Az alapötlet igazából nem túl bonyolult a TÁGRA ZÁRT SZEMEK próbájában: egy színész házaspár eljátssza a Tágra zárt szemek házaspárját. Mind a két kapcsolat válságban van, és a két fél alá-fölé rendeltsége párhuzamosan változik az előadásban és az előadásbéli előadásban. Adott egy akaratos és önteltségre hajlamos rendező-főszereplő (Rába Roland, aki alkatilag izgalmasan eltér a Kubrick-film főszereplőjétől, Tom Cruise-tól), aki a saját feleségét (Láng Annamária) rendezi meg. Rába első ránézésre tipikus szadista direktort alakít: közös magánéletükre alapozott lelki terrorral hozná létre a megfelelő alakítást. Később inkább megfordul a kocka: a rendezői utasításokban éli ki a magánéletben elfojtott agresszióját. Láng Annamária karakterének ugyan erős belső tartása van, de érezhetően, a hosszú házas évek után már nem mindig tudja, hogyan lázadjon a férfi elnyomása ellen. Ráadásul a rendezői koncepció szerint az összes női karaktert ő játssza, így újra és újra szembesülnie kell a megaláztatással a próbák alatt.

A színház és a színház a színházban határát gyakran sem a szöveg, sem a színészi játék nem érzékelteti. A szétszálazás felesleges is, hiszen maga az előadás is a színházcsinálás terápiás jellegéről, a próbák során kiélhető indulatokról szól. A legerősebb jelenetek azonban mégis azok, amikor a két világ egy-egy jelenetben szétszakad, valaki látványosan belekényszerül egy megalázó vagy domináns szerepbe, és a próba ezzel kihat a valós viszonyokra. A rendező utasítására elcsattanó pofonok vagy a meztelen jelenetek gyakorlása közben odavetett, gunyoros megjegyzések iszonyatos indulatokat képesek felhalmozni. Ez pedig közvetlenül átsugárzik a nézőre. Túl Rába és Láng kiváló játékán, a Dollár Papa megszokott stílusa is ezt segíti elő. A közvetlen, életszerűségében már-már rögtönzöttnek ható beszédmód, a néző mellett játszó színészek és a tőle pár centire kirobbanó indulatok zsigerileg hatnak az emberre. Igaz, a rövidke játékidő és a felfokozott hangulat mellett a jelenetek és érzelmek közötti váltások néha elkapkodottnak tűnnek, ám az előadás szituációinak az ereje külön-külön annyira erős, hogy kárpótol ezért.

Ami valóban kifejezetten esetlenül hat, az a másik két színész szerepeltetése. Ördög Tamás rendező Rába és Láng fontos jelenetei alatt önmagát a terem szélére komponálta, és csak egy-egy jelenetben lép elő, ám Urbanovits Krisztinát afféle súgóként beültette középre, ahol a nézők számára folyamatosan szem előtt kell lennie, különösebb feladat nélkül. Urbanovits kivételes tehetsége néha még ebben a nyúlfarknyi funkcióban is érvényesül, ám azokban a jelenetekben, amikor Rába és Láng „kilépve a szerepeikből”, színészként és színésznőként veszekednek, ő ugyanúgy minduntalan némán ül, és ez az előadáshoz képest borzasztóan indokolatlannak hat. Ez még akkor is zavaró, ha szándékos stilizációnak fogjuk fel, azzal magyarázva, hogy Urbanovits szinte változatlan hallgatása megint csak a különböző síkok összemosódására játszik rá.

Mindezzel együtt A Tágra zárt szemek próbája egy érzékletes megjelenítése a kapcsolaton belüli hierarchiának, féltékenységnek és vágyfantáziáknak. A problémák (szó szerint) szinte tapinthatóak, és a végén talán még valami megoldásfélét is kapunk.

Dollár Papa Gyermekei: a TÁGRA ZÁRT SZEMEK próbája

Láng Annamária

Rába Roland

Ördög Tamás

Urbanovits Krisztina
 
Rendező: Ördög Tamás

Bemutató: 2015. november 25.

Trafó Kortárs Művészetek Háza

Fotó: Nagy Gergő