Amióta csak létezik mozgókép, se szeri, se száma a Poe-írások filmes feldolgozásainak. Nem nehéz kitalálni, minek köszönheti a szerző roppant népszerűségét: bizarr történeteinek, a történetek rövidségének és csattanóinak, a mai füllel szórakoztatóan modorosnak ható elbeszélői hangnak és a romantikára jellemző nagy érzelmi telítettségnek. Vagy inkább mindennek egyszerre. Nagyjából harminc évente lekerül a polcról a "Poe Összes" és ezzel egy filmes újra felfedezi magának az életmű legnépszerűbb darabjait.

A ’30-as években a Universal Stúdió népszerűsítette a romantikus horror atyját Lugosi Béla és nagy riválisa, Boris Karloff szerepeltetésével. Roger Corman a ’60-as években járatta csúcsra a Poe-adaptációkat és Vincent Price hangját ültette el mélyen a horror-rajongók emlékezetében. Corman egyébként  a Rendkívüli mesék utolsó epizódjában cameózik is a hangjával egy sor szöveggel.

Ami az animációkat illeti, 1953-ban az UPA-nél készült el az első rajzolt adaptáció, ami olyan rémisztőre sikerült, hogy az animációtörténet első 18-as besorolású filmje lett. Ez nem más, mint Ted Parmelee Tell-Tale Heartja (ami a magyar fordításban Az áruló szív címet kapta), amelynek egyébként Garcia is nagy rajongója. A ’80-as években a cseh szürreális animáció éllovasa, Jan Švankmajer több rövid történetet is megfilmesített. Mostanában egyik adaptáció ismét a másikat éri. A tavaly elhunyt animációs rendező, Michael Sporn épp a Poe című munkáján dolgozott, amikor elragadta a halál, mielőtt befejezhette volna.  Raul Garcia stábja akkor már jócskán benne volt kilencéves projektjében és hasonló koncepció szerint hamarosan elkészülhetett a Rendkívüli mesék.

Nem ez az első alkalom, hogy több különálló Poe-novella együttes adaptációjára kerül sor. Enrique Carreras a ’60-as években Argentínában készített egy antológiát, Dario Argento és George A. Romero 1990-ben pedig közösen dolgozott fel két Poe-szöveget a Two Evil Eyes-ban. Közben szép számmal készültek brit, spanyol és amerikai adaptációk TV-sorozatok formájában is, amelyek összefűzték az egymástól független történeteket.

Túlvilági átkötések hollóval és halállal

Garcia alkotása annyiban tér el a korábbi antológiától, hogy az öt történetet egy saját laza kerettörténettel össze is kapcsolja. Ebben a holló alakjában megjelenő szerző a negédes hangú fiatal nőként belibbenő kaszással alkudozik, sőt a rendező fantáziája alapján rövid lábjegyzetekkel is ellátja saját munkásságát és alkotói állásfoglalást is tesz. Az átvezetések ötvözik a két- és háromdimenziós animációt. A mintás papírból hajtogatott hatást imitáló, aprólékosan kidolgozott sírkert alkotja a díszletet, ebbe illeszkednek a dombormű-szerű, hegyes arcélű, riadt tekintetű temetői szobrok, közülük lép elő a halál. A pesszimista szárnyas síkban mozog, a kontraszt miatt ugyan kiemelkedik a közegből, de a figurája jóval kevesebb fantáziát mutat, mint a környezete. A halállal folytatott párbeszédei tagolják a filmet és egyben összekötik a vizuálisan nagyon különböző egységeket, amelyek narrálását Garcia igazi legendákra bízta.

Jankovics Marcell Az ember tragédiája (2011) című opuszához hasonlóan a film stiláris sokszínűségét az epizódok merőben különböző vizuális megjelenése adja. A korábban a Disney-nél dolgozó rendező közreműködött többek között az Alladinban (1992), Az oroszlánkirályban (1994), és a Pocahontasban (1995) is. Közben azon tűnődött, miért nem készül több felnőtteknek szóló animáció is. Horror rajongó lévén azt az álmot tűzte ki, hogy Poe-novellákat adaptál. A Rendkívüli meséken a luxemburgi Studio 352 munkatársaival dolgozott, de a hosszú évek alatt besegítettek belga, spanyol és amerikai munkatársak is. Eredetileg csak egy rövidfilmet terveztek, de Az áruló szív elkészülése és annak Annecy-ben való bemutatása után úgy döntöttek, kibővítik. Ezért is kaphatott mindegyik felvonás saját animált főcímet. Kár, hogy ezeket az estés változatban is benne felejtették, mert folyton megakasztják a történetet.

A Rendkívüli mesék előzetese mind az öt animációs stílusból ad ízelítőt

Többször eszembe jutott, míg a filmet néztem, hogy volt-e szükség a további négy részre, ugyanis Az áruló szív egyből a válogatás legérdekesebb és egyben legeredetibb darabja lett. Néhány jól időzített piros kiemelést leszámítva fekete-fehérben készült, az expresszionizmust felelevenítő erős fény-árnyék kontrasztokkal, de mai külsejű és ruházatú szereplőkkel. A jellegzetes stílus kiválasztásával a rendező nemcsak minket szögez a moziszékhez, de tiszteleg Alberto Breccia képregényrajzoló előtt is. Az egész film viszonylatában eléri az érzelmi tetőpontot, amikor a Kojak-külsejű öltönyös-napszemüveges nyomozó beállít tripla kivitelben, hogy felébressze a keselyűszemű öregembert sakkban tartó mesélő lelkiismeretét. A Lugosi Béla senkivel össze nem téveszthető hangját felhasználó narráció egy véletlenül előkerült felvétel felújításával született. Minden idők legismertebb magyar színésze a védjegyévé vált modoros beszédmódjával rátesz még egy lapáttal az eredeti szöveg nyelvezetének jellegzetes nehézkességére. Az 1947-es, pattogó, sistergő felvételre Garcia egy netes apróhirdetésben akadt rá, amikor Poe-adaptációkat keresgélt. Ráadásul a feszültség fokozásával ennek a résznek a Ted Parmelee-verziót is sikerül megugrania. Ez az egyetlen epizód a füzérben, amit még 35 mm-es filmre forgattak, a későbbiek már digitálisan készültek.

A Lugosi Béla hangját felhasználó Az áruló szív című epizód

Egy másik emlékezetes kisfilm színvilágában és grafikájában az Entertaining Comics 50-es évek-beli képregényeire hajaz. A Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban a legkevésbé ismert a García által kiválasztott öt novella közül. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne készült volna már számos feldolgozása korábban is, de ezeket le is körözi ezzel a különleges látvánnyal. Ráadásul nagyon erős az irodalmi alap is, ugyanis a halált az orvostan és a pszichológia határmezsgyéjéről, kísérleti jelleggel megfigyelő megszállott doktor története tele van feszültséggel és hátborzongató fantasztikummal. A tudomány rideg embere hipnózissal késlelteti egy gyógyíthatatlan beteg halálát, élőhalottá változtatva. A mesélő ezúttal Julian Sands.

A Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban az '50-es évek horrorképregényeinek stílusában

