Idén sokaktól hallottam, hogy az Art Photo részleget erősebbnek találták, mint az Art Market szekciót. Idén az Art Photo blokkot olyan hazai galériák erősítették, mint a TOBE Gallery vagy a NextArt, de a külföldi felhozatal is erős volt a New York-i Axissal vagy épp a Fotogalerie Wien-nel.

Kiemelném Gregori Maiofis Proverbs sorozatának néhány darabját. A 2008 és 2013 között készített fotósorozat brómolaj nyomatait a Budapesten is jelen lévő orosz galéria, az UVG Art Gallery hozta el. A fotósorozaton a medve alakja ötletből jelképpé növi ki magát, így nem csupán oda-nem-illő jelenléte nehezedik súlyként a szemlélőre, de előfordul, hogy egy bizonyos dolog súlyos hiányának a jelképeként terpeszkedik balett-teremben, franciaágyon, zongoraszobában…

Az Einspah-Kieselbach páros által vezetett ART+TEXT Budapest merészet vállalt fotó kategóriában. Tóth Barnabás, alias Barnie a helyszínen töltötte minden idejét és Leicájával fényképezett. Időset, fiatalt, kollégát és idegeneket. Mindent és mindenkit átengedett saját szűrőjén, így építette fel valós idejű és nagyon őszinte installációját. Végülis megvalósította azt, amit egy falra akasztott kész műalkotás ritkán tud: megteremtette az alkotó és befogadó közös élményét, bevonta az ismerősöket létrehívva ezzel saját kánonát, mindemellett reflektált egyéb alkotásokra is. Art Market Budapest 2015 dokumentáció extrákkal.

Barnie éles szeműen szúrta ki Mészáros László monumentális fotográfiáját, az Asztaltársaságot. A 3x2 méteres, festményszerűen komponált és világított kép az alkoholizmus jelenségére reflektál sokszínűen. Az alkotónak a két évig tartó alkotási folyamat alatt ideje nyílt egy utolsó négyzetcentiig átgondolt mű létrehozására, így a szemfüles néző kiszúrhatja a pohárban ottmaradt utolsó cseppet, a verekedő férfi mellkasán feszülő egyetlen – széttépett ingéből való – cérnaszálat.

A ljubljanai és bécsi illetőségű Photon Gallery többek között Stane Jagodic fotóit mutatta be. Vintázs zselatinos ezüst nyomatai a tárgyfotózást terjesztik ki jelképrendszerré. 1972-es fotósorozata álomszerűséget kölcsönöz a köznapi tárgyaknak. Erős képek határozott üzenettel.

Festmény kategóriában a berlini Kuhn & Partner Gallery által installált Birgit Borggrebe-alkotásokat emelném ki. Idén már szinte alig látni az utóbbi 10-20 év tendenciájaként befutott monokrómot, a sötét, elmosódó, apokaliptikus víziók ideje mintha lejárni készülne, helyébe az élénk színek, a figuralitás, a konkrét formák és alakok kora érkezik. E kettő határmezsgyéjén mozognak Borggrebe festményei. Gegenlicht, vagyis „hátsó megvilágítású”, vegyes technikával vászonra készített sorozata 2014-ben készült. Dinamikus és dekoratív.

Design kategóriában abszolút győztes a tükörpingpongasztal, amelyet Kamondi Gabriella és a festőművész Horváth Dániel álmodott meg. Egy megszokott helyzetben más szemszögből látni a dolgokat – jó gondolat. A pingpongasztalhoz tükör ütők is járnak, valamint egy kamera, amely a játszma, illetve a játékosok töredékét veszi, így mutatva meg egy újabb szemszöget. Összességében ez egy interaktív installáció, ami akkor válik műalkotássá, ha játszanak rajta.

Marcello Gobbi Ascesi, vagyis Aszkézis című szobra (IAGA Gallery, Románia) nem feltétlenül nevezhető gusztusosnak, viszont a szobor készítésének folyamata meditatív és aprólékos. Egy ilyen műalkotás elkészítése hosszú, kitartó és pontos munkát követel, hiszen az anatómiailag pontos üvegszálas alapra minden egyes szilikon szálat, részletet manuálisan kellett felvinni. A gubbasztó szobornak teste nincs, csak arca, míg szoborpárjának arca nincs, de teste fedetlenül tárul elénk.

Egy magyar szobor a játékosságával hívta fel magára a figyelmet: Szabó Ádám Felhő III. című alkotása márványból és vatelinből készült, s az Inda Galéria (Budapest) hozta el a vásárra. Felmerülhet a kérdés, hogy 21. századi munkánál miért nem inkább vetítettek a felhők, s tény, hogy a modern technológia megfűszerezné az alkotást, de a makettszerűséget a vatelinnel lehetett elérni, és épp ez a makett jelleg a lényeg ennél az alkotásnál.

Az idei Art Paris-on is jelen volt a trash art, de Nyugat-Európában eladható művelői ötletesen igényesek, s lassan hazánkba is eljut ez a tendencia, legalábbis a Dr. Somhegyi Zoltán által kurált University of Sharjah (Arab Emirátusok) szépművészeti és design karának tárlatán gyöngyszemre találtam. Nabeela Mohamed The Fabric, vagyis A szerkezet című alkotása egy digitális fotóból és talált pamutból áll. A kép magáért beszél.

Brückner János munkáját az osztrák-magyar Everybody Needs Art hozta el az Art Marketre. Az alkotás részben a művész korábbi, konténeres projektjéből eredeztethető, de itt valami másról van szó. A meztelenség-kitárulkozás, alvás/fekvés-védtelenség gondolati kör körüljárására ösztönöz, de a földön heverő alak egy sokkal mélyebb kiszolgáltatottságot feltételez. Az installáció célja is az lehetett, hogy az emberek áttapossanak rajta, mivel a stand bejáratát szinte teljes szélességében elfoglalta a figura.

A legnagyobb geget a szarajevói Duplex100m2 mutatta be Jusuf Hadzifejzovic installációjának formájában. A főként szemétből álló installáció minden darabját Yusuf fogyasztotta el és most eladja a teli doboz áráért, amelyről a galéria, mint eladott műkincsről bizonylatot és eredetiségi dokumentumokat ad. Az üzenet szép: a művészet, amiről elfogadjuk, hogy az, és igazából annyit ér egy műalkotás, amennyit szánunk rá. Akár egy teli tejes doboz árát egy üresért. A néhány kiállítási nap alatt a szemét mennyisége csökkent, vagyis volt, aki vette a lapot.

Ötletben, technikában, színvonalban is jól teljesített az Art Market Budapest 2015. Reméljük, hogy definiálja magát és megerősíti pozícióját a régióban, mert hiánypótló és esszenciális alkalom a kortárs művészet fogyasztására és megvásárlására. Nem árt kilátogatni rá évről évre, hogy ráláthassunk a kortárs képzőművészeti tendenciákra.

Art Market Budapest 2015, Budapest, Millenáris, 2015. október 8-11.

Fotók: Mesterházy Fruzsina