építészet
2008. 01. 21.
Casa Pentimento – Ecuador, Quito
Építész: Jose Maria Saez és David Barragán
Ha már egyszer kint dúl a hideg, ne érezze senki, hogy az építészet is fagyos, rideg. Igenis szeretnénk, ha melegséget hozna a beton, az üveg és a fém a téli latyakba. A világ túlsó felén, ahol most is öröm az élet, építészetet csinálnak. Olyan körülmények közt teszik le a nyomukat a világ építészeti tudatába, ami számunkra se idegen. Az első ház, amit megmutatunk: Dél-Amerikából, Ecuador fővárosából, Quitóból egy tehetséges építészcsapat háza.
Ecuador jelentése Egyenlítő. Az éghajlat az ország tengerpartján trópusi, a belsejében hegyvidéki. A párás meleg mindenképp jellemző szinte az egész területére. És a működő vulkánok. Az éghajlat legfőbb építészeti hatása: Ecuadorban igyekeznek jól szellőztethető házakat építeni.
Ez a ház ezt tudja, és a benne lakóknak békességet, nyugalmat ad belső kertjeivel, zártságával, ugyanakkor nyitottságával a természet felé. Nyitott a közeli Ilalo vulkán látványára, nyitott az ecuadori, meglehetősen párás, meleg klímára. Befogadja a természetet, befogadtatja magát a természettel, nem vetekszik vele, a részévé válik.
Az épület viszonylag kisméretű, előregyártott betonelemekből áll. Ezek az elemek ellátják az összes szükséges feladatot: szerkezeti falként működnek, tereket, kerteket határolnak el, a belsőben bútorként funkcionálnak, a kertben pedig kerítésként és növénytartóként.
A ház és a terv eredetiségét is maguk a betonelemek adják. Az ötlet, hogy egyforma betonhasábokból házat tervezzünk, sajátosnak tűnik, pedig nem új keletű. Téglából, kőből, egyéb falazó elemekből, sőt betonból is régóta alkalmazzuk már a módszert. A lényeg a leegyszerűsítésből fakad, az elemek látszanak, nincsenek elfedve, nincsenek darabolva, rendszert alkotnak, a ház alapelemét képezve minden méret az alapmodul többszöröse.
A szigorú rend, ahogy egymást követik az elemek, variálhatóságot, de rendszertelenséget is létrehoz ugyanakkor. A rendezettség és a rendezetlenség egységet alkot, a ház karakteres megjelenésű lesz tőle, mind külsejében, mind alaprajzi elrendezésében.
A kívülről zárt ház belülről nézve nyitott, beengedi a természetet. Az elemes, áttetsző falak kintről befelé nézve szűrőt képeznek, védőhálót a lakóknak, bentről nézve ablakot, nyitást jelentenek a Világra, beengedik a külső látványt, a természetet, a fényt, a levegőt. Mindez csak jól végiggondolt tervezői munka eredménye lehet.
A szigorú rendet csak a kertek törik meg, beékelődve a ház belsejébe. A térszervezés alárendelődik a kerteknek, a hol szűrőként, hol ablakként funkcionáló falak behozzák a fákat, a kertet a ház belsejébe.
Az épület anyaghasználatára is az egyszerűség a jellemző. Semmi felesleges cicoma, a beton felületek, a beton színe uralja a házat. A betonszürkét helyenként csak a használt faékek, -bútorok vöröses színe, a réz patinásodott zöldje és a bekúszó természet zöldje töri meg.
A ház beton lemezalapra készült, amit fekete pigmenttel színeztek, ez adja a padló színét, a betonelemeket betonvasakra fűzték, epoxigyantával ragasztották. A réseket helyenként, ahol a funkció megkívánta, vöröses fával, vagy áttetsző akrillal töltötték ki.
A szerkezet ellenáll a helyszínen gyakran előforduló földrengéseknek, azontúl alkalmazkodik a helyi klímához, a jellemzően magas hőmérsékletben elengedhetetlen a jó szellőzés, különösen fontos, hogy egy ház a levegő által jól átjárható legyen.
