A történetben előforduló karakterek a leghagyományosabb felállásban lépnek színre: Benedek, egy végtelenül kedves, értelmiségi családban éli kamaszlétének mindennapjait. A hagyományos családmodellből természetesen nem maradhat ki a kisebb lánytestvér sem, aki igyekszik testvére nyugodt perceit a maga módján feldobni egy kicsit. Beni egy jó nevű suliba jár, nem túl feltűnő, de nem is az a szürke egér típus. Az iskola utáni szabadidejét két barátjával, a kárpátaljai – felvágós – Fedorral és az erdélyi származású, majrézósabb Andrással tölti: tekeregnek egy kicsit a városban, teáznak a kedvenc teázójukban, kibeszélik és alapos szemügyre veszik a „jócsajokat”. Átlagos nyűgjeik vannak, átlagos jegyeket kapnak, s még folytathatnánk a sort. Az átlagos azonban nem egyezik meg az unalmassal, mert egy 14 éves srác világa sehogy sem nevezhető annak.

Tallér Edina jó érzékenységgel Beni belső perspektíváját választotta kiindulópontnak. Bár nincs megnevezve, végső soron egy naplót kapunk kézhez, amelyben kendőzetlenül szembesülhetünk a fiú kétségeiről, éppen kialakuló világképéről. Helyén vannak, sőt, abszolút aktuálisak a problémafelvetések. Valóban olyan kérdésekről olvashatunk, amelyek általában egy kamasz fejében járnak. Átértékelődnek a gyermekkori kapcsolatok, játszótársból bizalmas barát válik. Beni és legeslegjobb barátnője, Eszter közt is kialakul egy erősebb kötődés, amely már a szerelem első, őszinte előszeleként lebbenti meg s fordítja végül a feje tetejére a régi barátságot. Az ifjúkori szerelem és barátság jól ismert problematikájának kontúrjai szépen kivehetők ebben a kapcsolatban.

A szűk baráti kör ugyanígy megváltozik, Beni és közeli barátainak érdeklődése egyre inkább megoszlik, más irányt vesz, amelynek természetes következménye lehet az egymástól való eltávolodás, vagy az önálló gondolkodás és döntéshozás. Egyes kiélezett helyzetekben már egyáltalán nem biztos, hogy a társaság, legyen az csak 2-3 fő, egységes, egybehangzó viselkedést mutat, ami nem feltétlenül negatívum, ellenben mindenképp olyan újdonság, amit a barátoknak külön-külön is fel kell dolgozni. Ezeket a közösségi kapcsolatokat, illetve ezek rezdüléseit élénken és valóságosan ábrázolja Beni története.

Vannak azonban olyan kizökkentő tényezők, amelyek némileg csorbítják az ötletes alapgondolat fényét. Ha körbenézünk a kortárs ifjúsági és gyermekirodalmi művek tájékán, hamar felfedezhetünk egy bizonyos tendenciát, közkedvelt trendet, amelynek bevett stíluselemévé vált a nyelvi közvetlenség. Az olyan narrációs eszközök, mint napló, vagy sokkal inkább az internet adta kommunikációs lehetőségek (skype, különféle cset-ablakok és oldalak) gyakori írói választássá váltak (például Mészöly Ágnes Darwin játszmája, Mán-Várhegyi Réka Szupermenők című regénye, s még hosszan folytathatnánk a sort). Ez nyilvánvalóan olyan dolog, ami valóban közelebb hozza a fiatal célközönséget az olvasás élményéhez, a jól eltalált nyelvezet által könnyebben magukénak érezhetnek egy-egy karaktert, sőt, az egész történet is sokkal befogadhatóbbá válik.

Ezen a ponton azonban Tallér Edina meglátásom szerint sokszor túlerőltette a nyelvi lehetőségeket. A csetelős szövegek leiratának mindenképpen van egy olyan kimondatlan célja, hogy hitelességet varázsoljon a történetnek. Ezúttal viszont kissé félrecsúszik ez a szigorú ragaszkodás a fiatal beszélgetőpartnerek szókincséhez, csetelős szokásaihoz. A szleng írott formában való közlésének talán az egyik legnagyobb veszélye az élő nyelv, egy folyamatosan alakuló, cserélődő szóhasználat egyszeri, pillanatnyi állapotának szövegbe kövülése. Ha ezt a csapdát a mindenkori író nem elég ravaszul és nagyvonalúan kezeli, akkor bizony könnyen beleeshet abba a hibába, hogy az egyik nap még trendi, másnap viszont már elavult az általa használt szavak tárháza. Jelen történet ezen aspektusa – éppen emiatt – nem feltétlenül éri el a várt hatást.

Egy huszárvágással röviden térjünk még vissza a tartalomhoz, amin viszont sok minden áll vagy bukik, hiszen a történet vonzereje döntő fontosságú lehet a fiatalabb közönségnél is. A kérdés: vajon sikerül-e egy ilyen hétköznapi alaphelyzetnek a hangsúlyosabb oldalát kiemelni? Annak ellenére, hogy Beni mindennapjainak dinamikája itt-ott alaposan lelassul, alapvetően mégsem lehet panasz a tartalmi elvárások terén. A vontatottabb részeket viszonylag jól ellensúlyozzák a megmosolyogtató helyzetek, a jól eltalált poénok.

Mint tudjuk, a puding próbája az evés, ennek analógiáján: a könyveké az olvasás. Ezt a könyvet – olykor hullámzó teljesítménye ellenére is – jó szívvel a kezébe adhatjuk bármelyik kamasznak. (Szigorúan zárójelben, halkan: Nálam mindenképpen még egy pluszpontot jelent, hogy Tallér Edina a fülszövegben egyik kedvenc zeneszámaként a Pluto zenekar Mások könnyei című számát jelölte meg. Zárójel bezárva.)

Tallér Edina: Most akkor járunk?

Tilos az Á Könyvek, 2014

187 oldal, 2290 Ft

Tallér Edina: Holnaptól minden rendben

Tilos az Á Könyvek, 2015

217 oldal, 2390 Ft