PRAE.HU: A Főhős-koncepció első szárnypróbálgatásai már Kapolcson, a Művészetek Völgye Fesztivál keretében elindultak nagy sikerrel, a próbaüzemet követően ezt most kőszínházi keretek között valósítjátok meg. Hogyan értékeled a ma esti előadást?

Bódy Gergő: Hálás vagyok azért, hogy nem azokról a dolgokról szólt a mai improvizációs színházi est, amelyeket sok helyütt nyomnak Gesztiről a médiában. Az este egyaránt volt habkönnyű show és komoly témákat körbejáró beszélgetés. A Főhősben azt szeretem, hogy nekünk, a Momentán Társulatnak olyannak kell lennünk, mint a viasz, amely ráolvad arra az emberre, akiről az estünk szól, és hogy a produkció is olyan kell legyen, amilyen a főhősünk. Nincsenek elvárásaink az alannyal szemben – lehet humoros, lelkiző alkat vagy éppen vehemens, olyan, amilyen például Palya Bea volt a kapolcsi előadásunkon. A lényeg, hogy felvegyük a ritmusát. Szerintem ez ma este is sikerült.

PRAE.HU: Milyen szűrő alapján választotok alanyt?

Olyan ismert embereket igyekszünk az IMPRÓ - kreatív töltőállomásra hívni, akikre felcsillan a szemünk, akikben találunk olyasmit, ami izgatja a fantáziánkat, akikhez van kérdésünk, vagyis, akikben benne van az a bizonyos X-faktor. A lényeg, hogy rejtőzzön bennünk valami olyasmi, amitől meg akarjuk őket fejteni.

PRAE.HU: Hogy érzed, Geszti Pétert sikerült megfejtenetek ma este?

Úgy gondolom, hogy igen. Észrevettem, hogy a második felvonástól elengedte a showman szerepet, és elkezdett komolyabban venni bennünket azzal, hogy életének eddig féltettebb szegleteibe is betekintést engedett a beszélgetések által.

PRAE.HU: Geszti Péter egy újságíró számára is nagy falat. Mennyiben segített ő benneteket a róla való felkészülésben?

Semennyiben. Az előadást nem előzte meg próba sem, minden élesben ment. Jól tudom, hogy vannak olyan showmanek, akik a felvett adás előtt két-három órát beszélgetnek a műsoralannyal, jegyzetelnek, majd az ez idő alatt összegyűjtött információkból állítják össze az adásba kerülő sztoricsokrokra épülő beszélgetést. A Főhősben az „ahogy sikerül”-elvet valljuk. A társulat tagjai nem találkoztak Geszti Péterrel az előadás előtt.

Természetesen volt egy közös tudásunk róla. Jómagam a műsorvezető szerepét töltöttem be, az előadást megelőző napokban több mint harminc Gesztivel készített interjút hallgattam meg, tájékozódtam az aktuális állapotokról, ügyeltem arra, hogy a régebben vele történtekkel is képben legyek, de megmondom őszintén, hogy olyan sok információ volt már a fejemben róla, hogy az előadásra csupán egyetlen kérdést írtam fel a lapomra. Úgy szerettem volna nekimenni a dolognak, mint egy beszélgetésnek, nem pedig mint egy interjúnak, és ez óriási különbség!

PRAE.HU: A beszélgetéseket rövid, a főhősötök életéből vett imprójelenetek színesítik. Tanulható az improvizáció, vagy csak azok számára fejleszthető, akiknek eleve a vérükben van?

Kell hozzá alapkészség – ezt lehet fejleszteni. A próbákon asszociációs rímes és önismereti játékokat, ritmusgyakorlatokat végzünk, vagyis sosem az improvizációt fejlesztjük, hanem a képességet ahhoz, hogy megfelelően tudjunk reagálni, hogy jól vegyük át az információt egymástól, hogy felvegyük egymás ritmusát.

PRAE.HU: Szerinted hogyan profitálhat a társulat és az est fókuszába állított híresség a Főhős-estek alkalmával?

A teljes nyitottságot, és hogy huszonöt évnyi ismeretség, tizenkét éves társulati munka után is képesek legyünk megújulni. Noha már pontosan tudjuk, milyen a másik habitusa, mit várhatsz tőle egy-egy improvizáció során, fontos, hogy ne merevedjünk bele az egymásról kialakított szakmai képbe, és ne legyünk egymás számára kiszámíthatóak.

Boldog lennék, ha a nézők és a Főhősbe meghívott ismert emberek ezzel a tudattal mennének útjukra tőlünk, hogy „új megvilágításba helyeződött az életem az előadás által, sikerült átgondolnom néhány dolgot!”

PRAE.HU: Mennyiben nyújtanak újszerű élményt a Momentán-estek, mint a kőszínházban játszott előadások?

Az improvizációhoz nem színésznek kell lenni, hanem nyitottnak, minimálisan műveltnek és szabadgondolkodásúnak. Mi, momentánosok nem is nevezzük magunkat színészeknek. Volt egy évünk, amikor ismertebb színészeket hívtunk meg, hogy velük csináljunk improvizációs esteket. Azt tapasztaltuk, hogy az az előadó, aki klasszikus színházi iskolában nevelkedett, kevésbé volt jó improvizációban. Hogy miért? Mert karakterteremtésre van kondicionálva, az improvizációban márpedig legkevésbé kell karaktert építeni – információkat hozol be, szituációkat gondolsz át, a dramaturgiára vagy kiélezve.

Az improvizáció magában rejti a hibázás lehetőségét és azt, hogy senki nem várja tőled, hogy tökéletes legyél, csak azt, hogy próbáld jól csinálni, amit csinálsz. Ez a szépsége. Nem ígérjük a közönségnek, hogy nem fogunk bakizni, és ez óriási szabadságot ad. Az előadásaink serkentik a nézői aktivitást is. Az este olyan lesz, amilyennek te alakítod. Szabadon beleszólhatsz, de ki is vonhatod magad az aktivitásból, jóllehet utóbbi esetben az előadás semmilyen nem lesz. Azt tapasztalom – és ettől sírni tudnék –, hogy az emberek szeretik, ha eldöntik helyettük, mit csináljanak és hogyan, mondván, az a biztos és, ha azt teszem, amit mondanak nekem, nagy baj nem történhet.

PRAE.HU: Kinek az életével játszotok legközelebb?

Megkerestük már Pásztor Annát, ő még ebben az évben jön hozzánk, de beszéltünk már Kiss Tibivel, Péterfy Borival, Pál Ferivel – szerencsére mind nagyon lelkesek voltak, és vállalták a főhős szerepét. Benedek Tibor is ellátogatott a ma esti Főhősre, hogy lássa, mire számíthat, ha majd ő kerül terítékre.

PRAE.HU: Most forduljunk Geszti Péterhez! A Főhős az én olvasatomban egy rendhagyó, impró köntösbe burkolt élveboncolás is. Milyen érzés volt a saját életét színpadi terítéken viszontlátnia?

Geszti Péter: Nem éreztem én ezt élveboncolásnak. Egy játéknak fogtam fel, és azt gondolom, hogy ha az embernek tiszta a lelkiismerete, akkor nyugodtan belemehet efféle játékokba.

PRAE.HU: Azért az ember, pláne, ha híres, igyekszik szelektálni és meghúzni azt a határvonalat, amelyen túl már nem ad ki magáról semmit. Volt ilyen téma az este során, amire megpróbált kitérő választ adni?

Nem volt ilyen téma, hiszen egyrészt sok mindenről beszéltem már nyilvánosság előtt, másrészt pedig nagyon kevés olyan terepe van az életemnek, amelybe egy ilyen játék során ne lehetne beavatni a nézőket. Bíztam az egyensúlyérzékemben, abban, hogy nem szúrom el, hogy pontosan tudom, hol húzódik az a határ, aminél tovább már nem megyek. A Főhős egy zárthelyi dolog – belefér itt sok minden. Egy televíziós felvételnél valószínűleg máshol húznám meg a határokat.

PRAE.HU: Önismeret, élete stációinak átgondolása vagy egy kellemes beszélgetés – ön szerint melyik fejezi ki a legjobban a Főhős-est lényegét?

Önismeret és készenléti állapotfelmérés is arról, hogy mennyire tud az ember rögtönözni, mennyire tud őszinte maradni, hogy mennyire marad meg a gondolkodási sebessége a beszélgetés során. Például a Bódy Gergő által feltett kérdés, hogy mit csinálok úgy, mint az édesanyám vagy az édesapám, nagyon érdekes volt, jól át kellett gondolnom, mert hirtelen nem tudtam mit válaszolni.

PRAE.HU: A beszélgetés során nem egyszer vicces-ironikus kritikával illette a hazai médiát. Ön szerint milyen lenne az optimális magyarországi média?

Az optimális média hírtartalmát illetően elsősorban szabad, elemző és diverzifikált. A média nagy része a világban alapvetően bulvármédia és önmagában ezzel nincs is gond akkor, ha egy országnak, egy nemzetnek erőteljes a közszolgálati médiája vagy oktatási rendszere ahhoz, hogy felkészítse az embereket arra, hogy kellő kritikával kezeljék a bulvármédia kilengéseit. Ez nagyobb, szerencsésebb helyzetben és fejlettségi szinten lévő országokban így is van. Nálunk minden nagyon elbulvárosodott. A média valós hírtartalma erőteljesen függ a politikától, ami nagyon nagy baj, mert ezáltal a magyarországi média negyedik hatalmi ágként való szerepe, ha nem is megszűnt, de nagyon-nagyon lecsökkent. Azt gondolom, hogy a média nem kontrollálja kellőképpen a politikát. Habár más országokban is multinacionális vállalatokhoz, politikai erőkhöz kötődik egy-egy nagyobb médium, mégis képes őrizni elfogultságát. Mi ezt elveszítettük. Az a szerencse, hogy a média a maga újabb és újabb technológiáival mindig képes lesz színes világ maradni, s hogy az online média gyakorlatilag nem tartható kordában.

PRAE.HU: Szintén szó esett az ön koráról, pontosabban a kor előrehaladtának ismertségre gyakorolt hatásairól, előnyeiről és hátrányairól. Ha a húsz évvel fiatalabb Geszti Pétert és a mostanit leültetnénk egy asztalhoz, vajon mit tanácsolna egyik a másiknak?

A mostani azt tanácsolná a fiatalabbnak, hogy kezdjen el még egy-két olyan dolgot kiépíteni, amelyek még szabadabbá tehetik őt a későbbiekben. Legyen üzletileg fegyelmezettebb, kevésbé hajtson az egóra, strukturáltabban vigye végig elképzeléseit, utazzon többet, és mondjon le azokról a dolgokról, amelyek mint azóta kiderült, nem is olyan fontosak. Hogy mit mondana a harmincegy éves a mai ötvenegy évesnek? Talán azt, tök jó, hogy nem ragaszkodik a régi sikereihez, és hogy nem ezekből a régi sikerekből akar megélni, de törekedjen arra, hogy ma is tegyen le az asztalra olyan jó dolgokat, mint húsz évvel ezelőtt.

Fotó: https://www.facebook.com/MomentanTarsulat/?fref=ts