Arra a listára szeretne felkerülni tehát legújabb munkájával, amelyen az első helyek már jó ideje foglaltak, az erre fogékony fenegyerekek ugyanis már mind elkészítették saját gengszterműveiket. Coppola a Keresztapával, Scorsese - többek között - a Nagymenőkkel, De Palma pedig A sebhelyesarcúval (e film előtt tiszteleg az Amerikai gengszter plakátja is) emelte egyre magasabbra azt a bizonyos képzeletbeli lécet.



A zseniális Nagymenőkhöz hasonlóan az Amerikai gengszter is valós személyek élettörténetén alapul (bár a másik két említett remekmű alkotóinak is volt kiről mintázniuk főbb karaktereiket), ráadásul a mintaként szolgáló színes bőrű keresztapa, valamint az őt anno rács mögé küldő zsaru is él még, így az alkotók mindkettejük segítségét igénybe vehették a film forgatásakor. Steven Zaillian forgatókönyvíró (Hannibál, New York bandái) tehát bőven meríthetett az immár vastagon dokumentált eset leírásaiból. Ezekből pedig egyértelműen kiderült, hogy Frank Lucas főként a kitartásának és sajátos üzleti etikájának köszönhette a késői hatvanas évekre tehető gyors felemelkedését. Lucas hosszú évekig volt Harlem legtekintélyesebb keresztapjának, Raymond "Bumpy" Johnsonnak a sofőrje és testőre. Mentora halála után gyorsan és ügyesen töltötte be a szervezett bűnözés csúcsán keletkezett űrt, és vált egyik napról a másikra Harlem urává. Addig sosem látott tisztaságú heroinnal üzletelt, minden addiginál kedvezőbb áron, ráadásul a hatékony marketinghez is konyíthatott valamicskét, mivel a maga által forgalmazott anyagot külön márkanévvel (Blue Magic) és csomagolással is ellátta. Richie Roberts, miután korrupt kollégái kinézték őt maguk közül (ezen a ponton felsejlik Sidney Lumet Serpico című remeke) egy kábítószerre szakosodott nyomozóegység vezetőjeként tevékenykedett akkoriban, s noha embereivel érzékelték a drogpiaci változásokat, sokáig ők sem tudtak rájönni, hogy valójában ki irányítja az üzletet.

Scott főként a váratlan felemelkedésre, az ezzel párhuzamos nyomozásra, illetve ez utóbbiból eredeztethető bukásra helyezi a hangsúlyt, bár nem elhanyagolható, hogy egyúttal remek atmoszférát is teremt filmjének a - vietnámi háború témája által uralt - kor igényes és részletes bemutatásával. A direktor a hírhedt drogbáró szerepére Denzel Washingtont kérte fel, aki ugyanolyan kitűnő választásnak bizonyult, mint a nyomozót alakító Russell Crowe. Noha közös jelenetük alig akad a filmben, mindketten eleget brillíroznak külön-külön, így az már csak afféle ráadás, amikor kettesben töltik ki a vásznat néhány rövid jelenet erejéig (emlékezzünk csak Al Pacino és De Niro nagy találkozására az 1995-ös Szemtől szemben című filmben). Bár a jellemek ilyetén ellentétes ábrázolása sem ismeretlen a film történetében, Scott és Zaillian mesterien állítják szembe a két rendkívül sajátos értékrendet hirdető fő karaktert. A gyilkos anyaggal kereskedő, hidegvérű Lucas családszerető ember, jó férj és szerető gyermek is egyben, míg a korrupt társaival is kíméletlen, erkölcsös nyomozó házassága épp azért hever romokban, mert soha sem tud ellenállni a gyengébb nem csábításának. Az alvilág romantizálása szintén nem új keletű, Coppola trilógiája óta egyre gyakrabban alkalmazzák a filmesek, ahogy a lepukkant, ám erkölcsös zsaru is régóta ismerős toposz.

Scott tehát láthatóan merít a nagy elődöktől, s jó munkásemberként mondja fel a megtanult leckét. Az Amerikai gengszter valamennyi főbb elemét láthattuk már igazán sikerült gengszterfilmekben, mégis kiváló alkotás, mert mesterien összegzi a műfaj elmúlt négy évtizedét.