Hosoda Farkasgyermekek című filmjét is elcsíphette már a hazai közönség az Anilogue-on három évvel ezelőtt. E két mozija összevetéséből is látszik, hogy szerzővel van dolgunk. A Farkasgyermekekben – mint címe is sejteti – egy ember anyuka próbálja felnevelni két gyerekét, akik egy farkasember apától születtek. A fiú és a szörnyeteg főhőse pedig egy kilencéves srác, aki Tokió utcáin él, miután anyja meghalt, apja pedig már korábban otthagyta a családot. Ezúttal tehát nem vérfarkas-ember félvér a főhős, hanem egy átlagos (bár balszerencsés) kisfiú, aki viszont mégis kívülállóvá válik, miután nincstelen életébe belefásulva hozzácsapódik egy szörnyhöz, aki elviszi magával az ő világába.

A humanoid, de állatfejű, illetve állattá változni képes szörnyek birodalmában ugyanis megüresedik a trón, miután az uralkodó úgy dönt, hogy mihelyst megtalálta utódját, istenné reinkarnálódna. A két jelölt közül az esélyesebbnek egy tekintélyes és elismert mester tűnik, mivel riválisa (a medvefejű címszereplő szörny) nem fogadott tanítványt, utódokat sem nemzett, és harcban sem ér fel a trónkövetelőhöz. E szörny azonban rosszul viseli a vereséget, így mégis nekiáll tanítványt keresni, és a címszereplő fiú személyében találja meg.

Eddig a pontig a film olyan, mint a főhős eszképista vágyálma: mintha csak az utcán álmodozna a szörnyek világáról, ahol örökbe fogadja egy vagány démon, ha már biológiai apja elhagyta. Aztán viszont a film átmegy egy kiképzésre építő mentor-tanítvány történetbe, de Hosoda persze ezt a műfajt is a feje tetejére állítja. Azt szoktuk meg, hogy egy bölcs és feddhetetlen mester fegyelmez meg egy zabolátlan tanoncot, olykor sikertelenül (pl. a Star Wars prequel-trilógiában). Ezzel szemben itt a fiú a mester: a srác anyja halála után volt olyan öntudatos, hogy otthagyja a kijelölt nevelőszülőket, és meg se próbálja felkutatni apját, majd szörnyeteg mentorát sem rest szembesíteni a hibáival, amiből annyi van, mint égen a csillag.

A kiképzés alatt a mester többet fejlődik, mint a tanítvány. A szörnyeteg egyre kevésbé viselkedik antiszociálisan, ahogy összekovácsolódik padawanjával. Az apa-szerep éretté teszi. Veszteni nem tudó, züllött és önző személyiségből önfeláldozóvá válik. A fiú pedig olyan, mint a szörnyeteg fiatalabb verziója: mint kiderül, egyaránt kiközösített kívülállók. A mester is elhagyatott, árva gyerekként nőtt fel, mindenféle mentorálás nélkül, önerőből tanult meg harcolni, és bár technikája nyers és ösztönös, találékonysága miatt mégis kishíján van olyan jó harcos, mint példásan nevelt riválisa.

Nem csak ő esik át komoly jellemfejlődésen, mindketten profitálnak kapcsolatukból. Idővel a fiú is felnő, erről szól a film második fele, ami stílusváltást is hoz az addigi harcművészeti vígjátékhoz képest. A fiú felnőtt fejjel leszámol eszképista gyerekkorával, a szörnyek univerzumától a valódi világ felé fordul, felhagy a harcművészetekkel és folytatná tanulmányait, na meg keresni kezdi biológiai apját. Mindez azt jelenti, hogy nem csupán a két világ között rekedt outsider főhős és a humoros, mesei hangvétel a közös vonás a Farkasgyermekekben és A fiú és a szörnyetegben, de metaforikus szinten a Bildungsroman műfaja és a pedagógiai szándék is. Ez a mese nem ringatja álomvilágban a nézőt, hanem inkább a valóság felé fordítja a figyelmünket.

Stílusváltás ide vagy oda, végül nem okoz csalódást A fiú és a szörnyeteg: epikus és látványos fantasy animeként zárul. Számos japán mozi cselekménye kreatív, de csapongó is egyben (mivel aligha van olyan stúdiókontroll a forgatókönyv fölött, mint Hollywoodban), ez a film viszont meglepően következetes, nem csupán fantáziadús. Aki szerette a Star Wars: Az ébredő Erőt, nézze meg ezt is, mert Lucas bevallottan sokat kölcsönzött japán filmekből. Ebben a filmben is van egy Yoda-szerű omnipotens szupermentor (a szörnyvilág uralkodója), a címszereplő szörnyeteg pedig úgy fest, mint Csubakka. Ez a film egy Star Wars mozinak is elmenne, ha lézerkardot forgatnának benne szamurájkard helyett.

A fiú és a szörnyeteg (Bakemono no ko)

Színes, feliratos, japán animációs film, 119 perc, 2015

Rendező: Mamoru Hosoda

Forgatókönyvíró: Mamoru Hosoda

Zene: Takagi Masakatsu

Producer: Seiji Okuda, Daisuke Kadoya, Yuichiro Sato

Bemutató dátuma: 2016. január 14.

Forgalmazó: Mozinet

Korhatár: 12