Sokáig egyszerűen nem értettem, hogy nagynak tartott zenészek, képzőművészek és irodalmárok miért tekintenek csodálattal teli elismeréssel a Sex Pistols együttes tevékenységére, miért tartják azt saját művészi magatartásuk és mentalitásuk kialakulása tekintetében meghatározó, vagy egyenesen megkerülhetetlen tényezőnek.

Hiszen akárhogy is nézzük, a Sex Pistols-számok nem csak egy átlagos mai punk együttes zenéjéhez képest, de a Pistolsnál csak néhány évvel fiatalabb punk bandák számaihoz viszonyítva is ósdi rock and roll dalokként hatnak. Vagyis már a 70-es évek végén, a 80-as évek elején is születtek a Pistolsnál jóval eredetibb, merészebb és sokkalta szélsőségesebb zenét játszó csapatok, ennek ellenére mind a mai napig ők az etalon.

Szóval sokáig nem értettem ezt, aztán amint lehetőség adódott elkezdtem utánajárni a dolognak, megnéztem a korabeli koncertfelvételeket, a tévés interjúkat és egyéb szerepléseket. Ezeken a felvételeken pedig olyan mennyiségű pimaszsággal és színpadról áradó energiával szembesültem, ami gyökeresen megváltoztatta a véleményemet, s beindította a Pistolsra mindaddig teljességgel érzéketlen receptoraimat. És ekkor már nem csak a színpadi jelenlét, de a zene is magával ragadott. Külön-külön szétszálazva e két dolog ugyan nem sokat érne, így együtt azonban kerek egészet alkotva hatással vannak a befogadóra.  

Mindezt pusztán azért hozom fel, mert a 100-as klub szervezte koncerteknek köszönhetően végre valami olyasmit élhetett át a nagyérdemű, ami igencsak hasonlíthat az egykori Pistols-élményhez.

Az est első zenekara, a makarskai Spiridon fiatal zenészei ugyanis mindent megtettek azért, hogy így érezzek. Felkavaró és szuggesztív előadásmódjuk gyakorlatilag minden addigi elvárásomat felülírta. A csapat egyrészt a rock and roll és a post punk minden erényét felvonultatta, zenéjük egyszerre monoton és dinamikus, disszonáns és szuggesztív, másrészt a gitáros őrült színpadi mozgása, szólói és a zenekar egészéből áradó hanyag profizmus csak fokozta az önmagában is erős zenei élményt. Furcsamód egy darab angol szót nem lehetett hallani tőlük, még a számok címeit sem igyekeztek lefordítani és felvezető vagy átkötő szövegekkel sem terhelték a közönség befogadó készségét. De ez nem hogy rontott volna a műsor színvonalán, épp ellenkezőleg, inkább emelte azt, az angolszász zenékhez szokott fül számára kimondottan érdekesen hatott az érthetetlen horvát szöveg és ének. 

A zágrábi Šlagvort na kraju sajnos kevésbé volt érdekes és összeszedett, s hiába reklámozták őket olyan egykori jugoszláv bandák örökségének letéteményeseként, mint a kiváló Šarlo Akrobata vagy a Pekinška Patka, sajnálatos módon meglehetősen sekélyes és amatőr színvonalon mozgó műsort láthattunk tőlük. A női ének, a szintetizátor, az alternatív, punk és ska elemek lusta összegereblyézése ezúttal nem volt elégséges egy ütőképes produkció létrehozásához.

Horvátország harmadik reménysége a Neon lies minimalista elektro/szinti „bedroom darkwave” performansza ellenben igazán izgalmasnak tűnt és megfelelő átkötésnek bizonyult, bár tény és való, hogy a horvátokon kívül gyakorlatilag senkit sem érdekelt, gyanítom többeknek fel sem tűnt, hogy ez tulajdonképp egy önálló produkció.

A két magyar csapat ellenben ugyanazt a színvonalat hozta, mint a Spiridon. Míg a Guruzsmás, mint népzenei ihletettségű zenekar kísérletező, főként folk és változatos rockzenei elemeket magukban rejtő, jól kidolgozott, mély érzelmi regiszterekre is felemelően ható életigenlő progresszív instrumentális kompozíciókat adott elő, addig a Padkarošda ennek a szöges ellentétét reprezentálta. Sötét, borongós, mégis lendületes zenei világuk egyszerre idézi meg a 80-as évekbeli magyar punk zenei atmoszféráját és nihilista, sokszor neurotikus és paranoid dimenzióit, melyet a túlzott effektezésnek köszönhetően nehezen érthető, szintén a 80-as évekre jellemző artisztikus szövegvilág tesz igazán teljessé.

A koncertek után Selector Monsieur Islande szemezgetett a kortárs és 70-es, 80-as évekbeli punk és ska klasszikusok közül, a közönség legnagyobb örömére így folytatódott a szórakozás egészen reggelig.

Úgy hiszem ideje lenne alaposabban megismerni Horvátország (underground) zenei életét. - A jelek szerint ugyanis sokkal izgalmasabb, mint azt gondoltuk.

Hasznos linkek:

Spiridon: https://spiridon.bandcamp.com/

Šlagvort na kraju: https://slagvort.bandcamp.com/

Neon lies: https://neonlies.bandcamp.com/

Guruzsmás: https://guruzsmas.bandcamp.com/

Padkarošda: https://padkarosda.bandcamp.com/

100-as klub: https://www.facebook.com/100asklub

A 100-as klub hivatalos videocsatornája: https://www.youtube.com/user/100asklub