Azt mondják, a kultfilmnek nincs receptje: ilyet nem lehet tudatosan készíteni, a körülmények szerencsés összjátéka kell hozzá. Jó időben kell lenni, jó helyen. Vagy mégsem? A Vissza a jövőbe trilógia ugyanis a kultfilm prototípusának is beillik (mai szemmel nézve), elsősorban zsánere (időutazós sci-fi) okán. Egy jövőbe utazós sci-fi alkotóinak ugyanis mindig van egy víziója a jövendő világról, amit aztán össze lehet vetni a realitással, amikor való világunkban is elérkezik a jövőbeli idősík dátuma.

A Vissza a jövőbe trilógiának csak a második része játszódik a jövőben, az elsőben csak pár dialóg erejéig emlegették ezt az idősíkot, ami ráadásul főleg a sequel beharangozásául szolgált. Viszont már a nyitó film jelene (1985) és az időutazás célpontjául választott múlt (1955) szembeállítása is arra ösztönözheti a közönséget, hogy összevesse napjaink világát a harminc és a hatvan évvel ezelőttivel. Az már csak hab a tortán, hogy idén nem csak a Vissza a jövőbe harminc éves: a trilógiában épp 2015 októberének 21-ik napjára utaznak a jövőbe hőseink, a folytatás javarészt ebben az idősíkban játszódik. Jelenleg nem a sequel, hanem a nyitófilm fut a honi mozikban, de ha elegen megnézik azt, talán behozzák a folytatást is. És mindez még csak nem is hatásvadász húzás a Pannonia Entertainmenttől, hisz Zemeckis ugyanígy folytatásra hegyezte ki filmjét, még a cím is jobban illik a második részhez.

Ma már végképp nem kétséges, hogy kultikussá nemesedett a  trilógia, hisz 2015. október 21. világszerte Vissza a jövőbe-nap volt, melyen rengetegen ünnepelték a filmet. Kézenfekvő elemezni, hogy mi vált valóra a trilógia jóslataiból, de érdemes megvizsgálni a rendező, Robert Zemeckis karrierjének alakulását is. Megkockáztatom, egy időutazós film talán szebben öregszik az átlagnál, de ez még semmit nem magyaráz abból, hogy miért remekmű a trilógia. Zemeckis azóta is sikeres karrierjét megvizsgálva kiderül, hogy nem pusztán egy tehetséges alkotó dolgozata a Vissza a jövőbe, de meglehetősen személyes munka is. A film alapvetően az őrült tudós (Emett Brown, a Doki) és a fiatal segéd (Marty McFly) archetípusának ötvözése az időutazós történetekkel. Elnézve a direktor karrierjét, a Doki karaktere akár alteregóként is tételezhető.

A Dokihoz hasonlóan Zemeckis is imád időutazni, rekonstruálni a múltat. A Dokihoz hasonlóan a rendező is feltaláló, és ő is az időutazásban pionír, még ha csak a filmszínházak falai közt is. A Forrest Gumpban Zemeckis híres felvételeket hamisított meg úttörő speciális effektekkel (a maga játékos módján), vitákat kavarva. Ugyanígy támasztotta fel hamvaiból a World Trade Centert legújabb filmje, a Kötéltánc alkalmával. A Vissza a jövőbe és a Forrest Gump komikuma a teljes életművet áthatja: a rendezőnek nem kell a szomszédba mennie a morbid humorért, elég a Jól áll neki a halál című horrorvígjátékára gondolni. A Vissza a jövőbe fekete humora pedig máig alulértékelt: alig vesszük észre, hogy az időben visszautazó Martyra a saját anyja nyomul, amivel a direktor nem csak az incesztus tabuját sérti meg, de a túlprotektív anya sztereotípiájából is viccet csinál.

Zemeckist foglalkoztatják a múlt kísértetei, olyannyira, hogy nem csak fekete komédiát, de kísértethorrort is készített (Temetetlen múlt). A Számkivetett pedig szintén időutazás napjainkból az őskorba, mivel a hajótörött főhős egy lakatlan szigeten köt ki. Ugyancsak a történelmi múltban játszódik a Beowulf is. Ami egy mesefilm, pionír animációval (motion capture) és játékos 3D-vel, pont mint a Polar Expressz vagy a Karácsonyi ének. Az animációs és az élőszereplős film ötvözésével Zemeckis már a Roger nyúl a pácban óta kísérletezik, és ha a motion capture terén nem is, a 3D területén elért fejlesztései viszont már profetikusnak bizonyultak. Talán a Kötéltánc is személyes darab: az önmagát művésznek tartó kötéltáncos alteregóként, szócsőként is értelmezhető. Szerinte minden művészet anarchikus, ami akár Zemeckis mottója is lehetne. A rendező szintén bűvész, csak ő nem kötélen táncol, hanem effekteket talál fel.

A Vissza a jövőbe üzenete, hogy küzdjünk álmaink megvalósításáért, ússzunk az árral szemben: a Doki majdnem beleőrült, de sok áldozatos munka árán végül sikerült időgépet készítenie, míg Marty apja örök vesztesként fiatalon feladta sci-fi írói karrierjét. Nem úgy Zemeckis: ő is álmodozó, és a karrierje a bizonyíték, hogy a Vissza a jövőbe mondanivalója működik. A Pannonia Entertainment ugyancsak merészet húzott, amikor klasszikusokat kezdtek mozivászonra költöztetni, hisz manapság a régi filmeket sajnos illegális letöltésekkel szokás beszerezni, a nagyközönség pedig elismert és vadiúj filmekért sem mindig hajlandó moziba menni. A Pannonia hozott már a honi filmszínházakba sci-fi horrort (Alien), kult thrillert (Harcosok klubja), pszichedelikus tripet (2001: Űrodüsszeia), szélesvászonért kiáltó western klasszikust (Volt egyszer egy Vadnyugat), de talán nincs még egy film, amihez annyira illene az újrabemutatás, mint a Vissza a jövőbe.

Vetítések a Corvin moziban.