De ne szaladjunk ennyire előre: az estet a Zaják és Társa elnevezésű formáció vezeti fel. A Hiperkarmában kongázó és a Galapagosban doboló Zaják Péter hobbizenekaráról van szó, itt ő a frontember. „Mi a faszér’ tanul meg valaki gitározni, ha úgysem lesz belőle rocksztár?” – teszi fel a költőinek szánt kérdést a mellettem álldogáló kolléga, pedig egyszerű a válasz: adottak a saját élményből táplálkozó dalszöveg-ötletek, adott valamennyi előadói tehetség, kell még néhány akkord, és már kész is a tét nélküli, de egész kellemes produkció.

Egyszerű és rövid, nosztalgikus és derűs, néhol fülbemászó dalokat hallunk, olyanokat, mint az ifjúkori szerelemre emlékező Volt egy lány, a régi nyaralásokat megörökítő Strandoló, vagy a hazai alternatív szcénában tökéletesen tájidegen Szuper ez az élet. Mindezt a Nincs hova című, a bulizás nehézségeiről szóló nóta ellenpontozza: „Nincsen miből és nincsen kivel”. Zaják oldalán feltűnnek többek között hiperkarmás társai, Bacsa Gyula billentyűs és Kis Tibor ’Stevenson’ szólógitáros, a zene sava-borsát pedig a számtalan formációban szaxofonozó Nemes Janó remek játéka adja.

Néhány dal erejéig beszáll énekelni egy másik Nemes, az est további részének egyik főszereplője, Nemes András is. A Zaják és Társában ő volt egy ideig Zaják egyedüli társa, a Biorobotban viszont továbbra is Bérczesi Róberté. Hangsúlyozottan egyenrangú partnerek ők ketten, a Lennon-McCartney szerzőpáros archetípusát megidézve, ahogy ez a koncert beharangozójában is olvasható. A Pluto énekes-gitárosa és a Hiperkarma drogfüggőséggel küzdő frontembere 2009 és 2010 között írt egy albumra való dalt, koncertezett is egy keveset, a Biorobot azonban – utóbbi sikerzenekarával együtt – ment a levesbe.

2013 végén Nemes ugyan összegereblyézte a dalokat, barkácsolt és meg is jelentetett belőlük egy lemezt, a zenekar újabb fellépésére azonban egészen mostanáig várni kellett. A koncert a rendhagyó módon megjelent bemutatkozó album anyagára épül, és hozza is annak hangulatát. A hangulatot leginkább a beatköltészet és a beatzene határozza meg, az Úton vagy a Csipogó című dalok, az utazásról, utaztatásról szóló sorok: „kitaláltam és attól kezdve van”, „ha kopogott, én mentem vele tovább, síneken, kerítéseken át”. Hátizsákos, vonaton ülős életérzést közvetítenek, és néhány nagyvárosi életképet villantanak fel.

Bérczesi és Nemes átprogramoztak valamennyit a Biorobotba a Hiperkarma, és elsősorban a Pluto zenéjéből, sőt néhány közös daluk, a Túloldal, a Hé! vagy a Sosebánd konkrétan Pluto-átdolgozások, utóbbi egy kis Red Hot Chili Peppers-magyarítással fűszerezve. Bandatagok is érkeztek a főállású munkahelyekről: az előzenekarban is szorgalmasan gitározó Stevenson egész este a színpadon marad, a bőröket pedig a Pluto és tucatnyi másik zenekar dobosa, Dudás Zsombor veri. Az egyetlen kakukktojás a basszusgitáros Szöllössy Kata.

A zene azonban csak nyomokban plutós, és szinte semennyire sem hiperkarmás: nem jellemzőek rá a bonyolult és hadarós dalszövegek, az összetett dalszerkezetek, és általában a nagy ívű gitárszólók sem, bár Sztivi játéka újdonság a stúdiófelvételekhez képest. Sosem hiányzott viszont a különleges atmoszféra, a sodró lendület és a fülbemászó dallamosság, és nincs hiány hatásos költői képekben sem. „Lennon” és „McCartney” gyakorlott előadók, és nagy kedvvel játszanak a saját és a közös repertoár mellett feldolgozásokat is, például a Szállodák, pálmafákat a Trabanttól vagy a Csak egy estét az Európa Kiadótól.

Sőt a végén még az Annyira bírlak című kamaszos szerelmi himnusz is előkerül Bérczesi réges-régi együttesétől, a BlaBlától, csak hogy még egy zenekar nevét leírhassam. Bár utóbbi formáció már jó ideje nem létezik, a Hiperkarma másfél éve újra aktívan járja a klubokat és a fesztiválokat, és öröm látni, hogy végre a mégiscsak nagyhalnak tekinthető Biorobot is visszatért. A töretlenül népszerű Bérczesi pedig, aki sokat és sok helyen beszélt már függőségéről és tisztulásáról, a koncert vége felé szinte bocsánatot kér, amiért elkortyol egy doboz sört. Ki ne bocsátaná meg neki?

Fotó: Szélig Károly, Akvárium facebook-oldala