Rotterdamot köztudottan Hollandia építészeti központjával asszociálják. A második világháború pusztítása lényegében korlátlan lehetőséget teremtett az új elképzelések megvalósítására, melynek köszönhetően Európa egyik legnyüzsgőbb kozmopolita metropoliszává vált.

Rotterdam épületeiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Különösen akkor tekintünk rájuk csodálattal, amikor ráébredünk, hogy a szemünk előtt magasodó építészeti produktumok az elmúlt 10 év termékei. Rotterdam imázsát meghatározó épületek a közbeszéd részei lettek, és ennek köszönhetően az elmúlt években nagyobb figyelmet kaptak az építészettel foglalkozó diskurzusok is. A város rohamos fejlődése olyan kulturális atmoszférát teremtett, melyben az urbanisztika és az építészet tökéletes harmóniára talált az olyan népszerű médiumokkal mint a film. Teljesen evidens, hogy ilyen környezetben érlelődött világhírűvé a Rotterdami Építészeti Filmfesztivál, mely csak úgy mint a város maga, évről évre folyamatosan fejlődik, új programokkal bővül.

A szervezők olyan filmeket választanak évről évre, melyek diskurzusokat generálnak, provokálnak, elgondolkoztatnak, vagy éppen egy teljesen új perspektívába helyezik a megszokott témákat. 

A sztárépítészekről szóló portrék, az építészet és a film viszonyát vizsgáló művek nem maradtak ki az idei programból. A változatos témák mellett a városok jövőjét és a globális otthon témáját érintő alkotások kerültek a fesztivál fókuszába. A társadalmi mobilitás, a határok elmosódása, a nagyvárosok korlátlan terjeszkedése és fejlődése, a vidéki települések elnéptelenedése lassan átalakítja az otthonról alkotott fogalmainkat. A filmkészítők figyelme az elmúlt években egyre inkább a globális változások, és a társadalomra gyakorolt hatásaik felé irányult, melyek meghatározzák az utóbbi években született alkotások témáit is. 

Bár nem ez volt a fesztivál nyitófilmje, mégis az Andermatt: Global Village, reflektál legpontosabban a fesztivál idei témájára. Leonidas Bieri dokumentumfilmje 7 éven keresztül kíséri végig egy apró svájci falu, Andermatt átalakulását. 

A csendes hegyi falu lakóinak életét egy egyiptomi befektető grandiózus terve rázza fel, aki a békés völgybe luxusüdülőt kíván építeni. A beruházás messze nagyobb lenne mint maga a falu, új munkalehetőségeket teremtene, és népszerű turistacélponttá tenné a települést. 
A gazdasági fellendülés ígérete megváltoztatja a falubeliek életét. Van, aki saját vállalkozást indít, van, aki eladja földjeit, felhagy a farmerkedéssel és a turizmusban próbál jövőt teremteni magának, van, aki szkeptikusan figyeli az események alakulását. Mindenki a maga módján igyekszik alkalmazkodni a változásokhoz, és megbarátkozni a gondolattal, hogy hamarosan egy új, globális falu emelkedik mellettük. 
De mekkora áldozatot ér meg egy ilyen projekt? Hogyan hat egy ilyen volumenű beruházás a lakosságra, és hogyan befolyásolja életüket a megszokott környezetük teljes átalakítása? Az Andermatt: Global Vilage, nem fogalmaz meg véleményt, inkább kérdéseket vet fel a nézőben, kérdéseket melyek nem csak a svájci Alpokban aktuálisak.

Az idei felhozatalban több portrét is szenteltek izgalmas építészegyéniségeknek, ám nehéz úgy filmet készíteni egy sztárépítészről, hogy az ember lojális maradjon és ne fetisizálja a riportalanyát. Zaha Hadidról készült portréfilm alkotói nem tudták elkerülni ezt a hibát. Az építésznő életéről és munkásságáról szóló film nem tudott többet nyújtani, mint egy vasárnapi matiné a köztévén. Zaha Hadid elképesztő épületeinek megvillantása még nem ígéret egy film sikeréhez, még akkor sem ha mindez a BBC fantasztikus vizuális világával párosul. A riporter elfogultsága és sokszor közhelyes kérdései megtörik a film dinamikáját, és zavaró hiányérzetet okoznak. Habár átfogó képet kaptunk Zaha Hadid pályájáról, családi hátteréről, mestereiről és motivációiról, azonban emberileg nem tudunk közel kerülni hozzá.

Maurizius Staerkle-Drux azonban megtalálta azt, amiről a BBC stábja megfelejtkezett: az intimitást. A Böhm család történetét bemutató alkotást sokan kérdésesnek tartották levetíteni a fesztiválon, mivel kevésbé kapcsolódik szervesen építészeti témákhoz. És valóban, több ennél: nem pusztán egy építészgeneráció munkásságát kívánja bemutatni, hanem az embert próbálja megjeleníteni a név mögött. A család hétköznapjain keresztül látjuk mindennapi kihívásaikat, megismerjük otthonukat, történetüket, viszonyukat egymással és szenvedélyükkel, az építészettel. Megható és intim alkotás, mely az ember életében megélt szakmai és személyes küzdelmekről egyaránt mesél.

A sztárépítészek mögött, a globális problémáktól messze, volt egy film ami talán kilógott a fesztivál tematikájából, de ez tette igazán izgalmassá. Eugene Green filmje, Borromini titokzatos templomáról kapta címét, nem véletlenül. Az egész alkotást a barokkra jellemző teatralitás, erős vizualitás hatja át. Dialógusai klasszikus mesterek drámáit idézik, képei inkább festmények mint filmkockák. A Sapienza egy utazás, amit a Fény kísér. Az a Fény ami évezredek óta meghatározza az építészek és művészek munkáit, amit a városban dolgozó építész már lassan elfelejtett. A főszereplő egy racionális ember, az ész embere aki tiszteli és betartja a szabályokat, szereti a rendszert és a rendet, két lábbal áll a földön. Befutott párizsi építész, ám pályája csúcsán úgy dönt, hogy hátat fordít munkájának, és feleségével Olaszországba utazik, hogy régi vágyát teljesítve elmélyülhessen Borromini építészetében. Borromini munkásságát kutatva a saját válaszait keresi egyben, s a hosszú út végén Rómába érkezve megérti: egyetlen dolog hiányzott az életéből, s az nem más mint amit a barokk mester olyan jól ismert és használt: a Fény. A fény, ami kialudt a házasságában, és elhalványult a munkáiban. Feleségével újra rátalálnak boldogságukra, és egy új élet reményével térnek vissza Párizsba. De a film nyilván több mint egy párterápia a napos Olaszországban. Lassú narratívája, erős vizuális világa, a szereplők monológjai, egy spirituális atmoszférába vezetik a nézőt, ahol az építészet az érzelmek és belső konfliktusok kifejező eszközévé válik.

Rotterdam kulturális diverzitása visszaköszönt a filmfesztivál sokszínű programjában is. Kiállítások, beszélgetések és vezetett építészeti séták kísérték a vetítéseket 4 napon keresztül. Több mint száz filmmel, nemzetközi előadókkal, városkutatókkal és szociológusokkal, az idei Építészeti Filmfesztivál több mint 5000 nézőt vonzott az építészet holland fővárosába.