Azonban akad egy másik út, melyen keresztül megérezhetünk valamit az épület szellemiségéből: ez az út a tervezés folyamatán keresztül mutatja be egy alkotás genezisét. Pontosan ezt az irányt választották a párizsi Renzo Piano Building Workshop kurátorai is.

A Cité de l'Architecture et du Patrimoine-ben november óta látható kiállítás 15 asztalon prezentálja Renzo Piano építész jelentősebb munkáit. A kiválasztott projektek elsősorban különböző problémákra reflektáló épületeket mutatnak be az örökségvédelem, várostervezés, humánus és fentartható építészet témáira felfűzve.

Meglepő formájú makettek emelkednek, képek és alaprajzok illusztrálják a tervezőasztalokon installált, precízen részletezett munkafázisokat. Prototípusok és kísérletek játékos felületei ezek a narancssárga székekkel körülvett asztalok, melyeknek fő célja a látogatók bevonása a tervezés folyamatába, Renzo Piano műhelyébe.

Renzo Piano Genovában nevelkedett olasz építész. Családjában generációkra visszamenőleg építőmestereket találunk. Apja mellett töltött gyermekéveinek meghatározó élménye vezette őt is az építészpályára. Szemléletmódja és munkastílusa kétségtelenül szülőföldje humanista filozófiájában és tradíciójában gyökerezik. Kíváncsisága, nyughatatlan és kísérletező személyiségével párosulva, napjaink aktuális építészeti problémáira keresi a válaszokat.

Épületeit a szerkezeti könnyedség, a gravitáció hiányának illúzíója, technikai tökéletesség, valamint a kortárs technológiákkal való folyamatos kísérletezés jellemezi. Posztmodern és modern építészetben elért sikereit számos kitüntetéssel és díjjal ismerték el.

Párizsi kiállítása munkásságának 50. évfordulóját ünnepli. Azonban hagyományos retrospektív kiállítás helyett, egy olyan életmű kiállítással van dolgunk ahol a fókusz a közös alkotás folyamatára, Renzo Piano Building Workshop munkastílusára és módszerének sikerét ünneplő épületek bemutatására helyeződik.

A kiállítás Piano első jelentősebb munkájával nyit, ami nem pusztán karrierjében, de a high-tech és posztmodern építészetben is mérföldkövet jelentett. Az 1977-ben átadott Pompidou Center, közkedvelt nevén „Beaubourg” egy kifordított múzeum elképesztő ötlete. Renzo Piano és partnere, Richard Rogers olyan épületet terveztek, melynek érrendszere az épületen kívül kering, a megszokott elhelyezésétől eltérően.

Ez, a furcsa gépezetre emlékeztető épület, a 60-as évek forradalmi gondolkodásmódját idézve, a kultúra elitista nézőpontjával szembehelyezkedve, egy mindenki számára elérhető művészetet hirdetett.

A Pompidou Központ sikere után hamarosan megalapította a Renzo Piano Building Workshop tervezőirodáját, ahogy a neve is utal rá, közösségi alkotó műhelyként kíván működni, egy olyan központként ahol a tervezés folyamata abszolút demokratikus és kollektív módon zajlik. Az elképzelés működni látszik, mivel az RPBW 1981-es alapítása óta számtalan nemzetközi elismerés után, 1998-ban az építészek Oscar-ja ként emlegetett Pritzker-díjat is átvehette.

A kiállításon prezentált művei olyan épületeket hoznak elérhető közelségbe, mint a nemrég átadott Kaliforniai Tudománmyos Akadémia épülete, mely az ökoépítészet egyik kimagasló alkotása, vagy az Új-Kaledóniai Jean-Marie Tjibaou kulturális központ izgalmas formájú épületeinek makettjei, csakúgy mint Valletta óvárosának vitatott rehabilitációs terve, de nem  maradhatott ki a New York-i Whitney nem rég befejezett új épülete, vagy a londoni The Shard, mely a maga 306 méterével Európa eddigi legmagasabb felhőkarcolója.

