bezár
 

színház

2016. 02. 22.
Kacsázás
A csúnya kacsa a Jurányiban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Izgalmas előadásnak tűnhet A csúnya kacsa, a HOPPart végeredményben garancia a színvonalra. Ugyanakkor mégis, miközben egyszerre próbál gyerekdarab és felnőtteknek szóló szatíra lenni, a két szék között valahol padlóra esik.

Aki más, azt nem szeretjük – jelentse ez a másság akár csak a külsőt. Erről szól (egy bizonyos perspektívából) Andersennek A rút kiskacsa című meséje. A megjelenés határozza meg az egyént, avagy a ruha teszi az embert (állatot). Ezt hangsúlyozza ki a HOPPart és a Vaskakas Bábszínház előadásának azon mozzanata is, amikor a színészek az újabb és újabb szerepeikhez a színpadon, a néző szeme láttára szedik össze a ruháikat. Ehhez még hozzátartozik, hogy a szereplők szinte kivétel nélkül önző figurák, és az előadás alapján ilyen az ország is, ahol élünk: külsőségek alapján csoportokba rendeződünk, a többieket pedig utáljuk. De még a csoporton belül is széthúzás van. Ez egy keserű és erőteljes állítás lehetne, még ha kicsit közhelyes is. Sajnos azonban az előadás csak pont annyira aktualizál, hogy érezzük a kihagyott ziccereket. A kiszólások erőtlenek, nincsenek kifejtve, az alkotók mintha végig ódzkodnának a magas labdák lecsapásától. Az állatvilág széthúzása egy-egy félmondat vagy gesztus alapján érezhetően rólunk akarna szólni, de összességében annyira kevés és homályos utalás van erre, hogy nem kavarja fel a lelkiismeretünket.

Szkéné színház

Marad tehát a gyerekdarab. Friedenthal Zoltán nemes egyszerűséggel jeleníti meg a hősiesen naiv hattyút, akit előbb a kacsák, majd más állatok közösítenek vagy éppen használnak ki. Ehhez illik a szövegben többször lereagált kopasz feje, amely mimikájával együtt egyszerre kelti egy kidobó legény és egy ártatlan csecsemő benyomását. Jelmeze fehér alsónemű, amely azonban már jelzi az elegáns, fehér ünneplőt viselő hattyúkhoz tartozását.

A csúnya kacsa

A többi színész különböző állatokat megtestesítve játszik alá és kíséri végig a kacsa felnövekedését. Jelmezeik (Michac Gábor) kevésbé utalnak az állatokra, sokkal inkább egy-egy társadalmi csoportot jeleznek: feltűnnek a mélyszegénységben élő munkanélküliek, kivándorlásra készülő értelmiségi melegek, az eltartott, önelégült kamaszok. Tengely Gábor rendező nem törekedett konzekvenciára a mozgásban: hol egy-egy jellegzetes gesztussal a szereplők inkább állatnak, ezek elmaradásakor pedig inkább embernek tűnnek. Az előadás végig absztraktan, a fantáziának nagy teret adó módon ábrázol. Ezt szolgálja, hogy a díszlet (szintén Michac Gábor) többé-kevésbé kimerül pár színes szék és asztal ötletes használatában.

A csúnya kacsa azonban, a meséből vett alapanyag és sok látványos megoldás ellenére sem lesz igazán átütő gyerekelőadás. A párbeszédek aranyosak és viccesek, de kicsit hosszúak néha, a korábban említett halvány kikacsintásokkal pedig a hat évesek sem tudnak mit kezdeni. Szilágyi Katalin szép hattyúként végig a főhős mellett áll, de nem teljesen világos, hogy valós vagy képzeletbeli személy – ezért fordulhat elő az az ellentmondásos helyzet, hogy bár hősünk rátalál végre egy barátra a cselekmény felénél, mégis ott hagyja, hogy továbbkutasson. A tanulság pedig szintén felvet kérdéseket: ne aggódj, ha kiközösítenek, végül te is társakra találsz egy jól szituált csoportban. (És ez attól függetlenül problémás, hogy a hattyúk fehér ruhájuk és folyamatos színpadi jelenlétük alapján talán nem is e-világiak. Hiszen az elzárkózás, a másoktól független, saját csoportba tartozás jelenti a főhős boldogságát.)

Ugyanakkor egy-egy szereplő jól eltalált, „állati” gesztusa (például Valentyik Anna kacsás csoszogása), egy-egy közeg megteremtése a minimális díszlettel és az egész előadást átható, kedves és jó hangulatú zene, amit a hattyúkat megtestesítő szereplők játszanak, mégiscsak megfogja az embert. Az előadás egyedi világa, ami Tengely korábbi rendezéseihez hasonlóan a gyerek- és felnőttvilág közötti átmeneti zónában magabiztosan felépül, ráveszi az embert, hogy végignézze a produkciót.

Csak éppen nem tudni, miért. A csúnya kacsa akár gyerekdarabként, akár felnőttmeseként megállta volna a helyét csekély változtatásokkal. Így azonban az előadás "identitása" ugyanolyan bizonytalan, mint a szegény főhősé.

 

A csúnya kacsa

Hans Christian Andersen A rút kiskacsa című meséje nyomán, Kolozsi Angéla szövegkönyvének felhasználásával

 

A HOPPart és a Vaskakas Bábszínház előadása

 

Szereplők:

Friedenthal Zoltán

Szilágyi Katalin

Herczeg Tamás

Keresztény Tamás

Kiss Diána Magdolna

Valentyik Anna e.h.

 

Díszlet- és jelmeztervező: Michac Gábor

Zeneszerző: Rozs Tamás

Mozgás: Fejes Kitty

Fotó: Borovi Dániel

 

Rendező: Tengely Gábor

 

Bemutató: 2016. január 16.

Jurányi Ház

 

Fotó: Borovi Dániel

nyomtat

Szerzők

-- Hajnal Márton --


További írások a rovatból

Asher Kravitz: A Zsidó Kutya a Spinoza Színházban
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a Városmajorban
színház

Podlovics Laura: Nem félünk a sötétben / Budapest Bábszínház, Kísérleti Stúdió
színház

A Fővárosi Nagycirkusz szakmai délutánjáról

Más művészeti ágakról

Adam Elliot: Egy csiga emlékiratai
Schein Gábor Apa átváltozott című könyvéről (Pagony, 2024, Budapest)
Fekete István Lutrájáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés