bezár
 

irodalom

2016. 02. 25.
Abszurd, személyes, (kép)regényes
Madarász Gergely és Oravecz Gergely az Írók Boltjában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A nem geek képregény-fogyasztó általában akkor fogyaszt képregényt, amikor a (manapság ritkán kezébe kerülő) újság végére lapozva megnézi/elolvassa Garfield valamelyik három képkockából álló történetét, hogy mosolyogjon egyet. A geek képregény-fogyasztó viszont sorolja a hazai és külföldi alkotókat – vagyis inkább a külföldiekét, mert nálunk kevesen kapnak komolyabb figyelmet. Az Írók Boltjában viszont mégiscsak sikerül elcsípni az utóbbi évek talán legeredetibb, legelismertebb és legnépszerűbb képregény-rajzolóival folytatott beszélgetést.

Madarász Gergelyről és Oravecz Gergelyről van szó, akiknek képregényeit, a második résznél járó Majomdarálót, valamint a Blosszát a Nero Blanco Kiadó jelentette meg. Oravecz jelenleg a Műút Portál web-képregény rovatában is publikál Lakatos Istvánnal és Lénárd Lászlóval felváltva, és Madarásznak is közölte már képregényét a folyóirat, amely ezekkel a megjelenésekkel is igyekszik lebontani az úgynevezett magaskultúra és az úgynevezett popkultúra közötti, sokszor mesterségesen emelt falakat. Az inspirációkról, a kezdetekről és a módszerekről, a formáról és a tartalomról Szép Eszter faggatja őket a kultikus könyvesbolt galériáján.

prae.hu

Madarász elmeséli, hogy az eredetileg az interneten publikált Majomdaráló első, szerzői kiadásban megjelent részét elvitte egy képregény-börzére, és itt fedezte fel Bayer Antal, a Nero Blanco Kiadó főszerkesztője. A Hungarocomix nevű rendezvényről van szó egyébként, ahol Szép Eszter szerint az elvetemült képregény-rajongók saját maguknak vesznek karácsonyi ajándékot. Madarász minimál-rajzain az abszurd helyzetek még abszurdabb fordulatokat vesznek, a moderátor rá is kérdez, hogy vajon szándékosan teszteli-e az olvasóin a „hülye ötleteket”, mire az alkotó elárulja, hogy az ismerősei ennél sokkal elborultabb dolgokat szoktak meg tőle.

 

Fotók: Szarka Károly

Az est egyik Gergője ugyanis a legendás Bizottság zenekar tagjainak nyomdokaiba lépve képzőművész és zenész is. Saját egykori rockbandájával is kísérletezett, szabadon értelmezte a különféle stílusokat, és a képregények rajzolása közben sem ragad le egy-egy zsánerműfajnál. A szőke nőt elrabolják ugyan az ufók, de belép a történetbe többek között egy költő is, Madarász tehát túl azon, hogy a sci-fi eszköztárát használja, reflektál például a szenvedő művészek sirámaira is. A képregények születésével kapcsolatban elárulja, hogy bár szeret improvizálni, általában a sztori alapja születik meg a csavarral, a poénnal vagy a tanulsággal együtt, és ehhez dolgozza ki a karaktereket. Az agy néha gyorsabb, mint a kéz, teszi még hozzá.

Oravecz GergelyAz est másik Gergője lassabban tervez, ugyanakkor gyorsan rajzol. A Blossza például mindössze néhány hónap leforgása alatt született meg, és szintén web-képregényként indult, ahogy ezt a „blog”, illetve a „glossza” kifejezéseket összemixelő címe is mutatja. Ugyancsak Bayer Antal szorgalmazta, hogy ezek az alkotások nyomtatásban is megjelenjenek, bár Oravecz szerint többen olvasták a neten a bejegyzéseket, mint ahányan a vékonyka füzetet megveszik. A képregény-blog sajátossága a szcénában szokatlan személyessége volt: az alkotó a saját életéből ragadott ki hétköznapi szituációkat, tehát nemcsak narrátora volt, hanem főszereplőjévé is vált történeteinek. Ennek a napi szintű munkának is része volt a kísérletezés és az improvizáció, így aztán változatos stipek születtek.

Madarász GergelyAz illusztrátorként is dolgozó Oravecz ezt a személyességet vitte tovább a Műút portál már említett képregény-sorozatába is, ahol saját figurája vizuálisan ugyan nem jelenik meg, belső monológjai révén azonban még mindig jelen van a szövegben. Tulajdonképpen ugyanazt fogalmazza meg most is, amit eddig próbált elmondani, és ahogy a képregényeiben, a beszélgetés során is megcsillantja öniróniája: „színesebbnek hittem a saját világomat.” Szép Eszter megkérdezi Madarász Gergőtől, nem tervez-e Oravecz Gergőhöz hasonlóan önéletrajzi jellegű képregényt rajzolni, ő viszont azzal a titokzatos válasszal hárítja el a kérdést, hogy „azért az durva lenne”.

Végül a kedvencekre terelődik a szó. Kiderül, hogy kevés a Gergők számára igazán inspiratív alkotó és alkotás. A kivételek közé tartozik az Alan Moore, Eddie Campbell szerzőpáros, valamint Art Spiegelmann munkája, a Maus, illetve Pilz Rolandé, a Kalyber Joe. A hangsúly a kísérletezésen van: Madarász a műfajok közötti átjárhatóságot hiányolja, elsősorban a magyar mezőnyből, mivel a nálunk is népszerű szuperhősök és vámpírok önmagukban még kevesek, Oravecz szerint pedig Paul Auster Tükörvárosának rajzos adaptációja a jó példa arra, hogy érdemes átlépni a határokat, mert a képregény formanyelvét alkalmazva az irodalmi alapanyag is jól működhet.

nyomtat

Szerzők

-- Szarka Károly --


További írások a rovatból

Gerőcs Péter Szembenézni a tehetségtelenségünkkel kötetének bemutatója az Őszi Margón
A Könyvfesztiválon Pierre Assouline-t kérdezték a Goncourt-díjról
Bemutatták a Sir Gawain és a zöld lovag legújabb fordítását
irodalom

Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 5. nap

Más művészeti ágakról

A 12. Primanima mint a magány és társadalmi kritika tükre
Lev Birinszkij: Bolondok tánca a Radnóti Színházban
A Tabuk és gyerekirodalom című kerekasztal-beszélgetésről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés