Az ötvenkétezer lakost számláló Rovigo a rózsák és a kiállítások városa. Aki olvasott 19. századi olasz regényeket, az tudja, mi fán terem, és mire jó a „rosolio”, vagyis a rózsalikőr. A fűzőtől és a heves érzelmektől folyton elájuló dámákat ezzel az itallal térítették magukhoz. De a likőr számos irodalmi műben sok más szerepet is betölt, csak az olasz Wikipedia tizennégyet sorol fel. Az igazi, vagyis tényleg rózsaszirmokból, cukorból és alkoholból készült rosolióval pont egy rovigói likőrgyár dicsekedhet.

De a kisváros a művészetekben is remekelni szokott. A most kicsit szokatlan apropóból megrendezett, a felsorakoztatott művek tematikáját, stílusát és a keletkezési korszakát tekintve rendkívül szerteágazó kiállítás két festményén is visszaköszön a várost jelképező virág. Az egyik Chagall Anniversario (Évforduló) című képe, amely a különösen egyedi stílust képviselő festő egyik legharmonikusabb műve, a másik egy futurista művészként induló festő, Ottone Rosai Rose (Rózsák) című, 1920-as csendélete.

Nem könnyű feladat kétszáz alkotást egy kiállításba szorítani. Szerencsére két, egymással szemben elhelyezkedő, 16. századi palota is a szervezők rendelkezésére állt. Ezek közül az egyiket, a Palazzo Roncalét nemrég újították fel és adták át a nagyközönségnek. A művek tematikus elrendezését viszont már jóval nehezebbnek mutatkozott megvalósítani.

A Palazzo Roverellában az egyes termekben még találunk átfogó, a korszakokat és a művészeket bemutató, de talán kissé általános és elnagyolt leírást, és ott az alkotásokat is sikerült többé-kevésbé kompozícióba rendezni, de a Palazzo Roncaléban már – úgy tűnik – a szervezők talán kifogytak az ötletekből vagy az időből. A három teremben felsorakoztatott képek mellett csupán nevet és címet találunk, így inkább emlékeztet a hely egy állandó múzeumra, mint magára a kiállításra. Pedig olyan jelentős, korszakukat meghatározó alkotók „ütős” képeivel találkozhatunk, mint Boldininek Gondole a Venezia​ (Gondolák Velencében), Virgilio Guidi Ritratto femminile (Női képmás) illetve Umberto Zini Ritratto della signorina Giulia Centarini (Giulia Centarini kisasszony képmása) című munkája, de Alessandro Milesi, Giorgio De Chirico, Carlo Carra és Filippo De Pisis festményei is megtalálhatóak a tárlaton.

Bár a kiállítás négyszáz évnyi képzőművészetet ölel át, a hangsúly a modernitásra és az avantgárdra helyeződött, azon belül is a Venetóban vagy Észak-Olaszországban alkotó, venetói tájakat, életképeket vászonra vivő művészekre. A Palazzo Roverellában különösen sokoldalú a Mario Cavaglieri festményeit bemutató rész. A huszadik század első felében alkotó művész szuggesztív képei – mint péládul a Costume veneziano (Velencei jelmez) vagy a Signora in una strada di campagna (Nő egy vidéki úton) – a korabeli életből egy-egy jelenetet bemutatva röppentik vissza a nézőt a száz évvel korábbi színekbe, jelmezekbe és szokásokba.

A befogadó a kiállított képeken keresztül turisták által kevésbé látogatott tájakra is eljuthat, például a Montello folyó völgyébe, és Millo Bortoluzzi vibráló festményén megcsodálhat akár egy húszas évekbeli naplementét is. Alessandro Milesinek, az olasz realista festészet egyik legnagyobb alkotójának mindkét palotában visszaköszönnek a venetói élet jellegzetes alakjait, életképeit bemutató művei. Bár nem biztos, hogy szerencsés illetve indokolt ez a szétválasztás, hisz a három, egymástól teljesen különböző helyen levő Milesi-kép egybefogva jól erősítené egymást.

A kiállítás – a bemutatott alkotásoknak köszönhetően – mindenképp nagy élményt jelent. Az is öröm, hogy díjmentesen bárki megtekintheti, aki arra jár. Tény, hogy óriási anyaggal kellett a rendezőknek szembenézniük, de a „tálalás” hagyott maga után némi – még megbocsátható mértékű – kívánnivalót. Egy február végi, esős, szeles napnak, a Pó-síkság néhol monoton tájának orra alá cseppentett egy kupica „rosoliót”.

Az Al primo sguardo – Opere inedite dalla collezione della Fondazione Cassa di Risparmio di Padova e Rovigo (Első tekintetre – Ki nem adott művek a Fondazione Cassa di Risparmio di Padova e Rovigo gyűjteményéből) című kiállítás megtekinthető az olasz Rovigóban, a Palazzo Roverellában és a Palazzo Roncaléban ingyenesen 2016. június 5-ig.

Fotók: Studio Esseci