Miért nem kell nekünk Superman? / Zack Snyder: Batman Superman ellen – Az igazság hajnala / PRAE.HU

Túlbonyolított történet

Habár mind a ketten bűnüldözők, Batman és Superman rengetegszer összecsapott a képregények hasábjain. Superman cserkész mentalitásával és félisteni mivoltával gyökeres ellentéte a sötéten keserű, törvényesség határán mozgó, nagyon is emberi Batmannek. A legemlékezetesebben Frank Miller, a Sin city szerzője időtálló klasszikusában a Dark Knight Returns sorozatban küzdöttek meg, ahol az akkor már öreg, betegeskedő és egyre öntörvényűbb Batmanre küldi rá az amerikai kormány a kollégáját. Ez a mini sorozat sokak szerint az egyik legjobb Batman képregény, nem véletlen, hogy korábban Nolan és most Snyder stábja is innen merített a forgatókönyvhöz ihletet.

A végeredmény ott bukik el, hogy Snyder sokkal többet szeretett volna ennél. Az egész filmen érződik az alkotók vágya, hogy valami grandiózust tegyenek le az asztalra. Ezért időbeli ugrásokkal, álom jelenetekkel, számtalan karakter felvillantásával terelik el a lényegi összecsapásról a figyelmet. Ezeket olyannyira halmozzák, hogy az egyik jelenetben még egy álombéli jövőből való visszautazást is látunk repülő fantasy lényekkel és hősökkel, ami azonban semmiféle hatással nincs az egyébként is zavaros cselekményre. Ráadásul Superman kiscserkész mivolta mellett megjelenik Superman mint földönkívüli hódító, ahogyan Batman sötét oldala mellett is láthatjuk a világért aggódó, érzelmes férfiembert, ezáltal még inkább megkavarva az egyszerűsége miatt drámai alapkonfliktust.

Batman Superman ellen

Motiválatlan, ostoba karakterek

A film egyik legelső jelenete már teljesen logikátlan. Időben visszaugrunk Superman városának, Metropolisnak a földönkívüli ostromához, amit az előzményfilmben, Az acélemberben már láthattunk. A természeti katasztrófával felérő rombolás alatt Batman, nem tudjuk miért, egy autóval belehajt a harc közepébe, de csak útközben jut eszébe, hogy gondviselő főnökként felhívja hivatalnokszerű alkalmazottait, hogy ugyan már hagyják el a csata helyszínén található irodát. Az alkalmazottak pedig láthatóan hűségesek, és bár a szomszédos épületek sorra robbannak fel, csak erre a telefonhívásra kezdenek el menekülni. És a motiválatlanul és irracionálisan viselkedő szereplők csak ezután lendülnek bele.

Ben Afflecket sok kritika érte attól kezdve, hogy bejelentették, ő játssza a sötét igazságosztót. Batmane gyermeki dühvel és makacssággal veti magát az események közepébe. És bár Synder egy-egy jelenetben megidézi elődjének, Christian Bale alakításának legemlékezetesebb pillanatait (lásd például az őrült antagonista meglátogatása a börtönben, Joker után szabadon), a párhuzam leginkább arra jó, hogy végképp kínossá tegye Affleck próbálkozásait.

Henry Cavill homlokráncolásai Supermanként ehhez képest még elmennek, Gal Gadot önálló Wonderwoman filmje pedig nem a színésznőn fog elbukni. Ám Jesse Eisenberg játékos ripacskodása az egyetlen igazán emlékezetes alakítás Luthorként, kiválasztása a szerepre legalább annyira izgalmas, mint a határozott tekintetű Jeremy Irons – Alfred esetében. Mind a kettő választás felülírja az eddigi filmes hagyományokat. Ám a párbeszédek még az ő esetükben is, egy-két betalált aranyköpést leszámítva, sokszor a Zs kategóriás filmek színvonalát idézik.

Batman Superman ellen

Hol az akció és a többi külcsín?!

Őszintén szólva nagyítóval kell keresni a filmben az olyan akciójeleneteket, amiket nem sütöttek el már az előzetesekben, holott a kész alkotás két és fél óra. A film eleje szinte teljesen nélkülözi a látványos összecsapásokat, a későbbiekre pedig erőteljesen kihat, hogy nem értjük hőseink motivációit sokszor, ezáltal a csaták tét nélkülivé válnak, elvesztve minden drámaiságukat. Két felnőtt racionalitásától teljesen mentes végtelenül lebutított figurát látunk, akik egymást kezdik püffölni, ahelyett hogy előtte két szót is váltanának egymással. Ezen a látványos kameramozgások és egy-egy kibuggyanó vércsepp sem segít.

Ráadásul a rengeteg robbantást hiteltelenné és nevetségessé degradálnak az olyan kijelentések, mint hogy senki sem sérült meg, mert munkaszüneti nap van, vagy a gonosz mutáns véletlenül pont egy lakatlan szigeten kezdett el pusztítani. Batman a filmben pont a mértéktelen pusztítás miatt vádolja Supermant, ha azonban ezt a pusztítást kirugdaljuk a filmből, akkor elveszik a lényeg.

Hans Zimmer Az acélember végén már megmutatott, What Are You Going To Do When You Are Not Saving The World? dallama még mindig versenyképes John Williams korábbi, emblematikus Superman témájával, azonban az új filmben annyiszor felhangzik, hogy szinte megunja az ember. Ezzel szemben igazán erős, a filmbéli nagyszabású ütközetekhez méltó zene ezúttal nem született.

Snyder egykor kultfilmjei, mint a 300, lassan eltűnnek a rendező nagyköltségvetésű ostobaságai között. És hiába sejtetik, hogy az új filmben jön Darkseid és egy halom szuperhős, a DC már csak egy bevállalós Öngyilkos osztagban bízhat, hogy végre sikerül megostromolniuk a Bosszúállók stabilan álló bázisát.

Batman Superman ellen