Az antik materialista filozófia a világ alapjául szolgáló arkhé, vagyis az életet eredendően meghatározó ősanyag mindent felülíró elsődlegességét hirdette. A milétoszi gondolkodók közül Thalész volt az, aki az anyagelvűség princípiumát a természetben leggyakrabban előforduló anyagban, a vízben látta, gondolatait az embert körülvevő környezet szubsztanciáinak megfigyelésére alapozva. Évszázadokkal később az empirikus kutatások félig-meddig őt igazolták: a Földnek mintegy 71, az emberi testnek pedig több mint 50 százaléka víz, így hát ténylegesen minden földi élet alapjának tekinthető. Látszólag egyszerű, színtelen és szagtalan anyag, jelentősége mégis kardinális a biológiai működés, a gazdaság, a mindennapok szempontjából – talán pont e kettőség miatt válhatott érdekessé egy részben öncélú, részben kísérleti, de mégis inkább művészi szempontú vizsgálódás számára.

Klenyánszki Csilla a holland Willem de Kooning Akadémián diplomázott fotográfia szakon 2012-ben, képein általában hétköznapi tárgyak, állatok, énrészletek láthatók nem hétköznapi helyzetekben. Műteremben készült sorozatain a fotó, az installáció és a videó médiumán keresztül próbálja megragadni a vizsgálódásainak fókuszát adó viszonyokat és az egyensúly, az anyagmozgás, az akklimatizálódás efemer folyamatait. A víz anyagával és hordozóival való kísérletezést 2014-ben kezdte: palackok és poharak segítségével próbálta meg kiismerni ezt a láthatatlan és alaktalan matériát, ütköztetve annak állandó mozgását a hordozók statikusságával. Kutatásainak egyik kérdésfeltevése a gyakran hangoztatott kérdésből ered: megragadható-e a köztes állapot a félig üres és a félig teli pohár között? Hogyan idomulnak a víz öntörvényű hullámai a poharak és palackok statikus határaihoz? Hogyan alakítható át a buborék leheletvékony hártyája egy hiperkocka segítségével? A Trapézban kiállított fotókon – ha az egzakt válaszokat nem is, de – a kísérletek megörökített eredményeit láthatjuk.

A kisteremben egymással szemben elhelyezett két képet az életadó víz metaforája köti össze: a baloldali virágcsokor kifestőszerűen színehagyott, míg átellenben lévő variánsa életteli és tarka. Klenyánszki képei közül ez a páros az egyetlen, ahol csak közvetetten látjuk érvényesülni a víz valamely alapvető tulajdonságát – jelen esetben a minden organizmus alapját képező biológiai folyamatot, mely a nagyteremben található interaktív installáción (Csokor) a gyakorlatban is megelevenedik. Segítségével a művészhez hasonlóan magunk is megfigyeléseket végezhetünk egy szekvencia fázisain, szabadon léptetve vagy csúszva előre-hátra a kezdő- és végpont között, akár képkockánként követve végig a színbeborulás folyamatát. A kútinstallációk fotóin a víz kap hasonló életre: a CMYK és a Kút a folyadék megszínezésének lehetőségeivel játszik. Utóbbi egy hétköznapi tárgyakból aprólékosan megépített struktúra, ami a színek összevegyítését, a víz útjának lekövethetőségét vizsgálja.

A Hiperkocka sorozat képei a négydimenziós kocka kereteihez alkalmazkodó buborék rövid pillanatait örökítik meg, mielőtt a felületét alkotó vízmolekulák elpárolognának, a hártya pedig szétpattanna. A kísérlet a folyadékok elemi tulajdonságát, a felületi feszültséget kísérli meg dekonstruálni – ennek eredménye a három kiállított furcsa idom, ami ideig-óráig képes volt felvenni a rákényszerített formát. A Buborék című munka ezzel szemben már nem a tünékeny és irányíthatatlannak látszó formát próbálja meg transzformálni, hanem a felületén kialakuló interferenciára – ami a buborékon rezgő színekért felelős – és hatalmasra növelhető méretére koncentrál. A fekete háttér előtt kavargó buborék egy eltorzult tükör szerepét is betölti, amennyiben ott dereng rajta a közvetlen környezet amorf képe.

A labilis, elillanó pillanatok és az ezeket megörökítő, statikus fotók közt húzódó feszültség Klenyánszki képeinek erőssége. Amellett, hogy egyszerre művésziek és tudományosak, a Vízbontás kísérleteiben van egy jó adag játékosság is: úgy tesznek fel fizikai törvényszerűségekre és konstrukciós lehetőségekre irányuló kérdéseket, hogy közben esztétikai élményt nyújtanak a befogadó számára.

Klenyánszki Csilla Vízbontás című kiállítása megtekinthető a budapesti Trapéz Galériában (1053 Budapest, Henszlmann Imre utca 3.) 2016. március 4-ig.