PRAE.HU: Az együttes neve Apostol. Nem világos, hogyan jött ez a név.

Az apostolok valami új dolog hirdetői, és akkor, amikor a zenekar megalakult, fúvós szekcióval álltak fel, és valami új stílust akartak bevezetni vele. Az első időszakban a zenekar jazzrockot játszott, és ezt Magyarországon akkoriban a Syriuson kívül nem nagyon játszott más, és akkor úgy gondolták, hogy legyen a nevük az, hogy Apostol – a zene Apostolai….

PRAE.HU: Ez ’70 körül lehetett. Nem volt akkoriban gáz ez a név?

Voltak előnyei, és voltak hátrányai is. Utána sokat kellett magyarázkodni, hogy miért és hogy. Attól függ, hogy politikailag honnan nézzük.

PRAE.HU: Ha jól tudom, te ’73-ban léptél be az együttesbe.

’73-ban, igen. Pécsen voltam, ott énekeltem a Pannónia bárban, ott találtak meg a fiúk, és fölcsábítottak.

PRAE.HU: Vendéglátós zene?

Igen, ez egy éjszakai lokál.

PRAE.HU: Akkor ők már eléggé befutottak voltak, nem?

A Salgótarjáni Jazz Fesztivált akkor nyerték meg: lehetőséget kaptak egy kislemezre és egy országos turnét is kaptak. Színházakban, nagyobb helyeken léphettek fel, és így kerültek Pécsre is. Este bejöttek a bárba, és a Deák Misi nevezetű dobos kolléga, aki akkor a zenekar dobosa volt megkörnyékezett, hogy döntsem el, hogy akarok-e a zenekarral lenni vagy sem. Ezt elég gyorsan eldöntöttem, körülbelül tíz másodperc múlva azt mondtam, hogy oké, rendben van. Akkor fölhívtak Pestre, írtak egy nótát, a Sír a harang címűt, amiben az volt a lényeg, hogy addig moduláltak, ameddig meg nem haltak. Szóval direkt kiszúrásból, hogy ha ezt most el tudod énekelni, akkor jó vagy. Elénekeltem, és innentől kezdve a Makrai Palival ketten voltunk a zenekar énekese.

PRAE.HU: Az elején az Apostol a jazzrock funky-s, tehát a Chicago meg a Blood Sweat and Tears stílusa felé indult, és amikor te beléptél, a slágeresebb irányba kezdett mozdulni.

Igen, mert amikor megérkeztem és még ezt játszottuk, akkor még volt, hogy If-et játszottunk, meg egy csomó olyan dolgot, ami az én hangomon szólt jól, tehát az én hangommal tudta a zenekar megvalósítani. Meg olyat is, mint a Blood Sweat and Tears, azt meg a Makrai Pali tudta jól énekelni, az ő hangja arra hajazott. Írtunk egy nótát, vagyis Németh Gábor, a Zolinak a bátyja írt egy nótát, Okosabban kéne élni, és a Szenes Iván írt egy szöveget. Annak idején az ember a rádióba csak úgy tudott bejutni, ha bérmunkát is végzett. Tehát azt mondták, hogy tessék, itt van egy nóta, tessék megcsinálni, és akkor cserében följátszhattok  egy másik nótát is.

PRAE.HU: Ez volt a Szenes Iván?

A Szenes Iván. Akkor a Fényes Szabolcs és a Szenes Iván eléggé bent voltak, domináltak a rádióban, és adták ezt a nótát, mi pedig megcsináltuk. Még a Makrai Pali énekelte föl. Lett belőle egy TV-felvétel, valahol Érden készült, és amikor megcsináltuk a nótát, a Pali bejelentette, hogy elmenne az akkor alakuló Korál együttesbe. Akkor már volt Korál, csak átalakult, és odament gitározni-énekelni. Elment a zenekarból, és aztán, utána lett sláger ez a nóta. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy Magyarországon egy nagy, nyolc-kilenc tagú zenekar egy jazz klubba elég nehezen fér bel, arról nem beszélve, hogy a jazz klubok látogatottsága full házban sem volt több ötven főnél. A jazz mindig kis közösség, nem nagy közönség.

PRAE.HU: Én a nyolcvanas évek elején találkoztam vele, és akkor elég népszerű klubok voltak. Nem kifejezetten jazz, de a Benkő Dixieland Band például…

Igen, de mi játszottunk például fönt a Vár klubban, meg ilyen helyeken, tehát mi ezt a műfajt, meg azt a műfajt is felhasználtuk a szórakoztatásra. De, igazándiból onnantól kezdve már egyértelmű lett, hogy ha meg akarunk élni valamiből, akkor nem a jazz irányzat lesz a nyerő. Egy nyolc tagú zenekart el kell tartani. Most mondtad a Benkő Dixieland Bandet, hát nekik rengeteg külföldi fellépésük volt, és az kompenzálta az itthoni semmit, nekünk viszont nem. Abban az időben csak pár zenekarnak volt megadatva az, hogy kimenjen külföldre, a többiek vendéglátózni mentek külföldre, ha pénzt akartak keresni. Aminek aztán voltak hátulütői is, mert hamar megkaptad, hogy ha neked fontosabb, hogy kint vagy és nem itthon… Szóval akkor ez így működött.

PRAE.HU: Úgy érzem fordulópont volt az, amikor te beléptél az együttesbe. Azért kérdeztem ezt az apostol dolgot, mert mintha szimbolikusan te lennél az apostol.

Hát lehet (nevet).

PRAE.HU: Részben a külső, például a kalap. Lehetséges, hogy valaki később lép be, és mégis ő válik szimbólummá?

Ez alkati kérdés szerintem. Kellett egy frontember, és én valószínűleg alkalmas vagyok rá. Annak idején, a Pannónia bárban rengeteg Aphrodite-t énekeltem, meg Demis Roussos nótákat. Olyan nótákat, amik az én hangomnak megfeleltek, tehát amit én el tudtam énekelni, mások meg nem nagyon. Adott volt a történet, hogy ha én már hajazok is rá, akkor legyen szakállam meg legyen kalapom, és akkor kialakult az image, így lett ez.

PRAE.HU: Tehát Demis Roussos. Olyan, mintha a Blood Sweat and Tearstől indult volna a zenekar és Demis Roussos irányába szaladt volna el.

Igen, pontosan. De azt te is tudod, hogy ott nagyon jó zenészek voltak, és játszottak ők azért komolyabb műfajú zenét is.

PRAE.HU: Ha az Aphrodite’s Child-ra gondolsz, persze.

Ott a Vangelis nem egy…

PRAE.HU:  Nem akármilyen zenekar volt. Szóval nagyon sokan voltatok, és az egyik probléma az volt, hogy ennyi zenészt el kell tartani. Nem lehetett volna lefaragni belőle, vagy valami más irányba indulni?

Igazándiból az a probléma ezzel, hogy a mai napig megtartottuk a fúvósokat, ma is van kettő, és még hozzá két lány, a kórus, tehát a hangszerelést úgy kell megcsinálni, hogy ez működjön. Én imádom a fúvós zenét, imádtam mindig is, úgyhogy nekem nagyon jó volt, hogy egy ilyen zenekarba tudtam bekerülni, nem beszélve arról, hogy Pécsről fölkerültem Pestre. Tehát egy olyan zenekarba tudtam bekerülni, ami egyrészt már valamennyire híres volt, a másik pedig az, hogy ha a hátam mögött a három fúvós megszólal… Nem tudom, föl kell állni a színpadra, és amikor meghallod, akkor az ember tudja, hogy mi a különbség, amikor hárman, esetleg négyen játszunk a színpadon vagy egy gitárzenekar, mert az egy másik műfaj, az nem állt annyira közel hozzám. Persze, ha ez adódik majd, akkor lehet, hogy azt fogom csinálni, sőt most is van olyan, hogy ketten megyünk el a Zolival játszani, mert nem tudják kifizetni, nem  ott másként működik a történet. De hát a koncertek kilencven százalékát azért a zenekar adja, tehát ott van mindenki, és ez így működik olyan igazán Apostolosan.

PRAE.HU: Tehát fontosak voltak a fúvósok. Mintha a Bergendy is körülbelül akkoriban csinált volna ilyen dolgokat, nem? Aztán ők szalonzenekarrá váltak.

A Bergendy akkor kint, külföldön játszott, vendéglátóztak.

PRAE.HU: De ők is fúvós zenét játszottak. 

Igen, ott is két fúvós volt, illetve három. Ők gyakorlatilag már akkor is populáris zenét játszottak. Akkor már slágerzenét játszottak, hiszen a vendéglátónál ez adott volt. Majd amikor hozzájuk került a Rózsi, akkor szintén ugyanezt csinálták, csak addig másoltak, ezután pedig saját szerzeményeket játszottak. Kaptak egy nagyon jó szövegírót Rózsi személyében. Aki kimondottan jó énekes is, és nagyon jó frontember.

PRAE.HU: Azt már az előbb akartam kérdezni, hogy a hangszerelést ki csinálja?

Németh Zoli. A zenekar tagjai mind konzervatóriumot végeztek, tehát gyakorlatilag szinte mindenki tud mindent, de igazándiból a Zoli az, aki hangszerel,  ő írja a nótáknak a nagy részét.

PRAE.HU: Jó nagy ugrással, de úgy emlékszem, hogy az utolsó nagy koncertetek 2004-ben volt.

Nem nagyon koncertezünk. Ugye ’81-től tulajdonképpen a Rock Színházban játszott a zenekar, majd ’92-94-ben megszűnt a Rock Színház,  mi pedig ’99-ben csináltunk egy Sportcsarnokot, egy dupla előadást, akkor volt a Demis Roussos a zenekar vendége.

PRAE.HU: Egy kicsit révbe érés is volt ettől?

Nem, hanem inkább újrakezdés. Mert a Rock Színházban nem nagyon lehetett koncertezni, nagyon keveset lehetett játszani, kevés volt rá az idő.

PRAE.HU: A beérést arra gondoltam, hogy az indulásnál fontos volt Demis Roussos meg ez az irány, és akkor jön a személyes találkozás…

Igen, az embert bizgerálja, hogy mi lenne, ha kipróbálnám magamat vele. Ha nem tudok már kimenni, és úgymond világsztár lenni, akkor próbáljuk ki, hogyan működik, ha együtt vagyunk. Hát jól működött, meg kell mondanom, és nagyon boldog voltam, hogy jól megtaláltuk a hangot is egymással, tehát nem volt féltékenység vagy valami ilyen.

Akkor, 2004-ben még egyszer úgy gondoltuk, már az új Sportcsarnokban (az előző leégett közben), hogy csinálunk még egy koncertet. Utána hosszú ideig nem foglalkoztunk vele, nem akartunk, mert nem volt indíttatás, de most a 45.-ik évre való tekintettel úgy gondoltuk, hogy márciusban, Veszprémben, szintén a Sportcsarnokban csinálunk egy koncertet. Azzal kezdünk, végigjárjuk az országot úgy, ahogy szoktuk, olyan negyven-ötven előadás, majd a Syma Csarnokban, december 8-án, este 7 órakor kezdődő koncert lesz az ünnepi év vége.

Ennek a periódusnak ez a koncert a befejezése, s hogy hogyan lesz tovább, azt nem tudom. De nem hiszem, hogy még egyszer egy ilyen nagy koncertbe belekezdünk, mert egyrészt ez egy nagyon fárasztó idegmunka. Hogy megtalálja az ember a közönséget, rávegye a közönséget, hogy jöjjön el és hallgassa meg. Aztán, ha megtalálta a közönséget, akkor az már adva van, mert szinte mindenki el fog jönni, aki meg fogja tudni, hogy van.

Ennek a reklám része az, ami nekünk nem nagyon megy, és soha nem is ment. Mindenki tudja, hogy ez pénz kérdése, nagyon sok pénz kérdése. Nekünk nincsenek olyan nagy szponzoraink, mint más együtteseknek, úgyhogy szinte csak abból főzünk, amink van, tehát a jegybevételből tudjuk létrehozni a turnét.

PRAE.HU: Még egy együttes jutott eszembe abból az időszakból, ami eléggé más, mert nem annyira önálló volt, a Stúdió 11. Mondjuk az inkább kísérő zenekar volt.

Igen, kísérő zenekar volt. És ők mindig bővítettek: volt egy alaphelyzet, és aztán állandóan hozzáraktak. Volt úgy, hogy a mi zenészeink játszottak, a fúvós szekció ült a Stúdió 11-ben. Ez csereszabatos volt. A lényeg mindig az volt, hogy tud-e kottát olvasni vagy nem tud. Tud-e blattolni vagy nem tud. Igazándiból a Syrius volt az a zenekar, amelyik ezt a fajta műfajt elkezdte, de hát ott más volt a felállás, az a Baronitsék…

PRAE.HU: Én azt hiszem, hogy ők nem csak jazz zenészek voltak, kicsit vegyes volt az a felállás.

Hasonlóan, mint amit az Apostol csinált. Aztán nem is nagyon volt más: még a Bergendyék, aztán kész.

PRAE.HU: Csak azért mondom, mert mintha abban az időben valahogy benne lett volna a levegőben az, hogy fúvósok, komolyzenei háttérrel…

Hát igen, külföldről bejött, azonnal bejött… Abban az időben külföldön, egyik a másik után, akár egy lemezesek is… Mondom az If-et például, ott négy fúvós volt, vagy a Keith Harley, egyiket a másik után tudom mondani, az olyan zenekarokat, akik akkor fúvós szekcióval álltak fel, és ez természetes, hogy begyűrűzött Magyarországra.

Igen ám, csak akkor még nem volt olyan fúvós kultúra Magyarországon, hogy ez működjön. Szerencsés volt, hogy nálunk ez működött, és pont úgy jött össze a három fúvós, hogy mind a három zseniális ember volt, és nagyon jól működött az egész. Németh Zoli meg kiélte a hangszerelési álmait, úgyhogy írott jazzt, instrumentálisan játszottunk Csehszlovákiában egy nemzetközi fesztiválon, ahol nagyon sok külföldi zenekar volt, és ott extraklasszis (Európai Extraklasszis) díjat nyert a zenekar egy pillanat alatt…

Aztán olyan is volt, amikor nem annyira imádtak bennünket a szakmában, mert egy kicsit kilógtunk, meg még ki is lógunk szerintem. Egy kicsit más az irányvonal, más az, amit szeretnénk még továbbra is játszani.

PRAE.HU: Svédországban te is velük voltál?

Svédországban nem, az korábban volt.

PRAE.HU: Mert ott is vokalisták voltak, meg mintha most is vokalisták lennének.

Igen, azért jött akkor az a kettő, mert a szaxofonos disszidált Norvégiába. Helyette kellett volna, de nem volt olyan kreatív szaxofonos… aztán lettek. Később nagyon sok szaxofonos megfordult nálunk, még a mai napig is jön a Muck Feri meg egy csomó ember, akiket szeretünk. Nagyon jó, ha ilyen nagy koncerten ott vannak, tehát ők most, ebben az esetben is ott lesznek.

Van egy pár olyan nóta, amit nagyon szerettünk volna szimfonikus zenekarral megoldani, de tudjuk, hogy ez nem olyan egyszerű, és most összejött a történet, hogy szimfonikus zenekarral fogunk eljátszani tíz nótát. Igen, tíz olyan van, amit meg lehet így hangszerelni és sokat ad hozzá…

PRAE.HU: Ezek régi számok?

Igen. Elkészítettünk három-négy újat, ezt megcsináltuk az Okosabban kéne élni című lemezen is. Most már a lemez, a lemezeladás olyan, mintha nem is lenne, inkább a letöltések mennek. Mindenesetre az öreg zenekar még csináljon lemezt. Bakelitet szerettem volna, mert annak más a hangzása és teljesen máshogy szól…

PRAE.HU: Annak van egy jókora reneszánsza.

Igen, csak annak meg az előállítása lett volna nagyon drága, úgyhogy ahhoz kellett volna valami nagyobb összeget behozni valahonnan kintről, de hát ez itt nem jött össze, talán majd egyszer… Egy csomó olyan nóta van, amit nem vettünk fel annak idején lemezre, és azokat elővettük, átpofoztuk, megcsináltuk és újra fölvettük. Ezeket is el fogjuk játszani a koncerten.

PRAE.HU: Egy kicsit visszaugorva, a Rock Színházban valószínűleg túl sok egyénieskedés nem lehetett.

Nem, ott adott számokat kellett játszani.

PRAE.HU: Volt a ’99-es Demis Roussos, aztán 2004-ben.  Ezek olyan visszatekintés dolgok lettek volna, nem? Vagy csináltatok újat is?

Persze. Közben készítettünk még három nagylemezt, vagy CD lemezt. Meg a 2004-est felvettük DVD-re, tehát azért volt egy-két dolog, amit közben csináltunk. De a színház az megadja a lehetőséget, ott nem lehet mást, ott arrangement van, azt kell játszani. A musicalekben meg van írva, hogy mit kell csinálni, s bár mellette azért még játszottunk erre-arra, de igazándiból az egy parkolópályaszerű  történet volt. Rengeteget tanult a zenekar, én is, fönt a színpadon egy csomó dolgot megtanultam, amit soha nem tudtam volna másként megtanulni.

Elég nagy színészekkel játszottunk együtt, hogyha semmit nem csinál az ember, csak kinyitja a szemét, akkor is ráragad egy csomó dolog. De színész soha nem akartam lenni. Rájöttem hamar, hogy nem az én műfajom. Vannak nagy egyéniségek a színpadon, de ott azért a csapatjáték a lényeg, itt meg én egy egyéniség vagyok a színpadon – gondolom én, persze nem tudom, hogy a közönség is így gondolja-e, de biztos, hogy el lehet képzelni így is.

PRAE.HU: Hülye feltételezés, de egy frontember nem valamennyire színész is?

Igen. De az enyém ösztönös, és ha az ember egy kicsit rálát egy másikra, sok minden újdonságot lát, és be tud építeni a saját fellépésébe. Lényeg az, hogy a közönséget el tudd varázsolni.

PRAE.HU: Mintha 2004-óta, legalábbis én nem nagyon hallottam az Apostolról.

Azért nem hallottál róla, mert mi általában nyáron játszunk. Télen a zenekarunk szépen bemegy az Operett színházba meg a Madách színházba játszani, meg hát az országban pár színházba, ahol játszanak musicaleket.

PRAE.HU: Továbbra is musicalek.

A téli időszakban, amikor már nincsenek koncertek, mert azelőtt voltak télen is, csak most nincsen. Azért nem hallottál róla, és sokan azért nem hallanak róla, mert a magyar rádiójátszás szelektor rendszerrel működik. Csodákat csinálnak, nem szerkesztik a műsorukat, hanem paneleket raknak, és akkor innentől… Meg az öreg zenekarokat, nem hallasz te már öreg zenekarokat: egy-kettőt, itt-ott, elvétve, de igazándiból ki vannak söpörve, úgyhogy ha most azt kérdezem, hogy Lokomotív GT, akkor legutoljára nem is tudom mikor hallottál róluk.

PRAE.HU: Sajnos már nagyon régóta nem hallgatok rádiót, úgyhogy nem tudom megítélni.

Igen, de aki hallgat zenei adásokat, mondjuk háttérzenének, az kizárt dolog, hogy találkozzon ilyesmivel. Van egy panel, azt beteszik, minden nap 11 óra 15 perckor ugyanaz fog megszólalni, aztán kész. Ennyi. Azelőtt azért…

PRAE.HU: Tehát koncertezgettetek, csak a média nem…

Továbbra is koncertezünk folyamatosan, persze, csak a médiában nem jelentünk meg. Ezért nehéz ilyenkor felpörgetni a közönséget, megtalálni azokat, akik tudják, hogy jók vagyunk, csak most nem tudják, hogy mi koncertet fogunk játszani.

PRAE.HU: Igazából az én korosztályom - én azt gondolom - fogalomként tekint az Apostol együttesre, nem kell ezt az emberek fülébe rágni.

Igen, de tudni kell. Ha nem látod, ha az információ nem ér el hozzád, akkor nem tudod, hogy van, tehát…

PRAE.HU: Ez igaz, de ahogy most nézem az interneten, azért rengeteg helyen játszotok vagy játszottatok mostanában. Tehát valahol, a felszín alatt ez így működgetett, olyan kábé tíz évig, és akkor eljön a negyvenöt év. Milyen dolog most így, negyvenöt év után megint egy nagy stadionkoncertet adni?

Izgalmas, már a fölkészülése is. Igazándiból izgalmas a felkészülés erre a koncertre, meg van egy drukk, hogy … Más az, ha egy koncertet - mondjuk - úgy játszunk, hogy… Ugyanaz a program megy végig, egy-két nóta kivételével nem változik az év elején elkezdett és az év végén lejátszott dolog, mert a közönség azt akarja hallani, amit szeret. Nem teheted meg, hogy nem játszod el. Időnként beletesz az ember valami újat, vagy egy másikat vagy valamit, de a standard nótákat, az örökzöldeket le kell játszani, akármi van. És ha végiggondolom az Apostol együttes nótáit, akkor abból két és fél órát simán végig lehet játszani, még mindig marad egy csomó, amit nem játszottunk le.

A legnagyobb gond az volt, hogyan válogassunk, hogy mi lesz az a huszonvalahány nóta, amit el fogunk játszani. Megpróbálni, hogy mindenki megkapja azt, amire vár, vagy amit szeretne, ez volt az egyik legnehezebb dolog. Most úgy néz ki, hogy összeállt, de hogy sikerül-e, az ott fog kiderülni, és az emberben van egy drukk, hogy most jól rakta össze, nem jól rakta össze, kifütyülik…

PRAE.HU: Negyvenöt éves rutinnal talán…

Még menet közben azért lehet változtatni.

