Igen erős kurátori koncepcióval van tehát dolgunk, amihez hatásos és igazán provokatív munkák lettek összeválogatva, ennek köszönhetően a templomtérben és az oratóriumban kiállított művek önállóan és együttesen is alkalmasak arra, hogy párbeszédet indítsanak a nemzetfogalom problematikusságáról, illetve arra is, hogy a befogadót kényszerítsék saját tévképzeteinek az átgondolására.

András Edit, a kurátor több kényes kérdéssel is szembesíti a látogatót. A templomtérben a Trianonhoz kapcsolódó áldozati narratíva kétes volta kerül terítékre Chilf Mária installációjában és Kisspál Szabolcs Szerelmes földrajz című videójában, míg Oláh Mara festménye a cigányság és a magyarság problematikus viszonyát járja körül. Kisspál Szabolcs munkájában a ‘45 utáni Erdély-kép jelenik meg, amelyben az elcsatolt országrész a magyar nemzet eszményi ideájával kapcsolódik össze, míg Chilf Mária díszmagyar viseletből, eredeti dokumentumokból és jaquard falikárpitból álló installációja Trianon problémáját a holokauszt tragédiájával köti össze.

A templomtér nagyobbik helyszínébe lépve a befogadó elsőként a Kis Varsó művészcsoport Lélekben tomboló háború című hatalmas installációjára lesz figyelmes, ami szinte teljesen betölti a falfülkék által kirajzolt középső teret. A padlóra állított közgyűjteményi szobrok miniatűr másolatai között találunk 19-20. századi alkotásokat, de jóval későbbieket is, azonban egy dologban azonosak: mind férfi hőst ábrázol. A művészcsoport ezzel rávilágít arra, hogy a nemzetállam alapvetően egy maszkulin konstrukció, amelyben csak a férfi válhat a nemzet hősévé, míg a nőnek csak másodlagos, reprezentatív szerep jut. Az egyik falfülkében szintén ezt a problémát járja körül Matej Kaminský Nemzeti szenvedély című videója, ám ez a felvétel sokkal provokatívabb, elsőre bizonyára kiváltja a befogadó megdöbbenését vagy felháborodását: a szlovák nemzeti hősök szobraival csókolózó művész homoerotikusnak ható gesztusaival ébreszt rá arra, hogy a nemzeti érzület nemcsak egyetlen társadalmi csoportban (jelesül a heteroszexuális férfiben) ölthet testet, hanem a különféle kisebbségek és szubkultúrák képviselőiben is.

A szemben levő falfülkében találkozunk az orosz Gluklya installációjával, amely a Putyin meghamisított választása elleni tüntetésre készült el. A munka egy változata már bemutatkozott idén az 56. Velencei Biennálén, éppen ezért igazán nagyszerű, hogy most e kiállítás részeként a magyar közönség is megtekintheti. Hasonlóan felerősíti a tárlatot Martin Piaček miniatűr emlékművekből építkező munkája, amely a szlovák történetelem fordulópontjait jeleníti meg. A gipszből, fából és krétából készített emelvényekből és a rajtuk elhelyezett jelenetekből álló munka korábban már a pécsi Privát nacionalizmus tárlaton is látható volt, sőt az ezzel szemben kiállított Société Réaliste-munkák (Nagy-Európa, Egymásra rakódott politikai hatalmak), melyek az országhatárok problematikusságára reflektálnak, szintén sokunk számára ismerősek. Ugyancsak e művészcsoport munkája a templomtérbe belógatott ENSZ-kamuflázs, amely úgy jött létre, hogy a tagállamok zászlóit színek szerint szétbontották, majd darabonként újragondolták. A mostani tárlaton száz ilyen zászló lett felfüggesztve.

A tér hátsó részében is várnak ránk izgalmas munkák, főként Gerhes Gábortól. A Neue Ordnung címet viselő installációk egyike három felfüggesztett vaddisznóbőrből áll, melyre angol nyelvű fémfeliratokat („Infinite libertation”; „Inmediate enlightenment”; „Eternal light”) szegeztek, míg szemben fényképeket láthatunk, melyek szintén igen erős hatást gyakorolnak a befogadóra. Gerhes munkái igazán alkalmasak arra, hogy feltárják a nemzetieskedéshez kapcsolódó hazugságokat és szemfényvesztést.

A kiállításon sok ismerős munkával találkozunk, azonban ez semmit sem von le a mostani tárlat értékéből, hiszen az erős kurátori koncepció, a jól összeválogatott és egymás jelentését, hatását elősegítő művek egy igazán remek kiállítássá állnak össze. A mostani tárlat külön előnye a templomtérben uralkodó kellemes félhomály, a kontrasztos fényekkel való játék: ezek a megoldások egy olyan teret hoznak létre, amely nagyszerűen alkalmas arra, hogy a befogadó a kiállított művek szemlélése közben magába szálljon és elgondolkodjon a saját nemzeti tévképzeteiről.

A Privát nacionalizmus – Képzelt közösségek, magánképzetek című kiállítás a budapesti Kiscelli Múzeumban látható 2015. október 28-tól december 13-ig.

Fotók: Kiscelli Múzeum