Ha van olyan téma, ami a Howardot látványosan érdekli és rendszeresen vissza is tér hozzá, akkor az a rivalizálás. A Frost/Nixon és a Hajsza a győzelemért egyaránt a téma csúcsrajáratása, előbbi inkább a verbalitás, míg utóbbi az akció mezején tematizálta a versengés pszichológiáját, és a téma halványan ugyan, de megjelenik A tenger szívében is.

A trükkösen csűrt-csavart előzményfilmek sorába (Pán, Robin Hood, Az ismeretlen Dracula, Grimm, Én, Pán Péter, stb.) illeszkedő Moby Dick történet mozgatórugóját a sokat tapasztalt, de paraszti sorból felemelkedett Owen Chase elsőtiszt és a tapasztalatlan, de származása okán gyorsan az élre került Pollard kapitány ellentéte szolgáltatja.

Kettejük rivalizálásának ugyan egy sor ego-méregető jelenetben ágyaznak meg az alkotók, de ellenséges viszonyuk barátsággá szelídülése már túlságosan elnagyolt, skiccszerű marad, mint ahogy az összes többi karakterrel való kapcsolatuk is, holott mind Pollard rokonának, mint pedig Owen gyermekkori barátjának halála kulcsfontosságú momentum. Amíg Owen megbékél a természettel (aka bazi nagy fehér óriáscet), Pollard nem, és a történetet keretbe foglaló Herman Mellville ezt az elkeseredett, hiábavaló, de nemes küzdelmet örökíti meg később a Moby Dickben.

A Tenger szívében azonban Owenre koncentrál, és az ő Akhilleusz-dillemmájára, ami lerágott csontnak számít a hasonszőrű hollywoodi eposzokban. A hírnévvel és dicsőséggel kecsegtető kalandozások állnak szemben a nyugodt családi idillel, és miután Owen megtanulja a leckét, nem is kérdés, hogy melyik mellett teszi le a voksát. Emellett az a sokkal izgalmasabb téma, hogy Pollard miként gyűri le nyomasztó bizonyításkényszerét a fináléra, teljesen elsikkad.

A karakterek összetett viszonyrendszerének ábrázolása ugyanis egyszerűen háttérbe szorul A tenger szívében azon vállalása mellett, hogy eye-candy multiplexmoziként is jól működjün, Howard pedig ezúttal nem találta meg a tökéletes egyensúlyt. Bár így is sokkal komplexebb filmet forgatott, mint ahogy azt a tengeri viharokra és félelmetes méretű tengeri szörnyekre kihegyezett előzetesek sejteni engedték, de az ugyancsak hasonló témában (csak bálnavadászok helyett hadihajókról) készült Kapitány és katona már megmutatta, hogy miként lehet ezt sokkal elegánsabban véghezvinni: kevesebb, de nem kevésbé katartikus akcióval.

Ezenfelül A tenger szívében (miként az inspirációul szolgáló Moby Dick) legalább annyira szól a bálnavadászok mindennapjairól, mint az ember és a természet küzdelméről, az ember mértéktelenségéről, vagy Owen és Pollard rivalizálásáról. Ez az antropológiai vizsgálódás főleg a film első felében dominál (megismerjük a kikötői miliőt, a többnyire bűnözőkből összeverbuvált legénységet, az őket távolságtartással kezelő tiszteket, a vadászatot és a cetolaj kinyerésének technikáját, stb.), utána azonban, egy éles fordulattal, kissé vontatott túlélődráma következik (lakatlan szigettel, nyíltvizi vergődésekkel, és nem kevés freak show-elemmel), ami az akcióról a pszichológiai analízis felé tolja a filmet, majd a végére – mintegy az olajfüggőség iránti fricskaként –  megtudjuk azt is, hogy valaki olajat talát a földben. A kissé sematikus tanmese (miszerint a kapzsiság rossz, a haszon pedig sosem állhat az igazság elé) mellett pont ezek az apró gesztusok, és a precízen működő akciójelenetek azok, amért  a Tenger szívében esetében sok hibája ellenére mégisa pozitív irányba dől a mérleg.

A tenger szívében (In the Heart of the Sea)

2015

Rendező: Ron Howard

Forgatókönyv: Nathaniel Philbrick azonos című regénye alapján, Charles Leavitt

Szereplők: Chris Hemsworth, Cillian Murphy, Brendan Gleeson, Ben Whishaw, Benjamin Walker, Charlotte Riley

Forgalmazza: InterCom

Bemutató: 2015. december 10.

Korhatár: 12