PRAE.HU: Lehet, hogy én értettem félre, de mintha az előbb azt mondtad volna, hogy nem biztos, hogy lesz még egy ilyen nagy koncert.

Ezt csak azért mondtam, mert negyvenöt éve van a zenekar, most már elmúlottam hetven, a zenekar többi tagja is már hatvannyolc körül van, tehát nem tudom, hogy föl lehet-e még egyszer húzni, és az ember el tudja-e énekelni. Egy bizonyos kor után az ember már nem az, ami szeretné, ha lenne. Egy kisebb volumenű, egy órás koncertet rutinból is el tud az ember énekelni, benne van a hangszálakban, de két órát? Az már nem olyan, arra már nagyon fel kell készülni, úgyhogy most folyamatosan megy a gyakorlás: reggeltől estig skálázok meg mindenfélét csinálok, hogy összeálljon a hangom, hogy ne legyen baj.

PRAE.HU: Kicsit élesebben úgy kérdezem, hogy ez most a zenekar normális folytatása, vagy egy reneszánsz, vagy egyszerűen csak a negyvenötödik születésnap? Egy alkalom, vagy folytatódik tovább?

Folytatódik. Ugyanúgy, mint ahogy minden évben. Negyvenöt évet az ember végigjátszik, akkor utána most eljutottunk egy pontig, most ezt az évet ezzel méltóképpen befejezzük. Hogy jövőre mi lesz, az majd ki fog derülni. De nem hinném, hogy negyvenöt év után leállna a zenekar, mert mint tudjuk, ha valaki fölteszi a labdát valahová, akkor onnan nehéz lejönni.

És ha valaki le is tud jönni valamilyen okból kifolyólag, azért nagyon akar visszamenni, és általában ott szoktak lenni a zenész kollégák, és azt mondják, hogy inkább gyerünk újra vissza... Akkor lehet abbahagyni ezt a történetet, ha nem tud fölmenni az ember, vagy ha úgy hoznak le. Ez a kettő van ilyenkor. De a színészek is így vannak vele: hogyha már nem tud fölmenni, akkor hagyja abba, mert ez az élete. Nekem is ez az életem, tehát én nem mondhatom, nem tudom azt mondani, hogy holnap abbahagyjuk. Vannak együttesek, akik azt mondják, hogy ez az utolsó, aztán a jövő héten ismét fölmennek a színpadra, de én nem mondom. Majd azt észreveszi a közönség, ha nem vagyok ott fönt.

PRAE.HU: Biztosan tudod, hogy sok visszatérő, újraéledt zenekar van, volt. Mindig is van valamilyen visszatérés a zenében, de nekem úgy tűnik, mintha öt-tíz éve itt Magyarországon sorra jönnének elő az Omega, Koncz Zsuzsa, meg ilyenek.

Az Omega folyamatosan van, most nagyon, ami most jött vissza…

PRAE.HU: Van egy visszatérés…

Persze. Ez azért van, mert ők ugyanúgy fönt szerettek volna lenni a színpadon, csak valamiért nem lehetett. De most elérkezettnek látták az időt, hogy újból fölmenjenek a színpadra. Tehát ez is az én igazamat adja, hogy ez nem úgy van, hogy csak úgy fogom, és abbahagyom ezt azért, mert sok a fóka és kevés a hal, vagy fordítva, ez nem úgy működik.

Amíg érzel magadban annyi indíttatást, vagy annyi érzelmi világot, tudod, hogy amit elénekelsz, azt tudod a közönség felé reprezentálni, tudod átadni, addig érdemes fölmenni. És ha ez nem működik, akkor észreveszed - naná, hogy észreveszi az ember -, hogy baj van. De ha belegondolsz, akkor a nagy külföldi együttesek is sorra visszatérnek és sorra játszanak. Csak azzal a különbséggel, hogy ők, ha nem játszanak tíz évig, akkor abból tíz évig meg fognak élni. Abból az egyből, amit megcsináltak. Tíz év alatt elfogy a pénz, újból összeállnak, újból tesznek-vesznek, menet közben biztos, hogy még játszanak, és ezt-azt csinálnak, de hát ott teljesen más a rendszer, azt nem szabad összehasonlítani ezzel. Viszont ott is lehet látni, hogy aki egyszer fölmászott a színpadra és betegség vagy valami miatt lejött, akkor az vissza akar menni, az tuti.

PRAE.HU: Nekem a Van der Graaf Generator jut eszembe, mert őket hitelesnek érzem. Mintha most jönne be az, amit akkor csak előszélként csináltak…

Igen, sokáig ők sem csináltak semmit. Úgy tűnt, hogy nem csinálnak semmit, aztán…

PRAE.HU: Most csinálnak, és hiteles. Újat is csinálnak.

