Az új szerkesztői koncepció természetéből fakadóan egy rendkívül hullámzó színvonalú történetciklust hozott magával – ez a Brand New Day, avagy az Egy új nap hajnala. Az első fél év (amíg a füzetek borítóján is büszkén virított a BND felirat) lényegében az új karakterek bevezetésével és a meghatározó történetszálak lefektetésével telt, és talán éppen ezért a Még egy nap utáni új status quóval nem különösebben foglalkozik még egyik csapat sem: Peter hiába lett ismét egyedülálló, még nincsenek új barátnők a láthatáron, Harry hiába tért vissza, még semmi érdemlegeset nem tett, Pókemberre pedig ugyanúgy vadásznak a regisztrált szuperhősök, mint amikor még mindenki tudta, hogy ki hordja a maszkot.

Az „új Pókember” alapköveit Dan Slott és Marc Guggenheim teszi le, akik sokkal ügyesebben kanyarodnak vissza ahhoz a 80-as évekbeli Pókemberhez, mint Howard Mackie, akinek ebbe a bicskája egyszer már beletört. A kérdés pedig már nem az, hogy szükség van-e megint egy olyan Peter Parkerre, aki már megint Pókember fotózásából tartja el magát, megint May néninél lakik, megint tart a legjobb barátjától és megint valami helyi bandavezér vagy egy újabb manó ellen harcol, hanem hogy mindezt hogyan sikerül tálalni?

A magyar kiadás abban a szerencsés helyzetben van, hogy válogathat a történetek között, és mindenféle szívbaj nélkül hagyhatja ki például Bob Gale szösszeneteit, valamint azokat az elnyújtott töltelékszámokat, amelyek megágyaznak ugyan egy későbbi történetnek, de egy mondatban össze is foglalhatóak (mint pl. Slott Paparazzi története, ami után Peter otthagyja a DB-vé átkeresztelt Hírharsonát), és helyettük koncentrálhat azokra a számokra, amelyek hosszú távon fontosabbak lesznek.

Egyedül a Zeb Wells által jegyzett hóviharos sztori lóg ki ebből a sorból, mert Wells lényegében semmivel sem viszi előre a többiek történetszálait, és a cselekmény is teljesen érdektelen – itt a különleges hangulaton van a hangsúly, amit Chris Bachalo varázsol elénk a hófödte New York által keltett hangulatképekkel, és amibe könnyedén belefér, hogy egy mezei hajléktalan húzza ki a hálószövőt a pácból.

Meghatározó történetszálból viszont rögtön akad vagy fél tucat. Egyfelől ott van Peter új baráti köre, ami Harryből, Lilli Hollisterből, Charlie Cooperből, és Vin Gonzalesből áll. A köztük szövődő szappanopera nem a legizgalmasabb része az új történeteknek, holott a BND egyik fő célkitűzése – azon túl, hogy megfiatalítsák a főszereplőt – éppen az, hogy Peter mindennapjai ismét a magánélete és a szerettei körül forogjanak (ami valójában echte hülyeség, lásd a Friendlyt).

Ezért hozták vissza a JMS-érában szándékosan hanyagolt Hírharsona szerkesztőségét is, de hogy történjen valami, egy tulajdonosváltással próbálják meg elsumákolni, hogy ez ebben a formájában mennyire fölösleges lépés, miközben Benettet egyáltalán nem tudják koherensen ábrázolni: hol szimpatikus, hol ellenszenves. Másfelől ott van a rejtélyes szuperhősnő, az MJ és Fekete Macska kereszteződéséből foggant Főnyeremény, akivel rendesen megy a megmosolyogtató adok-kapok, harmadrészt pedig a különböző ellenségek, Mr. Negatív, Métely, a póknyomjelzős sorozatgyilkos vagy éppen Kraven tapasztalatlan lánya... Kraven. 

Közülük Métely tűnik igazán érdekesnek, dacára annak, hogy elsőre csak egy újabb Zöld Manó-imitáció. A BND egzisztenciálisan is visszarepítette Petert a 80-as évekbe, ami épp annyira bosszantó, mint amennyire bájos, mintha a karakter meghatározó, az azonosuláshoz elengedhetetlen jellemvonása lenne a pénztelenség, holott annyi, de annyi fiatalkori probléma létezik még – vele párhuzamosan pedig a milliomos Harry is olyan, mintha a kollégista barátaival (Lillyvel és Charlie-val) élne egy fedél alatt.

Az Egy új nap hajnala egyelőre csak kérdéseket tesz fel, de szinte semmire sem ad választ. Mit akar Métely? Majd a Character Assassinationből megutudod. Ki ez a Főnyeremény? Majd az Annualból megtudod. Mi van az Osborn famíliával, hol volt Harry? Majd a Mind on Fire és az American Son megválaszolja a kérdéseidet. Hol van MJ? Majd a 600. számból kiderül. Mi ez a családi csetepaté Kravenéknél? Majd megtudod a Grim Huntból. És így tovább...

Ezzel egyébként nincs is feltétlenül baj, csak megnehezíti az első benyomások összegzését, mivel ebből még bármi lehet. Az első két történet (Slott Mr. Negatívos sztorija és Guggenheim Mételyes különszáma) határozottan jól sikerült, könnyed hangvételűek, elindítják a jövőben meghatározó történetszálakat, és még viccesek is (pl. a maffia mint Pókember adósa tűnik fel).

Wells majás különszáma ugyebár speciális eset (lásd fentebb), Guggenheim második története azonban – néhány találó poéntól eltekintve („Fenember, teszi, mi a fenét kell.”) – kifejezetten sok logikátlanságot vét, és kiütközik benne Guggenheim azon hiányossága, hogy nem igazán ért a drámai történetmeséléshez, főleg ha kontextusba rakjuk a Kraven utolsó vadászatával, amire többször is hivatkozik ez a történet. Pókember reakciója például, amikor magára hagyja a 12 éves lányt az indokolatlanul feltűnt Verminnel, kifejezetten karakteridegen (mondjuk már az is problémás, hogy Pókember két hónapra szögre akasztotta a ruháját holmi regisztrációs törvény miatt), de hasonlóképpen szemet szúrhat az is, hogy ugyanez a kislány lazán leveri Pókembert. Bár Guggenheim kezdetben ügyesen rászedi az olvasót, később nem igazán ad magyarázatot arra, hogy Kraven lánya mi alapján döntötte el, Peter vagy a szobatársa-e a Pókember? Ebből már most is kitűnik, hogy az új írók közül Dan Slott a legmegbízhatóbb, legközelebb pedig az első komolyabb lélegzetvételű történetet is ő szállítja – nem mellékesen pedig a BND ciklus lezárását követően megkapja az egész sorozatot.

Hihetetlen Pókember #20–23 (2015)
Hihetetlen Pókember különszám #3–4 (2015)
Írta: Dan Slott, Marc Guggenheim, Zeb Wells, J. M. DeMatteis
Rajzolta: Steve McNiven, Chris Bachalo, Salvador Larocca, Phil Jimenez

The Amazing Spider-Man #546–567 (2008)
The Amazing Spider-Man Family #4 (2009)

A sorozat korábbi részei:
Hihetetlen Pókember #4–6: Vadállat
Hihetetlen Pókember #1–3: Háború otthon
Hihetetlen Pókember #7–11: Maszk nélkül
Hihetetlen Pókember #12–17: Újra feketében
Hihetetlen Pókember #18–20: Még egy nap