PRAE.HU: A könyveid német fordítása és beágyazottsága milyen szerinted a magyar megjelenésekhez képest?

Úgy látom, már elég erősen él  a magyar irodalmi hagyomány. A Máglyát nagyon szépen fogadták, és az volt az érdekes, hogy egész kolumnás kritikák jelentek meg voltak róla nagy lapokban, több helyen is a magyar irodalom kontextusában kezelték a könyvet. Daniel Kehlmann arról írt, nagy irodalmi hagyománya van Magyarországnak, ahhoz képest, hogy milyen kicsi. Ez a kontextualizálás érezhető az egész német fordításban, és nem csak az én könyvemmel kapcsolatban.

A frankfurti könyvvásáron a Suhrkamp kiadónak van egy fogadása, amit úgy hívnak, hogy Kritikerempfang, idén volt a 65., ez egy hagyományos alkalom, Siegfrid Unseld egykori házában tartják, amire meghívják a jelenlegi német szerzőket meg az összes kritikust. Megtudtam, hogy ez felér egy avatási szertartással: amelyik kritikus ott volt egyszer, az már valóban kritikus, többen is mondták, hogy a fél karjukat odaadnák azért, hogy oda eljuthassanak. Itt találkoztam olyanokkal, akik írtak a könyvemről meg olyanokkal, akik foglalkoznak a magyar irodalommal. Látszott, hogy nagyon képben vannak: olvasták a németül fellelhető magyar irodalmat, ismerik a szerzőket. Érezhető, hogy a könyvek kultúrája nagyon fontos. Mindig az jut eszembe, hogy Magyarországon még a német könyvekről sincs igazán kritika, nemhogy például egy cseh könyvről. A fordításirodalmat eleve mostohán kezeljük Magyarországon, mostohábban jóval, mint ahogy a németek. Sok embertől hallom vissza, hogy a jó kritika motiválta arra, hogy megvegye a könyvemet.

PRAE.HU: Te is jogosnak érzed, hogy ennyire a magyar irodalom felől olvassák a könyvedet? Vállalod a rokonságot?

Nem olvassák mindig a magyar irodalom felől, kontextusba is tudják helyezni. Angliában a magyar irodalmat nem látják ilyen alaposan, nem ismerik a magyar hagyományt, esetleg egy-egy könyvhöz tudják kapcsolni, ha nincs meg a magyar kontextus, majd beemelik a saját hagyományukba. A német jelenség ritkaság, ez számomra külön öröm. 

PRAE.HU: Mit gondolsz a műveid kapcsán emlegetett mágikus realista jelzőről?

Ez másfajta mágikus realizmus, mint Márquezé. Engem talán jobban befolyásolt a kelet-európai zsidó hagyomány, mint a dél-amerikai, annak ellenére, hogy tudok spanyolul. Azért is tanultam meg, hogy eredetiben olvashassak. Jiddisül is megtanultam, ennek egyik oka az volt, hogy Singert akartam fordítani - az első megjelent munkám egy Singer-mű, A sakter című novella fordítása. Ez a fajta kelet-európai zsidó misztika számomra nagyon fontos. A Máglyába is erősen belekerült. Nem gondolom magam kimondottan mágikus realista írónak, de valahogy mindig megváltozik a valóság, mikor elkezdek róla írni, valahogy a valóság mindig túlnő önmagán. Vagy a fantáziám túl erős.

PRAE.HU: Akkor a hangyákról is kérdezhetlek? Hogy mit keresnek a Máglyában? Szimbólumként és valóságosan.

A fizikai hangyákért én vagyok a felelős. Mikor befejezek egy regényt, nagyon furcsa érzés, hogy most kész. Kidolgoztam egy módszert, megtanultam tördelni és mikor kész a könyv, akkor mindig tördelek egy verziót, amit kinyomtatok és bekötök. Mikor ezt a könyvet tördeltem, csillagok voltak azokon a helyeken, ahol nagyobb vágások vannak, és akkor az jutott eszembe, mi lenne, ha a nyomtatásban a csillagok hangyák lennének. Megcsináltam, és szép lett. A kiadónak tetszett ez az ötlet, érdekes tipográfiai döntésnek látták.

A könyvbeli hangyákkal kapcsolatban az az érzésem, hogy a történetet meseként is olvashatjuk. Mikor A fehér király címét kerestem, olyat akartam, ami egy mesekönyvé is lehetne. A Máglyának már nem ilyen címe van, de a mesei elemzés nem áll távol tőle. A hangyák ezt a mesei vonalat képviselik. Furcsa módon ez a könyvem személyesebb, mint A fehér király, még ha lány főszereplője is van. Személyes élményem, hogy gyerekkoromban nagyon sokat néztem a hangyákat a nagymamámnál. Csomó időt töltöttem a kertjében egyedül, nagyon sok emlékem van arról, hogy nem csinálok semmit a kertben. Mikor A fehér királyt írtam, akkor is arra gondoltam, hogy mi lenne, ha beletenném azokat a perceket is, amikor nem történik semmi. A Máglyában szerettem volna ezt megjeleníteni, mert a csend fontos eleme a történetnek.

PRAE.HU: A filmen hogy lehet megjeleníteni ilyesmit? A kevésbé történetcentrikus előadás, a nyelvi réteg – ez hogy mesélhető el képekkel?

Nem tudom. Biztos, hogy nagyon más lesz A fehér király filmen, mint a könyv volt. Én építettem egy világot, ami nem egészen Erdély, de majdnem, ők pedig építettek egy világot, ami nem egészen Anglia, de majdnem. De szerintem a jó adaptáció más, mint a könyv. A jó adaptáció a könyv szellemét kapja el, aztán remélhetőleg elkezd önállóan működni.

PRAE.HU: Voltál a forgatáson?

Igen, mivel sikerült elérni, hogy Magyarországon forogjon, eredetileg Detroitban meg Hollandiában akarták forgatni. 5 vagy 6 alkalommal is kimentem, ami teljesen más volt, mint amikor korábban filmkritikusként voltam forgatáson. Most mindenki kedves volt velem, mindenkihez odamehettem, a koreográfustól a fegyvermesterig és a sminkmesterig.

Fotó: Árvai András

A könyvásárra a Donau Lounge és a Balassi Intézet meghívására látogattunk el. Köszönet Méhes Mártonnak és Lipka Alexának a vendéglátásért.