De látod, nekik is meg kell csinálni azt, ami a régi volt, mert ha nem csinálják, akkor nem tudják, hogy kik ők. Meg azt is tudomásul kell venni, hogy az a korosztály, amelyik a régi zenekaroknál korosztályos rajongótábor volt, az ugyanúgy megöregszik, mint a zenekar. Csak az a különbség, hogy ő nem tud fiatalítani, a fönt lévő zenekar viszont meg tudja szólítani a fiatalokat is. Tehát ez egy más történet, de a közönség muszáj, és a lelkes közönséget azok adják, akik az eredeti rajongók voltak.

PRAE.HU: Egy nagyon hülye, és biztosan rossz kérdés felmerült bennem, már az előbb, amikor azt mondtad, hogy az embernek van mondanivalója, akar mondani, csinálni valamit. Van neked olyan valamid, amit el akarsz mondani a közönségnek?

Az életérzésemet szeretném.  Mert a zenekar egy életérzést prezentál a közönség felé, ez a szövegeiben is benne van meg a címekben. Ha végignézed az Apostol slágereket, az mindig mond valakinek valamit. Ezek mind érzésvilágok. És ha ezt az érzésvilágot tudja az ember a közönség felé átadni, akkor tudsz nyújtani valamit. Gyakorlatilag az történik - legalábbis én így gondolom -, hogy a koncert másfél órájában fel kell oldanod a görcsöt, ami az emberekben van. Látható az első két nótáig, hogy a napi programok vannak a fejekben, és a harmadik-negyedik nótánál kezdenek feloldódni, a végére pedig már elfelejtették bújukat-bajukat. Aztán persze beindul ugyanaz a mókuskerék, de ez alatt az egy vagy másfél óra alatt elfelejtik ezeket a történeteket. Ha ezt tudom prezentálni, akkor van miért felmennem a színpadra. Ha nem tudom, akkor nincs értelme.

PRAE.HU: Nagyon sok ember felvételről ismeri a zenét, és egy élő koncerten egy kicsit mást is kell nyújtani, mégis nagyrészt ugyanazt a hangzást kell hozni. Akik az Apostolt ismerik, azok valószínűleg régről ismerik. Tehát ráadásul még az emlékeiknek is meg kell felelnetek az élő koncerten.

Ez a nagy izgalom egy nagy koncertnél.

PRAE.HU: Ez most más lesz? Vagy hab lesz a tortán.

Persze, hogy más lesz. Teljesen másként kell megoldani, de ez ott, a színpadon fog adódni, hogy hogyan kell, azt ott lehet észrevenni, hogy az a közönség, ami lent van, reményeim szerint teltházzal… Akkor ott kapsz egy impulzust a közönségtől, és neked is kell adnod egy impulzust, és ha ez a kettő találkozik, illetve össze tud kapcsolódni, akkor működik az egész.

Tulajdonképpen, ha a mama énekelte a Nem tudok élni nélküled című nótát, akkor azt a lánya is énekelte vagy a fia is, és ha most még heavy metált is hallgat, előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor a Nem tudok élni nélküled című dolgot kell előadnia a feleségének vagy a jövendőbelijének, és akkor ugyanott vagyunk. Tehát azért jók ezek a történetek, mert maradandók, örökzöldek. Ezért mondjuk a Frank Sinatra nótákat, simán mindegyiket, azonnal, mindig, bármikor el lehet énekelni.

PRAE.HU: Nekem van egy olyan érzésem, mintha az utóbbi évtizedekben a dallam háttérbe szorult volna…

Igen, az új hangzások…

PRAE.HU: … meg kicsit kaotikus hangzások kerültek volna előtérbe.

Azért, mert most már panelekből építkeznek. A dallamokat úgy rakják össze, panelekből. Azelőtt leírta kottába, lejátszotta zongorán - nem jó, ott egy kicsit, itt egy kicsit, amott egy kicsit… Most már panelek jönnek egymás mellett, és lehetőleg olyan, ami már bevált. Már van kottaíró gép, minden van, énekelni is tud már maga a gép, már nem kell azt sem.

PRAE.HU: Kétségtelen. A szimfonikus zenekarnál is azt jutott eszembe, hogy nem lenne ezt egyszerűbb elektronikusan megoldani, minek annyi ember?

Nem, a hangzás miatt nem.