Kevésbé sikerült a Gulliermo del Toro által narrált epizód. Ez A kút és az inga című novellát dolgozza fel Goya stílusában, és egyszerre merít Niépce korai fényképeinek vizualitásából is. Az alkotó számára ezt volt a legnehezebb elkészíteni a fotorealisztikus stílusa miatt, de kereste a kihívásokat. Hasonlóan realisztikus a válogatás legkevésbé maradandó felvonása, Az Usher-ház vége, amely egy korrekt módon kivitelezett, de nem sok eredeti ötletet felmutató darab. A főcímében és figuraterveivel Tim Burton Poe-rajongó kisfiúról készített Vincentjét (1982), a hátterek pedig a Roger Corman élőszereplős változatát (1960) idézik. Garcia feldolgozása nélkülözi Švankmajer 1982-es avantgárd változatának kísérletező attitűdjét, amelyben a cseh animációs legenda szereplők nélkül, kizárólag a kísértetjárta kúria berendezésének stopptrükkös mozgatásával és absztrakt gyurmaanimációval is képes volt hátborzongató hatást elérni. Saját korához mérten az élőszereplős területen Jean Epstein impresszionista némafilm-változata (1928) is több kreativitást mutatott azzal, hogy használt egymásra fényképezést és néhány korai filmtrükköt. Garcia ezzel szemben a 3D animáció korában megszokott látványvilágot épített fel. Ami miatt mégis örülhetünk, hogy bekerült a válogatásba, az Sir Christopher Lee mesteri narrációja, aki úgy tudott játszani a hangjával, hogy az önmagában megbocsájthatóvá teszi a rész átlagosságát. Ez egyben a Hammer Films egykori sztárjának utolsó filmes szereplése is volt. Garcia azzal győzte meg az akkor 89 éves Leet, aki éppen egy heavy metal rock operán dolgozott, hogy megmutatta neki az akkor már kész első epizódot. Annyira tetszett neki Lugosi Béla előadása, hogy végül a két szereplőnek is ő kölcsönözte a hangját.

Az Usher-ház végében a legjobb, hogy Sir Christopher Lee narrációja kíséri

A legtöbb adaptáció meghagyja az egyes szám első személyű narrációt, az erőteljes szövegezést és avítt szóhasználatot. A Rendkívüli mesék utolsó epizódja, A vörös halál álarca mégis nélkülözi a narrációt. Roger Corman hangja is csak egy mondat erejéig hallható. Az irodalom helyett ezúttal a képzőművészetből merítő kisfilm Schiele és Bruegel stílusát imitálja. Karneváli jellege miatt hangulatilag erősen különbözik a többitől, a történet csattanójáig visszatartja a horrorisztikus elemeket. 

A festményszerű A vörös halál álarcában Roger Corman az egyetlen megszólaló

A filmnek jól áll a stiláris sokszínűség, de két epizód, Az Usher-ház vége és A kút és az inga esetében is az az érzésem, hogy elsősorban a 70 perces filmhossz kiadása miatt kerültek a szelekcióba (a főcímek beemelése mögött is hasonló okot sejtek). Bár érthető Garcia koncepciója, miszerint egymaga teremt öt merőben különböző látványt, jobban járt volna, ha a kreatív munkából többet átenged a stábjának és másokra bízza a két realista epizód megtervezését. Az ugyanis látszik, hogy az asztrakció sokkal inkább az ő asztala, mert azok a fejezetek, amelyek ennek a jegyében készültek, lettek igazán ütősek.

Gellár Csaba kisfilmjének egy képkockája

Aki a Rendkívüli mesék megnézése után kreatív Poe-feldolgozásra vágyik, annak érdemes megnéznie a MOMÉ-n végzett Gellár Csaba remekét, a Hogyan írjunk Blackwood-cikket? (2013) című papercut kisfilmjét, amely az alkotók szándéka szerint Poe találkozása a Tesz-Vesz várossal (Richard Scarry gyerekkönyv-sorozata). Az Ónodi Eszter által narrált epizódnak remélhetőleg folytatása is lesz, és az ötlet többrészes sorozattá növi ki magát.

Rendkívüli mesék (Extraordinary Tales)

Színes, feliratos, luxemburgi-belga-spanyol-amerikai misztikus film, 70 perc, 2015

Rendező: Raul Garcia

Író: Edgar Allan Poe

Forgatókönyvíró: Raul Garcia, Stéphan Roelants

Zene: Sergio De La Puente

Mesélők: Guillermo Del Toro, Julian Sands, Lugosi Béla, Christopher Lee

Prince Prospero hangja: Roger Corman

Death hangja: Cornelia Funke 

Crow / Poe hangja: Stephen Hughes

Bemutató: 2015. december 10.

Forgalmazza: Vertigo Média Kft.

Korhatár: 12