Kezdjük rögtön a témával. A 2008-ban kirobbant gazdasági válságról szóló film egyszerre aktuális, egyszerre (hollywoodi mértékkel mérve) odamondós, miközben mégiscsak néhány (egy kivétellel fehér) self made man története, akik beteljesítve az amerikai álmot, a semmiből sok pénzt próbáltak csinálni. Emlékezhetünk, a valós fedezetet nélkülöző jelzáloghitelekből kiinduló válság ugyanis látszólag a semmiből jött létre, és borította fel az Egyesült Államok és vele együtt más országok pénzügyi helyzetét. Páran azonban nem csak, hogy évekkel előre megjósolták a helyzetet, de gyümölcsözően ki is használták azt: a válság alapját jelentő, korábban beton biztosnak hitt lakáspiac ellen fogadtak nagy összegben, ami 2008-ban busásan meg kellett volna, hogy térüljön. Igaz, ehhez a vesztes bankoknak is volt pár szava.

Adam McKay rendező valós szereplőket bemutató filmje több, néhol találkozó, néhol szétágazó szálon halad. Michael Burry (az alakításáért Oscar-díjra jelölt Bale) egy beilleszkedési problémákkal küzdő, különc zseni, aki vezérigazgatóként a cége tulajdonosaival szembemenve először fogad a lakáspiac ellen. Őrültnek tűnő ötletében senki nem támogatja, különösen, hogy a piac összeomlása nem következik be az általa jósolt pillanatban. Az ő ötletéről szerez tudomást a szintén mentális problémákkal küzdő cégvezető, Mark Baum (Steve Carell), aki egy nyereségben reménykedő bankár (Ryan Gosling) bíztatására nyomozásba kezd az ügyben. Valamint szintén Burry ötletét lovagolja meg két feltörekvő üzletember (John Magaro és Finn Wittrock), akik mentoruk (Brad Pitt) segítségével a többieknél is nagyobbat próbálnak kaszálni. A szereplőkben közös, hogy mindannyian kisebb-nagyobb devianciákkal küzdenek, és az összeomlás során szembe kell nézniük szakmai és morális felelőségükkel. Így a színészek kapva az alkalmon lubickolhatnak hullámvölgyekkel telezsúfolt karaktereikben.

A film már-már túlzásba vitt drámaiságát azonban remekül helyrebillenti a dokumentrista stílus. Túl a kézi kamerán, a narráción, a kamerába kiszóló fejeken és a magyarázó feliratokon, a film kifejezetten ironizál, játszik saját „igaz történet” alapjával. Például felhívja egy helyen a figyelmet arra, hogy a forgatókönyv hol és mikor egyszerűsített a történeten. Ugyanígy az ismeretterjesztés esetében: az idegen szavakat és a bonyolult fogalmakat váratlanul megjelenő, a filmben egyébként nem szereplő sztárok magyarázzák el, mint például Selena Gomez az egymásra épülő hiteleket.

A filmből gúnyt űző őszinte plakát mém, persze jogos: a magyarázatok ellenére az átlag néző valószínűleg továbbra sem fogja fel a gazdasági alapjait a válságnak, túl azon az agyon hangoztatott tényen, hogy nagyon nagy baj van. Ugyanakkor az igazság észrevétlensége, az elterelés a film igazi témája, és a legeredetibb formai különlegessége is ebben rejlik: a dokumentarista jelenetek közé, rövid, karakteres vágóképekben, a film idejében éppen aktuális média látványosság felvételei vannak szúrva. Lám, lám ezek terelték el a világ figyelmét, miközben pofátlanul vették és adták a hiteleket. A sokszor szándékosan értetlenséget eredményező forma és a téma itt találkozik. A rendszer kritikáját húzzák alá a néha feltűnő, lakásukat és állásukat vesztő kisemberek is, igaz ez a szál inkább csak a jómódú hősök árnyalására szolgál többnyire.

A film összességében egy lelkiismereti fröccs a kapitalista rendszernek, amit azonban játékosan, és ami a legjobb, néha önironikusan cukormázba csomagoltak. Ettől persze senki nem fog utcára vonulni, és a rendszer megváltoztatásáért tüntetni, de a puszta sztárokat felvonultató átlagból pozitívan kiemelkedik A nagy dobás. Pont annyira kritikus és szokatlan tehát, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján az Oscart jó eséllyel megkaphassa a formailag merészebb, de műfaji filmek (pl.: Mad Max) helyett. Hogy ez jó dolog-e, azt mindenki döntse el maga.

A nagy dobás (The Big Short)

Színes, magyarul beszélő, amerikai életrajzi film, 130 perc, 2016

Rednezte: Adam McKay

Írta: Adam McKay, Charles Randolph

Szereplők: Christian Bale, Brad Pitt, Steve Carell, Ryan Gosling, Karen Gillen, Marisa Tomei, Serena Gomez

Forgalmazza: UIP-Duna Film

Bemutató: 2016. február 4.

Korhatár: 16