PRAE.HU: Tehát nem lenne ugyanaz.

Nem lenne ugyanaz. Még az élmény sem, nekem sem, a színpadon. Úgy kell megcsinálni egy ilyen koncertet, hogy a háttér kiszolgáljon engem meg a közönséget. Nekem ugyanúgy élveznem kell azt, ami hátul szól, mint a közönségnek, és akkor lesz a produkció tökéletes.

PRAE.HU: Nekem nagyon úgy tűnik, hogy néha nagyon is elment a közönség irányába az Apostol. Egészen a lakodalmasig, meg emlékszem, az egyik lemezborítón kis szívecske, szóval elég cukormázas volt. Ez belülről jön, vagy néha törekedtél arra, hogy befelé is menjen?

Nem te, hanem a tényezők beskatulyáznak valahová, és akkor onnan nagyon nehéz kijönni, és egyáltalán nem biztos, hogy ki kell jönni belőle. A lakodalmas zenét is lehet igényesen csinálni. Ha azt vesszük alapul, hogy veszünk egy sémát, ami a lakodalmas zenében van, szinte minden nótának ugyanaz a sémája, mindegyik ugyanabban a hangnemben van, semmi nem változik. Semmi nem történik, mert az énekesek nem énekesek, hanem elmondanak valamit, arra rátesznek egy panelt, és az megy. Tehát ha egy ilyet bekapcsolsz egy órán keresztül, aki jobban szeret zenét hallgatni, az egy óra után kiugrik az ablakon, világos, hogy így van. De ezt is lehet úgy művelni, hogy változatos legyen, van egy-két zenekar a lakodalmas műfajban is, amelyik változatossá teszi ezt a történetet.

PRAE.HU: Meg néha poénokat tesznek bele, és tud ironikus is lenni.

Játszunk úgy, olyan helyzetekben, amikor lakodalmas zene van előtte meg utána, a Bunyós Pityu meg a többiek, akkor ott azért találkozol velük óhatatlanul. Füllel hallható az óriási különbség a kettő között. Most ha egy újságíró ezt nem tudja, vagy nem érti, vagy nem hallja vagy nem akarja hallani, az leírja, hogy ez lakodalmas zene. Azzal be is határolta a zenekart, be is sorolta valahová, és a többi újságíró - aki szintén panelekből építkezik - azt mondja, hogy most mit kezdjek mást kitalálni: beírom, hogy lakodalmas zene, és akkor ez így szépen elmegy. Így jártunk.

PRAE.HU: Nem lehet, hogy a legtöbb könnyűzenei műfaj valahogy úgy születik, hogy elír valamit egy újságíró, és...

Én csak annyit tudok erről mondani, hogy amikor azt a jazzrockos világot elkezdtük játszani, és átjátszottuk, átszerveztük magunkat, ugyan játszottuk még a jazzrockot is, de mellette populárisabb műfajt kezdtünk el játszani, akkor egy újságíró annak idején az Ifjúsági Magazinban simán leírta, hogy kufárkodunk a zenei tudásunkkal, meg mit tudom még mit.

Ezt leírta, és onnantól kezdve esélyünk nem volt. Az összes újság ezt írta, mindenhol félretettek, eljutottunk egész odáig, hogy ha kiadtak egy zenei lexikont, akkor az A betű az Abbánál kezdődött, és utána B jött, az A betűnél Apostol nem is volt. Tehát valakit újságírással is tönkre lehet tenni, mindent lehet csinálni, egyetlen egyet nem lehet elvenni tőlünk, ez pedig az, hogy a közönség szeret minket, és ezt az igazolja, hogy negyvenöt éve vagyunk a színpadon. Ezt hiába írja lakodalmasnak, akárminek, nem érdekes: ha fölállok a színpadra és eléneklem azt, amit el kell énekelni, amit a közönség szeret, akkor működik. Ha nem, akkor az újságírónak van igaza, de általában nincs.

PRAE.HU: Sosem az újságírónak van igaza, ezt gondolom én is.

Azért be tudja skatulyázni az embert, amiből aztán a zenekar nem nagyon tud kijönni.

PRAE.HU: Ha meg akarsz győzni, hogy elmenjek a koncertedre, mivel akarsz, mivel tudsz meggyőzni? Tehát számodra mi a meggyőző, mi az, amivel a közönséget…

Én azzal akarom a közönséget meggyőzni, hogy ott garantáltan két óra szórakozás, pihenés, nyugalom, béke és élvezet lesz. Ennyi.

PRAE.HU: Pont.