'50-es évek, Hollywood. Ha fellapozzuk a Thompson-Bordwell féle A film története című vaskos kötet erre a korszakra vonatkozó oldalait, láthatjuk, hogy a korábban mindenhatónak tűnő stúdiórendszer kifulladásánál járunk. A nagy stúdiók reménytelen harcot vívnak a nézőkért a televízióval, a kormány eljárást indított ellenük az ipar monopolizálása miatt (ez lett az un. Paramount-per), ráadásul a filmvilágot is eléri a hidegháború. Ez utóbbi abban nyilvánult meg, hogy számtalan alkotót, főleg forgatókönyvírókat, azzal vádoltak meg, hogy forgatókönyveikkel, ha burkoltan is, de a kommunizmus ideológiáját terjesztik.

Az Ave, Cézár! ebbe a korba kalauzol minket. Hőse egy vérprofi problémamegoldó, egy mindenre elszánt stúdióvezető, Eddie Mannix (az újabban a Marvel filmek Thanosaként üldögélő és vicsorgó Josh Brolin). Azonban még ő is kiakad, amikor egyszerre vár babát az ünnepelt díva (az ezúttal kicsit halványabb Scarlett Johansson), rabolják el a készülő kosztümös filmjének a sztárját (a vicces arcát hozó Gerorge Clooney) és borul ki az elismert rendező (Ralph Fiennes) a filmjébe erőltetett tájszólásos western sztár (Alden Ehrenreich) miatt. És ezt már csak tetőzi egy kotnyeles újságíró ikerpár (Tilda Swinton kétszer) és egy a hősünknek, Eddie-nek szóló egyszeri állásajánlat, ami több felelősséget és pénzt ígér, mint a filmipar.

A Coen-testvérek a filmben egyaránt bemutatják Hollywoodnak a köztudatban élő jó és rossz arcát. Eddie és beosztottjai egyszerre testesítik meg a mindent irányító stúdiót, nem csak a filmeket, de a sztárok magánéletét és a róluk szóló pletykákat is maximálisan igyekeznek kézben tartani, és egyszerre az éteri hősöket, akik idolokkal és mesterművekkel látják el az álomgyárat. A film humorát és hangulatát gyakran ez a kettősség határozza meg. Az Ehrenreich által megformált westernhős például egy protézissel élő báb, aki azonban a szerepeihez hasonlóan mégiscsak ért a lasszóvetéshez és a bűnügyek megoldásához. A cselekményt pedig félig komolyan, félig komolytalanul véve egy Jézus metafora kíséri végig, amely szerint a film ugyanúgy transzcendens világot ígér, mint a hit.

De nem csak a cselekmény, hanem a képi világ is játszik a kettőséggel. Azokban a jelenetekben, ahol forgatást látunk, a film előszeretettel idéz meg régi klasszikusokat, hosszan ábrázolva egy-egy régi musicalre vagy kalandfilmre hajazó képsort, hogy azután egy hirtelen megoldással kilépjen a filmbéli forgatásra. A nosztalgia és a leleplezés tekintetében az összhatás kicsit A némafilmesre emlékeztet. Ami azonban hiányzik az Ave, Cézárból, az az erős és eredeti állítás, ami összetartaná ezt a szertelen tisztelgést. Az irónia távol tartja az igazi tragédiákat, ami pedig marad, az egy vicces, de nem túl eredeti tisztelgés az '50-es évek és egy kicsit a mostani blockbuster masina előtt. Felvillan ugyan pár gondolat a filmkészítők felelősségéről és az '50-es évek homoszexualitáshoz való viszonyáról, a végeredmény azonban ahhoz képest kevés, hogy mennyire földhöz tudtak csapni a rendező páros korábbi filmjei.

Marad tehát egy egyszeri nézésre kiváló vígjáték, kis nosztalgiával és egy látványos szereposztással. A formabontó hangulat elmarad, az álomgyár termel tovább.

Ave, Cézár! (Hail, Caesar!)

Színes, magyarul beszélő, amerikai-angol vígjáték, 105 perc, 2016

Rendező: Joel Coen, Ethan Coen

Forgatókönyvíró: Ethan Coen, Joel Coen

Operatőr: Roger Deakins

Producer: Tim Bevan, Ethan Coen, Joel Coen, Eric Fellner

Executive producer: Robert Graf

Vágó: Ethan Coen, Joel Coen

Szereplők: Josh Brolin, George Clooney, Ralph Fiennes, Channing Tatum, Jonah Hill, Tilda Swinton, Dolph Lundgren, David Krumholtz, Christopher Lambert, Scarlett Johansson, Frances McDormand

Bemutató: 2016. február 25.

Forgalmazza: UIP-Duna Film

Korhatár: 12