Kevés anyagfajta, egyszerű, világos, szellős épület. Egy ház: szigorú szabadság, érzékenység és kapcsolat a természettel. Saez és alkotótársai megtalálták az alkotóelemét annak a rendszernek, amely a víziójuk lényege, és abban a rendszerben tudták alkalmazni, amely a víziójuk alkotóeleme.
alaprajz
helyszínrajz.pdf
homlokzatok.pdf
National Architectural Design Award, XV Quito Architecture Biennale 2006
Tulajdonos: Desireé Marín
helye: La Morita, Tumbaco, Quito, Ecuador
építész: Jose María Sáez, David Barragán
képek: Raed Gindeya, Jose María Sáez
[a]http://www.arqsaez.com/[text]http://www.arqsaez.com/[/a]
Ez a ház ezt tudja, és a benne lakóknak békességet, nyugalmat ad belső kertjeivel, zártságával, ugyanakkor nyitottságával a természet felé. Nyitott a közeli Ilalo vulkán látványára, nyitott az ecuadori, meglehetősen párás, meleg klímára. Befogadja a természetet, befogadtatja magát a természettel, nem vetekszik vele, a részévé válik.
Az épület viszonylag kisméretű, előregyártott betonelemekből áll. Ezek az elemek ellátják az összes szükséges feladatot: szerkezeti falként működnek, tereket, kerteket határolnak el, a belsőben bútorként funkcionálnak, a kertben pedig kerítésként és növénytartóként.
A ház és a terv eredetiségét is maguk a betonelemek adják. Az ötlet, hogy egyforma betonhasábokból házat tervezzünk, sajátosnak tűnik, pedig nem új keletű. Téglából, kőből, egyéb falazó elemekből, sőt betonból is régóta alkalmazzuk már a módszert. A lényeg a leegyszerűsítésből fakad, az elemek látszanak, nincsenek elfedve, nincsenek darabolva, rendszert alkotnak, a ház alapelemét képezve minden méret az alapmodul többszöröse.
A szigorú rend, ahogy egymást követik az elemek, variálhatóságot, de rendszertelenséget is létrehoz ugyanakkor. A rendezettség és a rendezetlenség egységet alkot, a ház karakteres megjelenésű lesz tőle, mind külsejében, mind alaprajzi elrendezésében.
A kívülről zárt ház belülről nézve nyitott, beengedi a természetet. Az elemes, áttetsző falak kintről befelé nézve szűrőt képeznek, védőhálót a lakóknak, bentről nézve ablakot, nyitást jelentenek a Világra, beengedik a külső látványt, a természetet, a fényt, a levegőt. Mindez csak jól végiggondolt tervezői munka eredménye lehet.
A szigorú rendet csak a kertek törik meg, beékelődve a ház belsejébe. A térszervezés alárendelődik a kerteknek, a hol szűrőként, hol ablakként funkcionáló falak behozzák a fákat, a kertet a ház belsejébe.
Az épület anyaghasználatára is az egyszerűség a jellemző. Semmi felesleges cicoma, a beton felületek, a beton színe uralja a házat. A betonszürkét helyenként csak a használt faékek, -bútorok vöröses színe, a réz patinásodott zöldje és a bekúszó természet zöldje töri meg.
A ház beton lemezalapra készült, amit fekete pigmenttel színeztek, ez adja a padló színét, a betonelemeket betonvasakra fűzték, epoxigyantával ragasztották. A réseket helyenként, ahol a funkció megkívánta, vöröses fával, vagy áttetsző akrillal töltötték ki.
A szerkezet ellenáll a helyszínen gyakran előforduló földrengéseknek, azontúl alkalmazkodik a helyi klímához, a jellemzően magas hőmérsékletben elengedhetetlen a jó szellőzés, különösen fontos, hogy egy ház a levegő által jól átjárható legyen.
Kevés anyagfajta, egyszerű, világos, szellős épület. Egy ház: szigorú szabadság, érzékenység és kapcsolat a természettel. Saez és alkotótársai megtalálták az alkotóelemét annak a rendszernek, amely a víziójuk lényege, és abban a rendszerben tudták alkalmazni, amely a víziójuk alkotóeleme.
alaprajz
helyszínrajz.pdf
homlokzatok.pdf
National Architectural Design Award, XV Quito Architecture Biennale 2006
Tulajdonos: Desireé Marín
helye: La Morita, Tumbaco, Quito, Ecuador
építész: Jose María Sáez, David Barragán
képek: Raed Gindeya, Jose María Sáez
[a]http://www.arqsaez.com/[text]http://www.arqsaez.com/[/a]
További írások a rovatból
A végeredmény nem feltétlenül építészeti, hanem társadalmi kérdés is
Más művészeti ágakról
Marék Veronika kapta a Magyar Gyermekkultúra Mestere Díjat
Matthäus Wörle Ahol régen aludtunk és Miklós Ádám Mélypont érzés című dokumentumfimje a 21. Verzió Filmfesztiválon