Mese… a …? / Hét szamuráj az Örkény Színházban / PRAE.HU

Ha az első felvonásban befogjuk a fülünk (ének) és nem gondolunk arra, hogy nagyjából akkor nevetnénk csak a vicceken, ha fogékonyak lennénk a Sas-kabaréra, akkor (szódával) elmegy. A második felvonás közepétől viszont már több mindenkinek is ajánlanám a Hét szamuráj Örkény Színházbeli bemutatóját: a „rossz színházat is nézni kell” híveinek; azoknak, akik szeretnek általánosítani, és egy kis önigazolást keresnek; akik féktelen nosztalgiát éreznek az iskolai ünnepségek unalommal vegyült keserédes világa iránt és végül, akiket nem zavarnak a legnagyobb logikai hibák sem. Egyébiránt lelombozó lesz. És (vigyázat, spoiler) az utolsó percig egyre hamisabb a „kórus”.

A hét szamuráj

Az első felvonás során Kuroszava klasszikus filmjének, A hét szamurájnak motívumaiból építkezik az előadás története. Egy kis, japán faluban, a völgyben élnek a „vögylakók”, azaz két család, akik éppen egy házasságot és ezzel a családok egyesítését ünnepelik. Az esküvő napján kapcsolódunk a történetbe: a szereplők japán hangulatú dalokkal, magyar gyerekdalokkal (gyermeki ártatlanság, igen) és önnarrációval mondják el a történetüket – majd a vacsoránál (egy óriási tál rizs) a fiú anyja és a menyasszony öccse zöldségért indul a hegyoldalba, ahol támadás éri őket, és mindkettejüket lelövik. A család, latolgatva a helyzetet, a három idősebb fiát elküldi, hogy szamurájokat hozzanak a faluba a városból, akik megvédik őket. A filmből ismert történethez híven meg is történik a szamurájok felkérése, akik eztán megérkeznek a faluba.

A lányát féltő apa először, akárcsak a filmben lenyírja a fiatal lány haját, a lány és az egyik szamuráj között lévő viszony megakadályozása végett. Végül pedig a harc elkerüléséért, és mert a szamurájok a rizses zsákokat akarják bunkerként használni, el akarja kergetni a szamurájokat a faluból. A második felvonás kezdő pár perce alatt zajlik le a dilemma megfogalmazása, majd a műsorvezetőként jelen lévő két szereplő felkapcsoltatja a nézőtéri fényt, és megkérdezi a közönséget: maradjanak-e, vagy menjenek a szamurájok. Ameddig mi gondolkozunk tehát, hogy könnyebb legyen döntenünk, eljátszanak egy másik történetet nekünk.

Ettől a ponttól kezdve pedig elkezdődik egy merőben más történet, azaz a 2009-es tatárszentgyörgyi romagyilkosságé, amit a színészek a félbehagyott darab díszletei között és jelmezeiben, néhány helyen azonos gesztusokkal játszanak végig.

A történet Tábori Zoltán Cigány rulett című riportkönyve alapján dramatizált jelenetsor: a színlap alapján e második felvonás dokumentumszínházi kísérlet, azaz a tényeken alapuló, igaz történetet úgy dolgozza fel, hogy ehhez eredeti forrásokat dramatizál stilizálástól mentesen, a szövegek lehető legkisebb mértékű szerkesztése révén. Hát, ezt meg is kaptuk. Az egyes jelenetekben a szereplők kisétálnak a színpadra, majd az aradi tizenhármakat sirató stílusban végigmondja a megtanult szövegrészletet: az áldozatok nagyon ártatlanok, a lehetséges elkövetők nagyon gonoszak, a moralizálás hullámai a fejünk fölé csapnak.

És bár rémisztő volt, ahogy az Örkény színészei helyett hirtelen a kisaszályosfalvai szavalókórus termett a színpadon, még ebből is kisülhetett volna valami, ha a párhuzam az előadáson belül nem tört volna össze többszörösen. A döntés (védje-e meg a falut a hét szamuráj, vagy menjenek vissza) kérdését megelőlegező történet párhuzamként lett felállítva – el kell tehát fogadnunk, hogy a két történetet egymás fényében kell olvasnunk. Ám a nagy kérdés az, hogy milyen párhuzamot lehet felállítani a szereplők csoportjai, a két történet mozgatórugói vagy cselekménye között.

