Bábértelmezés, síkokra bontás / Harlekin Bábszínház, Hamlet / PRAE.HU

A 8. Gyermek-és Ifjúsági Színházi Szemlére beválogatott előadások között ebben az évben is igen széles spektrumot vonultattak fel a beválogatott művek – vidéki és fővárosi előadások, bábelőadások és tárgyanimáció; társadalmi problémákat feldolgozó kortárs darabok és klasszikusok új ruhában… Somogyi Tamás rendezésében két síkban játszódik a dán királyfi története. Az előadás első és legfontosabb vizuális eleme a középen elhelyezett akvárium – az ebben felbukkanó világ: Hamlet Dániája, a Börtöndánia. A húszcentis, egy színész által mozgatott, Csonka Erzsébet és Kaló Attila által tervezett bábok térben való megjelenésének változatai képzik az előadás egyik síkját, míg a másik sík, a hatalmasságok sötét Dániája, a színpad hátterében elhelyezkedő emelvény, amelyen az uralkodó család idősebb tagjai embernagyságban mozognak. Itt a szereplők testét az emberi test kiegészítéseként megjelenő maszkok és báb-testrészek együttes mozgása adja.

Hamlet anyja és a mostohaapa

A kezdő jelenetben, majd többször ezt megidéző képsorokban egy valódi akvárium közszemlére tett díszhalaiként jelennek meg a figurák, ezzel egy álomszerűen valószínűtlen világot idéznek meg. A bábok úsznak az üvegtároló tárgyai között, véletlenszerűen találkoznak és szétválnak. A nézők, ahogy a háttérben elhelyezkedő embernagyságú maszkos alakok is, megfigyelőként vesznek részt ebben. Az üvegen belül, Hamlet tragédiájában, tudván a saját akvárium-helyzetükről, néha valóban szenvednek Dánia bezártságától, belerúgnak, ütögetik, összefirkálják az átlátszó falat.

A szereplők fiataljai, azaz Hamlet generációja valódi, mai kamaszokként jelennek meg, kézzelfoghatóan, szimpatikusan. Hamlet jó barátaival pacsizva köszön, Ophelia sértődős, de kedves fiatal lány. Az előadás humorforrását nagyban az ő jelenlétük, mozgásuk kajlasága, valószerű kifinomultsága adja, amely néhol átvált az akváriumlét valószerűtlen világába.

Azzal, hogy kamasznak ábrázolják a valóban kötelességei és önmaga meghatározása között lévő Hamletet, igazán működőképes ifjúsági előadást visz színre az egri bábszínház. A szereplők kortárs szituációban való elhelyezése nem zavaró – sőt rendkívül árnyaltan illeszkedik a Hamlet-értelmezés lehetséges irányvonalaiba. A fiatal, túl heves, végletekben gondolkodó, de mégis folyamatos halogatásra hajlamos főhős hihető személyként áll előttünk: egy bábságában is hús-vér fiatal, tapasztalatlan fiú, aki őrlődik a kötelesség, a bosszú és saját identitása megtalálásának kérdései között.

Ophélia

A szereplők másik típusa a háttérben táncos magánszámmal kommunikáló királyi páros. Az ő sötét, erotikus táncukat szinte Hamlet szemével látjuk mi is. Testbeli fölényük, halotti maszk-szerű, torz óriásarcuk és együttes mozgásuk megmutat valamit a kapcsolat hamleti problémájából.

A két sík között létezik átjárás – többen kettőzött szerepben is megjelennek: létezik báb és embernagyságú figurájuk is a színen. Bár a fiatal generáció nem jelenik meg a „felnőttek” hatalmi színpadán, mégis átmerészkedik a színpad hátterébe. Egyedül Hamlet az, aki egyáltalán nem képes síkot váltani: beszorulván saját helyzetébe, a közszemlére tett, megfigyelés alatt tartott díszállat-sorban játssza végig a darabot.

A Hamlet különleges értelmezésén túl, mely a legkézenfekvőbb, bábos eszközökkel, túlmagyarázás és szájbarágás nélkül történik, az alkotók képesek közelebb hozni a darabot. Külön ki lehetne emelni megannyi jelenetet, amely pusztán vizuális humorral lendíti elő a dramaturgia menetét – mint például Hamlet atyja szellemének szétváló, a vásári bábjáték idézeteként is megjelenő bábfiguráját vagy éppen Hamlet falfirkaként megjelenő szavait, de ugyanígy említeni lehet Rosencrantz és Guildenstern zsákaljú figuráit, amelyek épp úgy hasonlítanak lesúlyozott zsákokra, mint keljfeljancsikra, sőt a királyi páros labdajátékot is játszik velük.

Hamlet

Az előadás válasz tehát arra, hogy mit tud a bábművészet pusztán a bábok vizuális megjelenítésével hozzátenni egy ifjúsági előadáshoz. Az egérfogójelenet leegyszerűsített, alig ötcentis botbábjai, a szépen kidolgozott, élő és virtuóz mozgásra képes akváriumi bunraku-bábok és a hátsó síkban elhelyezkedő maszkos testkiegészítések olyan keretet adtak az előadásnak, ami újdonságként égett be a néző agyába.

William Shakespeare: Hamlet

Claudius: Horváth Virgil

Gertrud: Mészáros Pancsa

Hamlet: Kosznovszky Márton

Polonius, Laertes: Sóvári Csaba

Ophelia: Soó Gyöngyvér

Horatio, Rosencrantz, Guildenstern: Molnár Zsófia Boróka

Dramaturg: Khaled-Abdo Szaida

Díszlet-és bábtervező: Jakob Nóra

Bábkészítők: Csonka Erzsébet és Kaló Attila

Díszletkészítő: Koszorús István

Világítástervező: Szilágyi László