PRAE.HU: Legutóbbi interjúdban, amely a 2014 decemberében lezáruló Szabadiskola évfolyam végén készült, a folytatás még nem volt egyértelmű. Az új tanévben a Szabadiskola 3.0 elindult, bár nem teljesen olyan formában, ahogy eddig.

Igen, új szakaszba léptünk. Közvetlenebbül akartunk reagálni a magyar okatási rendszer jelentős hiányosságára: az iskola lényegében nem beszél közéleti kérdésekről, pedig az iskoláknak ez fontos célja kellene, hogy legyen. Innen jött az ötlet, hogy legyen a Szabadiskolának egy olyan szakasza, amikor tantárgyszerűvé tesszük a „demokrácia-érzékenyítést”. A korábbi programok iskolán kívülisége talán azt sugallta, hogy lehet közléti projekteket csinálni, akár nyilvánosan véleményt formálni, de csak az intézmények falain kívül. Most négy, civilszervezetek által fenntartott iskolában fut a program. Kollégáimmal, Galambos Attilával, Hubert Andreával és Vásárhelyi Virággal mi megyünk hozzájuk, és az iskola heti rutinjába van beillesztve a Szabadiskola.

PRAE.HU: Milyen szempontok döntik el, hogy melyik iskolába viszitek el a programot?

Olyan iskolák számára tettük térítésmentesen hozzáférhetővé, ahol valamilyen szempontból periférián lévő, például roma vagy szegény családból származó diákokkal foglalkoznak. Gyakran magatartászavarokkal küzdő diákok is vannak közöttük, akik más, hagyományos intézményből kiestek. Emellett a Szabadiskolát szolgáltatásként is megrendelheti az az intézmény, amelyik fontosnak tartja, hogy megjelenjen a profiljában a közéleti kérdésekben való elmélyülés lehetősége.

PRAE.HU: Az elmúlt két hónap alapján milyen új tanulságot fogalmaznál meg?

Alapvető kérdést vet föl, hogy mi lehet az az érvényes és a diákok számára is elfogadható pozíció, amiből mi beszélgethetünk velük demokráciáról, szabadságról, partnerségről, miközben az iskola kötelező programmá teszi számukra ezt. Ez új helyzet. Azért vállaljuk, mert értelmét látjuk a Szabadiskolának, az iskolarendszer pedig kötelezően kijelölt tárgyakkal működik. Ez a kérdés és a megközelítés legalább annyira fontos, mint a többi iskolai tárgy, innen nézve pedig legitim a pozíciónk. Nemcsak a magyar fiatalokat jellemző közügyektől való elfordulást kell oldani, hanem első lépésként a nyitottság és érdeklődés megteremtése a cél, hogy elfogadtassuk mind a jelenlétünket, mind a foglalkozás kötelező jellegét.

PRAE.HU: Hogyan fogalmaznád meg a Ti szerepeteket a programban?

Például figyelemmel kell fordulnunk a diákok felé. Hagyományos iskolai közegben nincs arra lehetőség, hogy egy tanár külön-külön figyelmet szenteljen egyes diákoknak. Ezt egyértelműen vissza is jelzik: pusztán az, hogy megkérdezzük és meghallgatjuk a véleményüket, újszerű. Eleinte nehezükre esik, szokatlan a helyzet, de aztán bizalmat épít ki bennük. Gyakran a bennük működő reflexeket, a körülöttük lévőktől szerzett tapasztalataikat ütköztetjük új helyzetekkel és nézőpontokkal. Érdekes például azt látni, amikor roma fiatalok szembesülnek azzal, hogy más kisebbségeket, társadalmi csoportokat is sújtanak előítéletek.

A Szabadiskolában azt közvetítjük a diákok felé, hogy a problémák általában egy nagyobb rendszer részei, de ez nem jelenti azt, hogy az egyén tehetetlen. Inspirálóak azok a felismerések, amikor egy kevesebb hatalommal rendelkező kreatívan talál módot saját helyzetének a nyilvános kifejezésére és arra, hogyan érjen el abban változást. Ezt lehet gyakorolni, ehhez akarunk teret adni. 

PRAE.HU: Látsz változást a diákokon?

Egyértelműen. Ahol korábban nem vállalták a véleményüket, most megteszik, akár egymás előtt, akár a csoporton kívül. Jó úgy dolgozni a velük, hogy építhetünk a személyes érintettségükre. A mostani évfolyamokkal két irányba indultunk el. Egyrészt az adott közösség diszfunkcionalitásait szeretnénk enyhíteni. Demokratikus értékrend szerinti, a partnerséget, a kiszolgáltatottak tiszteletben tartását és döntési folyamatokba való bevonását elősegítő eszközöket kínálunk a problémák és a felmerülő konfliktusok konstruktív kezeléséhez. Közben arról is beszélünk, hogy más léptékben milyen hasonló tendenciák léteznek a társadalomban. 

Másrészt konkrét közéleti ügyeket vizsgálunk meg. Foglalkozunk a menekültek helyzetével, a romákat érintő kirekesztő gyakorlatokkal, továbbá téma az internetes zaklatás is és az internettel való visszaélés nemcsak személyek között, hanem rendszerszintű, hatalommal rendelkező csoportok részéről. 

PRAE.HU: A diákok személyes vagy közösségi problémáik kerülnek előtérbe?

Ezek a diákok mind találkoztak szélsőséges helyzetekkel az életükben. Vannak, akik nevelőotthonban élnek, és többen vannak közöttük, akik különböző családi traumákat is átéltek. A legtöbbjüket az iskolarendszer is traumatizálta így vagy úgy. Az, hogy valakit kirúgnak egy iskolából, mert nem tudta jól artikulálni egy nehézségét, az egy súlyos trauma. Ezek mind megjelennek.

PRAE.HU: Hogyan lesz ebből közös munka?

A folyamat része, hogy megszerezzük a bizalmukat, hogy biztosak legyenek abban, nem fogják őket a sérülékenységükért bántani. Fontos tapintatosan kezdeni olyan kérdésekkel, ügyekkel, amik őket érintik. Nem mondanám, hogy mindegyik jelenlegi csoporttal és diákkal megteremtődött már ez a bizalommal teli légkör. Van, akinél gyorsabban megy, megérzi, hogy nem fogunk visszaélni a bizalmával, van, akinél ez csak a félév végére jön el, vagy akkorra se. Feladat az is, hogy megtaláljuk a megfelelő formát ehhez: nem mindig az egész közösség előtt, hanem esetleg csak kisebb csoportokban működhet, vagy áttételesen, talán egy fiktív szereplőn keresztül tud mesélni valamiről, ami vele történt vagy foglalkoztatja. És van olyan része ennek a munkának, ami a megismerésről és közösségépítésről szól. Az egész csoportnak meg kell tanulnia, hogy a bizalommal nem élhet vissza.

PRAE.HU: Lesz 4.0?

Nehéz bármit is mondanunk. A Krétakör két éve deklarálta, hogy állami forrást nem használ fel a működéséhez, mindeközben folyamatos politikai nyomás is van a szervezeten, illetve politikai érdekekhez kapcsolható mellőzöttség. Ha folytatni szeretnénk, meg kell találnunk azokat, akik támogatnak egy, a magyar állam által nem támogatott közfeladatot. Rendkívül jó lenne elérni, hogy Magyarországon minden iskolában foglalkozzanak az egyes ember felelősségével a közügyek alakulásában. Ezért a célért szívesen dolgoznánk a Szabadiskolában, és kínálnánk a munkánkat modellként iskolák számára.