Az első és talán sugallt értelmezés, hogy a völgylakók a tatárszentgyörgyi romák (erre utalhat az is, hogy a völgylakókat nem akarják beengedni a városi kocsmába), de többek között az is, hogy a szerepek átvétele során a második felvonásban a falu népét megformáló színészek játsszák a túlélő áldozatokat és családjukat, továbbá a hivatalos védelmi szervek jelenlétének hiánya. Ez esetben a völgybe betörni vágyó banditák az elkövetők, akik a rémületes gyilkosságot követték el, de kik a szamurájok?

Ha a konkrét üzenetekből (az önbíráskodás nem vezet jóra) olvasunk, akkor a másik azonosítható csoport egyenlőségjele a szamurájok és a Magyar Gárda tagjai között van. Tehát ők volnának, akik megvédik a falu népét (ebben a felállásban a tatárszentgyörgyi nem roma származású lakosság), akik pedig ebben a felállásban a völgyön kívüli, oda betörni vágyó, értelmetlenül gyilkoló banditák? Persze ebben az esetben is sántít a történet, azonkívül, hogy ez a párhuzam így még rasszista implikációkat is működtet.

A hét szamuráj

A két olvasat egyszerre nem működik, hacsak nem azt az általános következtetést akarjuk levonni, hogy a kontextus hiánya és minden általánosítás a félreértés és a rasszizmus melegágya – ebben az esetben a valódi párhuzam abban áll, hogy amennyire félreértjük, és csak parodizálni tudjuk a keleti kultúrát, épp annyira távoli tőlünk egy alig hatéves, magyarországi igaztörténet. Lehetséges értelmezni más szemszögből is a 16. századi japánban gazdátlanul vándorló és a falusiakért életüket kockáztató szamurájok tetteit, ahogyan lehetséges egy klasszikust friss szemmel újraolvasni, aktualizálni is, és fontos az is, hogy a 2009-es események helyet kapjanak a művészeti alkotásokban. De ez így olyan volt, mintha kalapáccsal erőltették volna össze a részeket.

Az előadás végén valóban megtörténik a szavazás (a történet ugyan a zenével-díszlettel annyira el van idegenítve a napjainktól, hogy amint visszakapcsolunk a szamuráj-történetbe, mégis inkább az ártatlan falusiak védelme mellett döntünk, és figyelmen kívül hagyunk minden erőltetett párhuzamot, például a szamurájok = gárdisták lehetséges olvasatát), ám az ígért befejezés úgy istenigazából elmarad. Még végigviszik a rizsből való bunker felépítését, énekelnek párat, ám sem a dráma szereplőinek addig felépített személyes történetét, sem pedig magát az eseményt nem láthatjuk már megmagyarázni vagy betetőzni: a történet abbamarad. Egy hátsó felületre vetítik a rendőrségi leírást, pontosan azt, hogy hány ember halt meg az ütközetben, ami persze gyakorlatilag nem érdekel, mégpedig azért, mert időközben elfelejtettük, hogy miért is érdekeljen bennünket a szerencsétlen falusiak vagy a szamurájok sorsa. A párhuzam, ami közelebb hozhatott volna, eltávolított.

Mikó Csaba és Gáspár Ildikó: Mese az igazságtételről, avagy A hét szamuráj

Akira Kurosawa, Hideo Oguni, Shinobu Hashimoto A hét szamuráj című forgatókönyve motívumai alapján, valamint Tábori Zoltán Cigány rulett című riportkönyve felhasználásával

Szereplők:

Baksa Imre m. v.

Bíró Kriszta

Debreczeny Csaba

Ficza István

Jankovics Péter m. v.

Jéger Zsombor eh.

Kerekes Viktória

Kókai Tünde e. h.

Máthé Zsolt

Nagy Zsolt

Novkov Máté e. h.