Milyen a tökéletes ember? – ezt boncolgatja a Stereo Akt legújabb előadása. Vagy mégsem. Merthogy tökéletes ember nincs. Akkor viszont azt boncolgatja, hogy miért nincs, vagy hogyan nincs, ha már mindenképpen boncolgattatni akarjuk. De talán leghelyesebb azt mondani, hogy minket boncolgat, merthogy nem maradunk közömbös szemlélők, részeivé válunk az előadásnak. Ez a Stereo Akttól annyira nem szokatlan. Aki látta például a Felülről az ibolyát című előadásukat, az tudja, miről beszélek. Ott a szereplők és a nézők kollektív élveboncolásával volt dolgunk. Az új produkciójuk, az Etikett avagy A tökéletes ember valami hasonlót tesz.

Az ötletadó egy 1967-es kisfilm, melyet Jørgen Leth rendezett, címe A tökéletes ember. (Fent van a YouTube-on, noch dazu magyar felirattal és csak 13 perc, tessék megnézni!) A film műfajilag valahol egy angol nyelvlecke és egy termékbemutató között rekedt félúton. Termékünk a tökéletes ember: az orra, a szeme, ahogy jár, ahogy táncol, ahogy elesik. Mindez persze irónia, mondanom sem kell. A tökéletes ember ugyanis csak a fogyasztói társadalom fikciója, egy termék, amelyet megpróbálnak eladni nekünk, vagyis általa próbálnak tökéletessé tenni minket. Nem fog menni.

Hogy ez hogy néz ki színházban? Termékbemutatóból divatbemutató lesz, ahogy az előadás is definiálja önmagát. A nézőteret egy kifutó osztja ketté, a két szektor nézői szembenéznek egymással. Néha farkasszemet, ha éppen azt kell. Merthogy olykor kell, legalábbis ezt mondja a fülünkbe egy hang, ami Terhes Sándoré. A színészek nem beszélnek, csak az előadás legvégén: a narrátor hangja kalauzol végig minket a jeleneteken. Olykor csak közöl, néha megszólít, néha cselekvésre késztet, néha provokál – mikor hogy.

Becsapós játék. Először azt gondoljuk, mindenki ugyanazt hallja. Aztán kiderül, hogy az A szektor olykor mást hall, mint a B. És fordítva. Így, ami az egyik oldalon ártatlan mozdulat, az a másikon jelentésteli cselekvéssor. Hogy mi a jelentése, azt nem tudjuk meg, de a szemközt ülők széles mosolyaiból levonhatjuk a következtetést, hogy valami vicces, esetleg nevetséges, netalántán kínos. Miközben nem is tudjuk, hogy mit tettünk. Kérdéseket kapunk, és addig nem megyünk tovább, amíg legalább egyvalaki nem teszi fel a kezét. Vannak kínosabb és kevésbé kínos kérdések; néha le is állunk, de a végén mindig vállalja valaki. Rólunk is lehull az álarc: egy színházi előadás nézőjéből hús-vér emberekké válunk.

A szerepek, amelyeket játszunk, biztonságot adnak. Ha néző vagy, nézőként viselkedsz: nézel. A Stereo Akt soha nem hagy pusztán nézni. Kérdez tőled. Vájkál benned. Cselekedtet. A Felülről az ibolyát előadásukban a halállal szembesített, a halállal, amiről nem szokás beszélni. Az Etikettben az ember mint ember voltunkból eredő tökéletlenségekről van szó, amelyeket a néző szerepébe bújva elrejtünk. A kérdések azonban előhozzák őket. A színház biztonságos közege semmivé lesz, a játék valósággá válik. Ettől lesz igazán izgalmas a helyzet.   

Az elején ízelítőt kapunk abból, hogy milyen a tökéletes ember. A tökéletes ember tökéletes férj/feleség, családapa/családanya, munkaerő/háztartásvezető, üzleti partner vagy éppen politikus. A protokoll, legyen az üzleti vagy politikai, tökéletes embereket feltételez. A politikusnak három perce van arra, hogy egy emberrel beszéljen, ha mindenkivel szót akar váltani. Az üzleti vacsorának is megvan a maga protokolláris menete. Igen ám, de mi van, ha a tökéletes rendben megjelenik a tökéletlenség? A politikusnak sürgős szüksége támad – hogy jelezze? Az üzleti vacsora női és férfi résztvevője hirtelen elkezd nőként és férfiként viselkedni egymással. A rend felborul, a magunkra erőltetett etikett álarca mögül felbukkan a valódi ember a maga vágyaival, ösztöneivel, testi valójával, gyarlóságaival.

Jelenetek sorjáznak egymás után. Néha kicsit önkényesnek érezhetjük, hogy most éppen mi és miért, de a két színész, Julia Jakubowska és Boross Martin erős, önazonos jelenléte és szavak nélküli játéka összetartja a produkciót.

Nem könnyű előadás az Etikett. Rá kell érezni, meg kell tanulni a szabályai szerint játszani. Nem lehetünk „csak” nézők, mert mi is alakítjuk. Egy kicsit olyan lesz, amilyenné mi tesszük. Ha rájövünk erre, élvezni fogjuk a játékot.

Stereo Akt: Etikett avagy A tökéletes ember

- természetfilm egy beszélő szobában -

Előadják: Boross Martin, Julia Jakubowska

Narrátor: Terhes Sándor

Szöveg: Boross Martin, Téri Gáspár
Hang-design, zene: Bartha Márk, Tóth Szabolcs
Látványtervező: Kálmán Eszter
Fény: Kocsis Gábor
Technikai munkatárs: Szapu Márk
Dramaturg, rendező munkatársa: Téri Gáspár
Produkciós asszisztens: Varga Brigitta
Producer: Rácz Anikó

Rendező: Boross Martin

Bemutató: 2016. február 13.

Jurányi Inkubátorház, Kamaraterem

Fotó: Téri Gáspár