John Crowley három Oscarra (köztük a legjobb filmre) jelölt filmdrámája egy gazdasági menekültről szól – mégis nagyon idegen napjaink valóságától. Eillis (Saoirse Ronan) nem találja a helyét ír szülőfalujában: nővérén kívül senki sincs, aki miatt érdemesnek érezné otthon maradni. Ezért ismerősök segítségével nyakába veszi a világot, és kiköltözik Brooklynba – ez azonban 1950-es években több hetes hajóuttal jár, és pár alkalmi levélváltástól eltekintve teljes szakítást jelent korábbi életével. Brooklynban nem megy könnyen a beilleszkedés, és amikor egy olasz fiú mellett végre úgy érzi, hogy megtalálta a helyét, váratlanul haza kell térnie a családjához. És bár a visszaút csak egy hónaposnak ígérkezett, meglepetésére rá kell jönnie, hogy Írország sokkal jobb és élhetőbb hely, mint amilyennek Brooklyn előtt látta. Ráadásul itt is megismerkedik valakivel…

A Brooklyn cselekményének fő vonzereje az átgondoltságában rejlik. A film remekül exponálja talpraesett, hidegfejű főhősét, aki azonban mégis elveszik a kulturális különbségekben és érzelmeiben. Bár maga az út egy kicsit talán túlmisztifikált (lásd például az Egyesült Államokra lassítva nyíló, fénylő ajtót), a problémák általában életszagúak, kedvesek, jól eltaláltak. Egyes jelenetek csak a film második felében nyerik el az igazi értelmüket, amikor egy-egy brooklyni motívum vagy esemény megismétlődik az ír faluban. A hovatartozás nehézsége mégsem itt, hanem a szerelmi háromszögben, illetve az anya-lánya kapcsolatban taglóz le leginkább. A romantikusabb lelkületű nézők hosszan elvitatkozhatnak, hogy Eillis vajon kit szeretet inkább: a Brooklynaban megismert fiút vagy a szülőhelyén élő anyját és az ottani, jóképű szívtiprót. A valódi tragédiát azonban nem ez, hanem éppen az a felismerés adja, ami Eillis fejlődésében is döntő, hogy teljesen mindegy, kit szeretünk, a fontosabb az, hogy ki iránt tartozunk felelősséggel.

Ennek a gondolatnak a hiteles átadásához azonban Saoirse Ronanra van szükség. A jellegzetes arcú színésznőt már többször láthattuk elfojtott érzelmű, hideg szerepekben (pl.: Vágy és vezeklés, Hanna, Byzantium), Oscar-jelölést érő alakításában azonban talán pont az a különleges, hogy belső gyötrelmei ezúttal szabad utat kapnak, hogy kitörhessenek. A Brooklyn kétségkívül rá épül, nélküle nem működne a film. Mellette Emory Cohen hitelesen hozza a kedves olasz vízvezetékszerelőt, de karaktere nem versenyezhet Domhnall Gleeson ír szépfiújának a kisugárzásával. Jim Broadbent az, aki kissé már unalmas a megszokott, kedves, öreg karakterszerepében.

A megindító cselekmény és a főszereplő mellett ki kell emelnünk a kissé költői irányba elmozdított látványvilágot. A kamera ráérősen elidőz egy-egy néma pillanaton, nem túl lassú, de időt hagy az atmoszférateremtésre. A rikító színek, például az ír Eillis élénk zöld ruhája, szintén stílust és bájt ad a filmnek. Brooklyn forgataga pedig izgalmas vizuális kontrasztban áll az ír vidék nyugalmával.

A Brooklyn talán sem témájában, sem megoldásaiban nem elég monumentális ahhoz, hogy tényleg megkapja a legjobb filmért járó Oscart. Ha azonban valaki egy összességében kellemes hangulatú filmet és egy őszinte szerelmi háromszöget akar látni, annak mindenképpen ajánlott, hogy mielőbb megnézze.

Brooklyn

Színes, feliratos, ír-angol-kanadai romantikus film, 111 perc, 2015

Rendező: John Crowley

Forgatókönyvíró: Nick Hornby

Operatőr: Yves Bélanger

Zene: Michael Brook

Producer: Finola Dwyer

Vágó: Jake Roberts

Szereplők: Saoirse Ronan, Domhnall Gleeson, Michael Zegen, Emory Cohen, Mary O'Driscoll, Julie Walters, Eileen O'Higgins

Forgalmazza: InterCom

Bemutató: 2016. február 4.

Korhatár: 12