Totonel 9 éves, Bukarest szegénynegyedében, Ferentariban él két nővérével, a kamasz Anával és még éppen kiskorú Andreeával. Anyjuk egyedül nevelte őket, de évekkel ezelőtt börtönbe került drogkereskedelem miatt. A testvérek magukra maradtak, a szomszédoktól kapnak néha ebédet, de a felügyelet teljes hiánya miatt az elkallódás veszélye fenyegeti őket.  A három testvér: három különböző karakter, mindannyian más-más módon próbálják feldolgozni a megrázkódtatást. Ana heroinozásba menekül, a pénzt dílerkedésből teremti elő, innen pedig egyenes út vezet a fiatalkorúak börtönébe. Ettől kezdve az alig 14 éves Andreeára hárul a feladat, hogy öccséről gondoskodjon, miközben magát sem tanulta meg ellátni. Megrázó, de a két testvér örül annak, hogy árvaházba kerülnek, ahol legalább távol maradnak a drogfüggőktől és nincs gondjuk az étkezésre.

A filmmel kapcsolatban felmerülnek etikai problémák. Látunk olyan jeleneteket, amelyeken a család idősebb tagjai, vagy Ana barátai a kisebbek mellett lövik be magukat. Amellett, hogy elismerem a „légy a falon” típusú dokumentumfilm-készítést, nehéz elképzelni, hogyan lehet beavatkozás nélkül végigkísérni több ilyen alkalmat, amelyek a gyerekekre nem csak káros hatással vannak, hanem ráadásul a használt fecskendők közelsége fizikai veszélyt is jelentenek rájuk.

A testvéri kapcsolatra fókuszáló film bővelkedik szívszorító jelenetekben. A gyerekek annyira közel kerülnek a nézőhöz, mintha személyesen ismernénk őket. Ez a róluk mutatott sok közeli mellett annak is köszönhető, hogy a filmbe bekerültek nagyon személyes felvételek is, amelyeket a testvérek maguk készítettek egy kis kamerával. Ezek a meghitt beszélgetések megindító vallomások szeretetről, egymásra utaltságról, félelmekről és magányról. Érezhető, hogy ilyen fokú őszinteség csakis a stáb távollétében lehetséges, ugyanakkor zavarbaejtő az az érzés, hogy a néző kihallgatja őket. Miközben a filmet néztem, azon kaptam magam, hogy velük együtt nevetek, sírok és izgulok, hogy történjen valami csoda, amitől jobbra fordul a soruk.

Andreea és Toto viszont egyáltalán nem várnak a csodára, hanem a maguk módján igyekeznek a víz felszínén maradni. Ahelyett, hogy az anyjuk és a nagyszüleik nyomdokaiba lépnének, inkább próbának célt adni az életüknek, hasznosan tölteni az idejüket. Egy fiataloknak fenntartott szabadidőcentrumba kezdnek járni, ahol szintén kiskorú önkéntesektől tanulnak írni, olvasni. Egyszer egy vagány tinédzser srác érkezik a központba, aki hiphop tánctanfolyamot indít, amire mind a ketten rögtön beiratkoznak. Bár Totónak nincs kifejezetten jó ritmusérzéke, lenyűgözik a mozdulatok, addig gyakorolja őket, amíg a csoport legjobbja nem lesz. A váratlan figyelemtől annyira megtáltosodik, hogy sok szorgalom árán eljut a nemzetközi versenyig. Szívmelengető pillanat, amikor valószínűleg életében először kap dicséretet, edzője, aki nem sokkal idősebb nála, úgy ünnepli, mint egy igazi bajnokot. Úgy tűnik, hogy még a legkilátástalanabb helyzetekből is ki lehet keveredni, külső segítség és erős motiváción alapuló saját elhatározás segítségével.

Totonel esetében a hiphop tánc jelenti a második esélyt, mivel életcélt és önbizalmat is ad neki. A most már tizenkét éves fiú a forgatás után maga is turnézni kezdett a filmmel, számos fesztiválra elkísérte. A Toto és nővérei (Toto si surorile lui) bekerült a BIDF programjába is, ahol a fiú a záróünnepségen felpattant a színpadra, és bemutatta tánctudását. A fesztiválon a film megnyerte a „Nézz szembe a szüleiddel!” kategóriát. Nemcsak a budapesti közönségre és zsűrire volt ilyen nagy hatással, tulajdonképpen Európa minden jelentős dokumentumfilmes mustráján a legjobbnak ítélték: elhozta a fődíjat a lipcsei DOK Fesztivál, a Zürichi, a Jihlavai, Szarajevói és a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválról is, az Európai Filmakadémia pedig szerepelteti a 15 legjobb dokumentfilm listáján, amelyek közül szavazással választják majd ki a legjobb ötöt. A nehéz sorsú testvérek története a film sikerének köszönhetően rengeteg nézőhöz eljut, az ismertté válás még Toto nemzetközi táncos karrierjét is segítheti.

Mennyi esélye van egy többgenerációs börtönviselt családban növekvő gyerekeknek arra, hogy normális értékrendet alakítsanak ki és tisztességes életet éljenek? El tudják-e kerülni, hogy a szüleik és nagyszüleik sorsára jussanak? Hogyan tudja valaki távol tartani magát a megélhetési bűnözéstől a nyomortelep közepén? Ilyen kérdésekkel találja szembe magát a néző, ahogy a Toto és nővérei történetét követi, de egyikre sem kap megnyugtató választ. Ebben rejlik a film ereje: a problémák felvetésével kialakítja a nézőben az aggodalmat, nem is csak a filmből megismert gyerekek, hanem megannyi láthatatlan sorstársuk miatt is. És ezektől a gondolatoktól sokáig nem lehet szabadulni, az ember azt érzi, hogy valamit tennie kell.

Fontos megjegyezni, hogy a Petre család története csak egy a sok hasonló közül. Mielőtt Alexander Nanau rendező követni kezdte a három nehéz sorsú testvér mindennapjait, több más családdal is találkozott. A film alapötlete egy Ferentariban tevékeny civil szervezet önkénteseitől származik, akik felkérték a filmest, hogy készítsen filmet néhány gyerekről, Nanau pedig Totót és nővéreit választotta. A rendező korábban is foglalkozott a társadalom perifériájáról indulók kitörési lehetőségeivel, a hajléktalan bukaresti művészről szóló filmje, az Ion Barladeanu szerint a világ (Lumea vazuta de Ion B.) 2009-ben Emmy-díjat kapott.

A film limitált ideig, október 26-ig regisztráció nélkül elérhető az HBO GO oldalán.