Az Istenek tanácsa nem az első Mark St. Germain-darab a Rózsavölgyi Szalon életében, hiszen az Alföldi-Jordán nevével fémjelzett Az utolsó óra évek óta nagy sikerrel fut. Utóbbiban Isten létezéséről folyik a vita. Valló Péter adaptációjában emberek játszanak Istent.

A cselekmény egy New York-i kórház tárgyalójában játszódik: steril, fehér, orvosi közeg, egyetlen asztal, felette kékesfehéren világító neonlámpa, szemben falióra. A kompozíció az egyszerűsége miatt tökéletes.  A színészek nem a Rózsavölgyiben bevett szokás szerint játszanak. Nem járkálnak a nézők között, hanem a színpad emelvénnyel elválasztott hangsúlyos részén, az asztalnál foglalnak helyet. Minden lélegzetvételük és mozdulatuk tőlünk néhány méterre történik.

A transzplantációs döntőbizottságnak ebben a helyiségben kell hirtelen döntést kell hoznia arról, hogy négy beteg közül alig egy óra múlva ki kaphat új szívet. Vajon ki érdemel életet? Egy túlsúlyos afroamerikai, egy HIV fertőzött író, egy gyógyszerfüggő, szuicid asszony vagy egy olyan ember, akinek a családja 50 millió dollárt ajánl a kórháznak?

A bizottság tagjainak elveket, érveket, érzelmeket, orvosi, erkölcsi és anyagi szempontokat kell egymásnak szegezniük, hogy felelősen dönthessenek. Hat különböző területet képviselő, különböző korosztályból származó fehérköpenyes őrlődik feloldhatatlannak tűnő dilemmák között. Istent kell játszaniuk, ha akarják, ha nem. Felesküdtek valamire, dogmáik azonban a tárgyalás előrehaladtával megdőlni látszanak, pragmatikus orvosi elvek alapján nem sikerül dönteniük. Képtelenek konszenzusra jutni. Az idő vészesen fogy, idegeik egyre tépázottabbak. A darab vége felé a korábban makacsul védett álláspontjaik inverzükbe fordulnak kiváltképp akkor, mikor tudomásukra jut: egyik döntésük pénzzel kecsegtet. Az ügyet nehezíti, hogy mind az orvosoknak, mind a pácienseknek megvan a maguk előélete és oka az életmentő beavatkozásra, a szerv megkapására.

Képtelenek vagyunk pártatlanok maradni, különösen akkor, mikor világossá válik: a bizottság tagjai semmivel sem jobb és jobb állapotban lévő emberek, mint pácienseik. Utóbbiak között van droghasználó, életét eldobni, gyerekeit árván hagyni kész, önző, bipoláris betegséggel küzdő anya is.

Mindegyikőjüknek megvan a maga személyes, rejtegetett gyengesége és problémája és múltból hozott batyuja. Folyton kiderül valami piszkos infó, melynek köszönhetően a jellemek és a szereplők egymáshoz való viszonya gyökerestől változik meg, a konfliktus a végletekig fokozódik. Pro és kontra érvek villámsebességgel cikáznak, és csapnak össze az orvosi asztal felett, miközben a pénz hatalma mérgezi a levegőt. A helyzetet súlyosbítja, hogy a szereplőknek saját gyarlóságaikkal kell szembenézniük, megküzdeniük.

Dr. Kiera Banks az idealista rezidens a betegek szempontjait igyekszik szem előtt tartani, pakolgatja a voksait, érzelmileg közelít a helyzetekhez. A darab elején Bánfalvi Eszter alakítása finoman szólva kevéssé hihető: mimikája, hangsúlyai erőtlenek. Megnyugtató, hogy a darabbeli feszültség fokozódásával színészi játékának élvezhetősége egyenes arányban nő.

Borbás Gabi remekül hozza Ann Rosst, a mániás depressziós pszichiátert. Nincs egyetlen fölösleges gesztusa sem. Csakúgy, mint a többiek, ő is önnön hibáit mossa össze a döntési helyzettel, objektivitása a darab közepére meglehetősen billenékennyé válik. Jack Klee (Dunai Tamás) rákos orvos, akinek jó esetben is csupán hat hónapja van hátra. Ő a kórház érdekében szigorúan szakmai szempontok alapján a legkisebb rossz mellett igyekszik dönteni. A jogtudósként és lelkészként tevékenykedő, az ügyeletes humor herold szerepével megáldott Dumber atyát Márton András manírtól mentes játéka hívja életre.

Az Őze Áron alakította Alex Gorman-karakter esszenciáját a cinizmus adja. A Vészhelyzetből ismert Benton, illetve Doktor House elegye. Tenyérbemászó, végtelenül cinikus, erős személyiség némi pszichopata beütéssel fűszerezve. Hihetetlenül irritáló, ennek köszönhető, hogy semmiféle szimpátiát nem érzünk iránta, legfeljebb igazat adunk neki, hiszen nincs egyetlen olyan mondata, amiben ne lenne igaza. Kétségkívül a legellenszenvesebb színfolt. Lehetett volna, ha figuráját Őze a darab első felében nem játszotta volna túl. Szerencsére a darab második felére felhagyott nonverbális eszköztárának izzadságszagú villogtatásával, ekkortól fogva kapunk igazán szép, hiteles alakítást.

A rendező remek technikát választott a nézők bevonására, a sokszereplős dráma terének tágítására: fekete-fehér videodokumentáció formájában kivetítőn közvetíti a szereplők arcát. A lélektani rezdülések érzékeltetésének remek módszere ez.

Az Istenek tanácsa ízig-vérig dráma, élvezetes és fájdalmas darab, hiszen a tényeken, a leleteken és a tudományon kívül más szempontok is patikamérlegre kerülnek ott, ahol a lét a tét. A néző számára e darab korántsem ígér kényelmes-szemlélődő másfél órát. Miközben a szereplőkkel együtt tipródunk, mérlegelünk, izgulunk a betegekért és körömrágva várjuk a döntést, örülünk, hogy nem orvosi pályára adtuk a fejünket. Az okosok alkotta bírósági ülésen mi, nézők vagyunk a tanúk. A jó gárda és a bravúros rendezés is bizonyítja, hogy e St. Germain-adaptációnak a Rózsavölgyiben épp úgy helye van, mint anno a Barrington Stage-en vagy az Off Broadway-n volt.

Mark St. Germain: Istenek tanácsa

Fordította: Csáki Judit

Ann Ross: Borbás Gabi

Nella Larkin: Söptei Andrea

Dr. Kiera Banks: Bánfalvi Eszter

Dr. Jack Klee: Dunai Tamás

Dr. Gorman: Őze Áron

Dumber atya: Márton András

Dokumnetációs munkatárs: Dicső Dániel/Miklósfalvi Máté

Dramaturg: Morcsányi Géza

Díszlettervező: Enyvvári Péter

Jelmeztervező: Sántha Borcsa

Rendező asszisztens: Őri Rózsa

Rendező: Valló Péter

Bemutató: 2016. január 28.
Rózsavölgyi Szalon Arts & Café

Fotó: Éder Éva