Beloptam magam a lassan telítődő színházterembe, a lelátón keresve „biztonságos” ülést. A szervezők ezúttal hagytak helyet a táncolóknak a színpad előtti térben (okulva korábbi évek kellemetlen tapasztalataiból, amikor ez nem történt meg, vagyis egy gombostűt nem lehetett leejteni a székektől). Mögöttem egy szakértő megjegyezte, hogy Bori biztosan nem arra számított, hogy ilyen sokan fognak ülni. Azért – az énekesnő vélhető megelégedésére – a tánctér is szépen telt. Az állva maradók főképp a széleket, és a sarkokat vették birtokba, míg a közép hosszú ideig üresen maradt.

Aki nem rajongó, az is tisztában lehet azzal, hogy a társulat az Amorf Ördögök tagjaiból alakult (Drapos Gergely – basszusgitár, Mészáros Ádám – gitár, Laskai Viktor – dob, Pápai István – timbales, bongo, zizi, Tövisházi Ambrus – billentyűs hangszerek). Az albumnak nincsen címe, a zenekarnév rejti a koncepciót: a magot a szerelem, főként a szakítás témája alkotja. Édes-bús hangulatzene, „férfiak által írt női szerelmeslemez” – jegyzi meg találóan az egyik kritikus.

A banda mindent megtesz a kultuszépítésért. Jól irányzott, tudatos húzásokkal játszanak, nemcsak a szerelemmel, mint „kult-témával”, hanem a könnyűzenei hagyományból adódó kultusz-jelenséggel is. A slágerekre jellemző közhelyekből nyernek inspirációt és építenek saját világot, sajátos iróniával kezelve azokat: egyszerre veszik őket komolyan és „poénra”, így jutva el esetenként a mélyebb jelentésekig. A hangszerelés közhelyeit a szövegek oda-nem illősége, „bolondossága” oldja, és ezért nem nevezhetőek aranyoskodónak: átgondoltan megkomponálva kerülnek egymás mellé az elemek. Régi nyarakba és őszökbe vetítenek a nosztalgikus hangulatelemek és a biztos kézzel kezelt stilisztikai kavalkád segítségével. A dalok nagy része Tövisházi Ambrus zenéjére, Tariska Szabolcs szövegeiből született.

A színpad bal szélén egy Bori Love Band „útjelzőtábla” figyelt, és figyelmeztetett arra, hogy ezúttal az országút-tematika meghatározó lesz a performanszban. A zenekar tagjai kockás ingben és baseball-sapkában érkeztek, utalva a kamionos-lét attribútumaira. Az énekesnő ennek megfelelően az (ország)útszéli presszók hangulatához illő szerelésbe öltözött: hosszú, magassarkú vörös csizma, hozzáillő toppal, és rövid short. A „Bori Love Band kamion” A pénz miatt című számmal indult útjára, melynek létrehozásában Lovasi András is részt vett, de ezúttal ő nem volt jelen.

Ezután az album további számaira került sor, kiegészítve néhány ez alkalomra tartogatott opusszal. A zenét vetítés egészítette ki, mely a Nagy Fruzsina keze munkáját dicsérő, kissé rontott minőségű sztori-videókból állt. Ezekben vagy az országút, vagy az énekesnő tűnt fel, főként kocsmákban. A kedvencem az volt, melyben egy szoba dülöngélt, és ahogyan dülöngélt, Bori úgy csúszkált benne egyik oldalról a másikra.

A számok között kevés átkötő szöveg volt, idegesítő jópofizás pedig szerencsére egyáltalán nem. „Aranyoskodásnak” nem találtam nyomát, bár a közönségből többen megjegyezték, hogy „milyen aranyos ez a Bori”. Mindenesetre tiszteletreméltó, hogy az énekesnő 10 centis sarokkal is törekedett az ugrálásra és táncolásra.

A zenekar tagjait olyan vendégművészek erősítették, mint szaxofonon Hahn András, vokálban két krétakörös színésznő, sőt egy szám erejéig beszállt a PASO dobosa is. Bori egyébként a Krétakör-színház tagja, ezt meg is erősítette egy alkalommal – hátha valaki nem emlékezne rá.

A számok alatt mérsékelt táncot lejtett a közönség, a mértékletes koncert hangulatának megfelelően. A mértékletességet úgy értem, hogy se nem túl, se nem kevés: minden precízen ki volt mérve – megfelelően a számok eszköztárához.

[a]http://www.myspace.com/peterfybori[text]Péterfy Bori a MySpace-en[/a]

youtube:
[a]http://www.youtube.com/watch?v=9Qf6vmELIhI[text]Hajolj bele a hajamba[/a]
[a]http://www.youtube.com/watch?v=Y1rnRJk_wkc[text]Vámpír[/a]