Vagyis az erdő lakói közül az oroszlánt és a szamarat, a fákat, hiszen mindent eljátszanak a negyedéves, Máté Gábor és Dömötör András vezette osztálynak színinövendékei. Alaptéma a nő-férfi kapcsolat: három pár sorsának alakulását követjük nyomon egy darabon, akik az elején ugyan nem álompárok, viszont Szent Iván éjszakáján az erdei alvás, s főleg az ébredéskor lejátszódó varázslat megteszi hatását – a félreértések megoldódnak, mindenki rátalál a viszonzott szerelemre. Hippolyta (Kiss Andrea) kedvet kap, hogy hozzámenjen Théseushoz (Baki Dániel), Hermia (Osváth Judit) feleségül mehet a korábban tiltott szerelméhez, Lysanderhez (Bodoky Márk), Heléna pedig megkapja rajongásig szeretett Demetriusát (Papp Endre). A koreográfia dinamikus és ötletes, a rendező, Dömötör András játékos megoldások sorát alkalmazza. A legfurmányosabb Pukk figurája: olykor ketten játsszák (Dér Zsolt és Figeczky Bence), olykor csak egyikük. Van, mikor az egyik Pukk csak félelmetesnek ható mikrofonhangját adja a tátogó, a teret teljesen bejátszó másik Pukknak, aztán cserélnek is.

Jó húzás, hogy két szálon fut a cselekmény. Az egyik a klasszikus shakespeare-i vonalat követi, a másikon viszont mintha magukat adnák a színészek. Igazi keresztnevükön szólítják egymást, egy darabot akarnak színre vinni, előkészülnek, próbálnak, és várják a bemutatót, ami – ez a csattanó – elmarad. A két történet filmszerűen váltakozik, az időnként kimerevített képek szintén filmes hatást keltenek. A csúcspontnál fontos a váratlan fordulat, ezért aki meg akar lepődni nézőként, a következő bekezdést inkább hanyagolja.

Rendezvényen vagyunk, ahová a Színművészeti, azaz az SZFE diákjai a bemutatójukat szánták, más műsorszámok mellé, olyan produkciók között, amelyek igazinak tűnhetnek, ám a cím vagy a téma miatt mégis kilóg a lóláb, ezzel mintegy aláhúzva, csak az övék jöhet szóba. Azonban az uralkodó váratlanul mégsem kér a diákokból, helyette a menő Fenyő Ivánt szólítják színpadra. Újabb rendezői lelemény, Iván nevű fellépő a Szentivánéji álomban. És jön Fenyő a WBO-öves ökölvívóknak kijáró bevonuló füsttel és csinnadrattával saját maga karikatúrájaként. Előadja a szupertrendi, elfoglalt sztárt, aki csak néhány percig ér rá, majd belefog a beígért, gagyivá lett Tarzan-történet monoton felolvasásba. Közben a tűzjelző is megszólal, tejesen élvezhetetlenné téve az amúgy is élvezhetetlent. Humoros fordulat, élvezetes jelenet.

A szövegfordítás nem Arany Jánosé, hanem Nádasdy Ádámé, akinek már a Hamlet-fordítása is tetszett. Híve vagyok a klasszikusok modern megszólaltatásának: sokszor mai fül számára nehezen követhető az elavult beszéd, akármilyen szép. Amúgy sem árt semmilyen művészeti ágnak a kortárs. Ráadásul, ahogy Kosztolányi Dezső írja: „a tréfa nyelve szinte évtizedről évtizedre változik, a komikum szótára sokkal inkább időhöz kötött, mint a tragikumé.” Az SZFE növendékei pontosan, magas színvonalon játszanak. Egységes, összeszokott osztály képét festik, amilyenhez szívesen tartoztam volna annak idején. Kákonyi Árpád és Friedenthal Zoltán zenéje is dicséretet érdemel: néhányan zenekart alkotva időnként rázendítenek a fülbemászó slágerre, az eredetinél jobb változatot produkálva. Most is, ahogy a cikket írom, dúdolom: Love is in the air, love is in the air… lálálálá.  

William Shakespeare Szentivánéji álma alapján: SZFEentivánéji álom

Fordító: Nádasdy Ádám

Théseus-Oberon: Baki Dániel

Hippolyta-Titánia: Kiss Andrea

Philostratus-Pukk: Dér Zsolt, Figeczky Bence

Lysander: Bodoky Márk

Demetrius: Papp Endre

Hermia: Osváth Judit

Heléna: Rujder Vivien

Égeus-Embi (közjátékban Oroszlán): Ember Márk

Kis Tündér-Dezső (a közjátékban Tiszbe): Georgita Máté

A kis indiai-Bazsi (a közjátékban Fal): Medveczky Balázs

Reni (a közjátékban Beköszöntő): Olasz Renátó

Zoló (a közjátékban Piramusz): Gyöngyösi Zoltán

Zene: Kákonyi Árpád, Friedenthal Zoltán

Jelmez: Kálmán Eszter

Dramaturg: Laboda Kornél

Mozgás: Widder Kristóf

Rendező: Dömötör András

Osztályvezető tanárok: Máté Gábor, Dömötör András

Bemutató: 2016. január 15.

Ódry Színpad, Padlás

Fotó: Szkárossy Zsuzsa