetők című kiállításának megnyitójával indult útjára az egy héten át tartó fesztivál. A fotós már 1987 óta fényképezi nemcsak a színház előadásait, de művészeit is. A tárlat, melyet Gemza Péter nyitott meg, mintegy 50 alkotással örökíti meg a színház emlékezetes pillanatait. Ezt követően pedig a Csokonai Színház új darabjával, a tragikus sorsú szobrászművész, Camille Claudel élettörténetének feldolgozásával vette kezdetét a színjátszások sora, melyet a Pécsi Nemzeti Színház előadása, azaz Szálinger Balázs Becsvölgye című írása által jegyzett darab követett.

A második nap főszereplői az egyetemi hallgatók, így tehát az Ugródeszka produkciói voltak. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem mellett bemutatkozott a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdiószínház, valamint színpadra állt a Kaposvári Egyetem Vidnyánszky Attila által vezetett osztálya is. A nap legmegrázóbb élménye a Jegesmedve című monodráma volt, amely Nagy László Zsolt életéről és tragikus haláláról szólt. Kiss Gergely Mátétól, a darab rendezőjétől és egyben előadójától azt is megtudhattuk a másnapi szakmai beszélgetés során, hogy évek óta tervezgette és formálta magában a színpadra állított történetet. A monodráma előzménye pedig egy 2010-ben elindított blog volt.

A vasárnap – a többi naphoz hasonlóan – szintén bábelőadással kezdődött, majd a szakmai beszélgetést követően a délután folyamán láthattuk a Két nő, illetve a Közellenség című darabokat. Utóbbi egy fontos történelmi esemény színpadi megjelenítése. Fontosnak tartom kiemelni ezt a művet, hiszen minden társadalom és minden kor magáénak érezheti azokat a problémákat, amelyeket Kohlhaas Mihály története dolgoz fel. Benne van a folyamatosan jelen lévő igazságtalanság kérdése, s az ezzel járó bosszúé, avagy megbocsátásé. Az este folyamán pedig a Debrecenhez kötődő író, Tar Sándor novelláinak színpadi változatát, A te országod című művet nézhettük meg a Forte Társulat tolmácsolásában, illetve ezzel párhuzamosan a Rükverc című darab futott, melyet a kassai Thália Színház hozott el Debrecenbe.

A hétfői nap legkiemelkedőbb előadását a Mentőcsónak Egység – Füge Produkció társulatától láthattuk egy ifjúsági előadás formájában. Bár a történetet a múlt századba helyezik, a fesztivál egyik legaktuálisabb darabjáról beszélhetünk, hiszen a történelem árnyaiból sem tanulva mindig találunk magunknak egy ellenséget, olyan embereket, akiket a „mi” és „ők” diskurzusban az „ők” csoportjába taszíthatunk. Három fiatal életén keresztül követhetjük nyomon azt – nagyon finom formában –, hogyan vetítik ki másokra a saját magukban dúló és frusztráló haragot, tehetetlenséget, miként akarnak minden áron keresni és találni egy nem létező célpontot, ellenségképet.

A keddi nap egy igazán érdekes színházi nevelési előadással kezdődött el, amelyet már a fesztivál kezdete előtt is több középiskolai osztályhoz elvittek mindig nagy sikert aratva. A Verona, 1301 elnevezésű drámapedagógiai projekttel a Csokonai Ifjúsági Program (CSIP) debreceni színészei látogattak el iskolákba, s hozták el a fesztivál érdeklőinek is. Ennek a színházi nevelési darabnak a lényege, hogy Shakespeare Rómeó és Júliáján keresztül mutassa be azokat a problémákat, vita- és konfliktushelyzeteket, amelyek egyrészt a mű mozgatórugói, másrészt a mindennapjaink szerves részei, és amelyekre megoldást kell találni. Ez a különleges „óra” arra ad lehetőséget, hogy közösen keressék meg a konfliktusok forrásait, az azokra adható válaszlehetőségeket, amellyel a probléma jól kezelhetővé és megoldhatóvá válik. Úgy gondolom, hogy egy ilyen fajta színházi projekt nagyon jó alkalom arra, hogy a művészet közelebb kerülhessen a fiatalokhoz, s megláthassák azt, hogy ez nem egy rajtuk kívül álló világ, a művészet róluk is szól, illetve sokat tanulhatnak belőle saját életükről. Később, a nap folyamán gazdagodhattunk még Spiró György Helló, doktor Mengele! című drámájával, illetve bepillantást nyerhettünk a Csokonai-történetek hatodik részébe, mely egy, a 150. évadhoz kapcsolódó ünnepi beszélgetéssorozat következő állomása volt, ahol Ráckevei Anna és Csikos Sándor látták vendégül Pinczés Istvánt és Dobák Líviát.

Szerdán megnézhettük „Ernelláékat Farkaséknál”, akik egy különös lakásszínházból költöztek át egy kis időre Debrecenbe, illetve többek között láthattuk még Bartis Attila A nyugalom című darabját is, melyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház szólaltatott a színház nyelvén, mely a címmel ellentétben közel sem a nyugalmat hozta meg az előadás végére, sokkal inkább távozhatunk felkavaró élményekkel.

Úúgy vélem, a csütörtöki nappal érkeztünk el a DESZKA fesztivál csúcspontjához, ahol olyan témákat feszegettek az előadások, amelyek napjaink súlyos problémáit fedik le. Tenki Réka az Egyasszony című monodrámában hihetetlen erővel adta át azt a döbbenetes és felfoghatatlan történetet, amelyet hallgatni sem volt egyszerű. Színpadi jelenléte egészen elképesztő volt. Azt hiszem, annál jobban semmi nem jelzi a darab sikerét, mint hogy a fények lekapcsolása után a közönség soraiban körbenézve könnyeikkel küszködtek nők és férfiak egyaránt. Egyik megrázó élményt pedig követte a másik. Aki egy kis felüdülésre vágyott, az rossz helyen járt Az Olaszliszkai előadáson. Máté Gábor rendezésében, Borbély Szilárd szavain keresztül olyan, az egész társadalmat érintő problémába nyerhettünk betekintést, amiről nem szokás beszélni. Míg az Egyasszony nyomán láthattuk, hogyan (nem) működik az egészségügyi rendszer, addig Az Olaszliszkai megmutatta azt, amibe kevesebben pillanthatnak be: miként zajlik az igazságszolgáltatás, vagy hogy egyáltalán szolgáltatnak-e igazságot.

A fesztivál zárásaként, az elmúlt napok terhelt üzeneteit feloldandó, Ruszt József debreceni éveiről, valamint élettörténetéről, munkásságáról szóló könyv bemutatóján vehettünk részt, majd este Pál István „Szalonna” és Bandája búcsúztatta a fesztivált és résztvevőit.

Idén is – mint minden évben – mindenki találhatott kedvére való programot, színdarabot az egy héten át zajló fesztivál alatt. A debreceni színházi élet felélénkülésére állandóan nagy igény van. Fontos és jó tehát, hogy van DESZKA Fesztivál, Ráckevei Anna és Gemza Péter szavaival élve pedig: Éljen a MŰVÉSZET! Éljen a SZÍNHÁZ! 

X. DESZKA Fesztivál

Debrecen

2016. március 18-25.

Fejléc fotó:  Máthé András