A kiállítás lebegő makettjei és narancssárga vászonszékekkel körbevett egyszerű asztalai tudatos kurátori koncepció részei: az építésziroda munkamódszerét nem pusztán bemutatni szeretné, hanem részesévé tenni a látogatót.  A puritán vászonszékek ebben a kontextusban új szerepet kapnak: a tervező székei ezek, arra csábítanak, hogy belehelyezkedjünk az építész szerepébe, megértsük céljait, átlássuk sokszor utópisztikusnak tűnő elképzeléseit.

„Szükségünk van utópiákra” – jelenti ki Piano, a Kaliforniai Tudományos Akadémia épülete kapcsán. Valóban, a világ legzöldebb épületének számító California Academy of Science természettudományos oktató-, kutató- és bemutatóközpont tervei első ránézésre inkább science fiction-be illő elképzelésnek tűnnek. Kalifornia állam legnagyobb alapterületű épülete azonbonban 2008-as átadása óta az ökoépítészet egyedülálló alkotása.  Az újrahasznosított acélszerkezetű épület szigetelését és légkondicionálását egyedi módon oldották meg: tetejét földréteggel, falait újrahasznosított farmervászonnal szigetelték. Domborzatot idéző tetejét növényekkel borították, tetőablakainak nyitását és zárását high-tech hőmérsékletszabályzók irányításával működtetik.

A tudományos komplexum 9900 négyzetmétere nyolc kutatórészlegnek, múzeumnak, planetáriumnak és egy akváriumnak ad otthont, melynek vízellátását a Csendes-óceánból biztosítják.

A California Science Academy épületében megvalósuló környezettudatos szemléletmód jelenik meg az Új-Kaledóniai Jean-Marie Tjibaou Cultural Centre terveiben is.  A kanak kultúra reprezentálása céljából létrehozott múzeum 10 különböző méretű, faszerkezetű épületet foglal magába, melyek építészetileg és szociológiailag is az Új-Kaledóniában jellegzetes, fonott vessző kunyhók szerkezeti megoldását fejlesztik tovább.

Az óceán felé forduló homlokzat kettős falemezekből álló rétege a múzeum optimális ventillációjáért felelnek. Monszun idején zárva tartott lemezek védenek az erősebb széllökésektől, míg nyitott állapotban a múzeum szellőzését biztosítják.  Ezzel a megoldással kifejlesztve egy természetes ventillációs rendszert.

Az Új-Kaledóniai múzeum ugyanakkor egy másik fontos aspektusát is megjeleníti Piano gondolkodásmódjának: a tradíciók ötvözése legújabb technikai megoldásokkal. Valletta újragondolt városkapujának terveiben is ez a mentalitás érvényesül. Az építkezéshez használt kőtömböket ugyanabból a kőfejtőből szállították, melyet még a máltai lovagrend idejében használtak Valletta várának erődítésére. A város impozáns, új bejáratának kialakításánál a középkori terveken szereplő méretarányokat vették alapul. Ez a gesztus, mely a kortárs elképzeléseket tradicionális alapanyagokkal kombinálja, a múlt épített emlékeinek tiszteletét mutatja.

Bár Renzo Piano épületeinek láthatóan különböző karakterük van, nem szoríthatók egy adott stílus korlátai közé, azonban a természet elemeivel való szimbiózis, illetve a gravitációval való játékos flörtölés minden munkájában egyaránt jelen van. Az általa képviselt öko-látásmód épületeit korunk szignifikáns alkotásai közé emeli. 

Párizsi kiállításán látható munkái, levegőben úszó makettjei és épületeinek falakat díszítő óriási fotói olyan építész munkásságát ünneplik, aki egy naturalista tudatosságával és egy humanista látásmódjával tervezi épületeit.

A berendezett műhely február végéig volt látogatható a párizsi Cité de l'Architecture et du Patrimoine-ben.