PRAE.HU: Milyennek találja Magyarországot, illetve az itteni időjárást az izlandihoz képest?

Meglehetősen meleg van itt maguknál. (nevet) Tegnap érkeztem, így még nem volt túl sok lehetőségem körülnézni, egyelőre csak ezt a csodás filmszínházat láttam (az interjú az Uránia Nemezti Filmszínházban készült – a szerk.), a Fúsi és a Kosok vetítésén vettem részt. De holnap meglátogatom a híres gyógyfürdőjüket, és az állatkert is tervbe van véve.

PRAE.HU: Hogyan került be a filmszakmába, mikor kezdett el színészkedni?

A sztori még a főiskolai éveimben kezdődött, amikor a dráma szakkörhöz csatlakoztam, aztán onnan páran egy tévéfilmben is szerepeltünk. Majd természetesen az Izlandon népszerű témában, vikinges filmekhez kértek fel, ezekben szereztem rengeteg tapasztalatot, mivel megtetszettem a minket kiválasztó rendezőnek, és sokszor megkeresett, hogy játsszak vikinget.

PRAE.HU: Tehát akkor mondhatjuk, hogy ön főállású színész, igaz?

Mostanság, az utóbbi két évben csak színészkedem, de ez nem volt azért mindig így. Amúgy ezer más dologgal foglalkoztam. Melóztam halfeldolgozóban, dolgoztam ácsként. De voltam kint a tengeren, és szakácskodtam is, többek között a hajó legénységének főztem finomakat. Szeretek kísérletezni, erre pedig nagyon jó a szakács szakma.

PRAE.HU: Ó, szóval akkor Fúsi is azért olyan jó a konyhában…

Igen, igen, bár ugye ő eleinte nagyon ügyetlen, mikor még az édesanyjával él. Az anyukája mindent megcsinál helyette, szóval neki a gabonapelyhen és a tejen kívül nem kell túl sok mindennel foglalkoznia. Aztán persze, ahogy egyre önállóbbá válik, úgy kényszerül rá, hogy egyre jobb kajákat is csináljon. Szóval igen, a főzés ilyen szempontból kulcsfontosságú Fúsi jellemfejlődésében.

PRAE.HU: Ugye két filmben is feltűnt a Mozinet Filmnapokon – a Fúsi mellett a Kosokban –, de mondhatjuk, az ön filmje a Fúsi. Hogyan került kapcsolatba Dagur Kári rendezővel, illetve művével?

Mondhatni, már „benne voltam a forgatókönyvben”. 8 hónappal a film előtt kézhez kaptam a szkriptet, elolvastam. Felkeltette az érdeklődésem az a sajátos folyamat, ahogyan Dagur Kári elképzelte a sztori kibontását. Tulajdonképpen rám írta a forgatókönyvet. Rögtön azon kezdtem töprengeni, hogyan fogom tudni ezt megvalósítani, és hogyan tudok viszonyulni ehhez a figurához. Mert hát a vikinges filmjeimhez képest ebben nem is nagyon volt cselekmény, akció. Fúsi gyakorlatilag passzív, nem nagyon csinál semmit a történetben. Dagur Kári pedig nem adott semmivel sem több támpontot a forgatókönyvnél a karakter megalkotásában. Azaz teljes mértékben az én kezembe adta Fúsi megformálását. Persze minden ott van a leírt történetben, s ahogy újra és újra elolvastam, világossá vált számomra, hogyan kell ehhez a fickóhoz közelítenem. Bizonyos szempontból persze könnyű volt előadni Fúsit, hiszen nagyon zárkózott, nem nagyon mutat ki érzelmeket. Így sokat improvizáltam, ahogy a többi színész is persze. Egyáltalán nem volt megkötve a kezünk. A dialógusok sem voltak előre lefektetve. Dagur Kári 100% szabadságot biztosított nekünk. Nem nagyon szólt bele a forgatás alatt abba, mit csinálunk, általában egy vagy két alkalommal vettük fel a jeleneteket.

PRAE.HU: Úgy tudom, ez volt az első főszerepe.

Soha nem játszottam még főszerepet filmben, így érdekes tapasztalat volt mindig a kamera centrumában lenni, a kamera előtt élesben játszani, ebből természetesen adódtak érdekes megnyilvánulások. Végig arra gondoltam, hogy jaj, csak ne kelljen többet ilyen kiállítási tárggyá válnom (nevet). Nem vagyok hozzászokva ehhez, na. Mindig kicsit úgy éreztem, úgy nézek ki, mint aki kevesebb annál, ami. Mert ez az egész mindig a főhősről, Fúsiról szólt, és ehhez vissza kellett tartani saját magamból sok mindent.

PRAE.HU: A Fúsi nemzetközi címe Szűz hegy (Virgin Mountain). Na, de mit jelent a Fúsi valójából?

Igazából a Fúsi csak egy becenév, nem jelent semmit. A forgalmazók csak kitaláltak egy hangzatos címet, amire felfigyel a közönség. Valami olyanhoz akarták kötni, ami nem tud magáért kiállni, akár Fúsi. Felmerült egyébként a Rocketman is, ám ez a cím már foglalt volt, a Rocketman című dokumentumfilm miatt. De a Good Heart, Big Heart vagy a Broad Heart is szóba jött.

PRAE.HU: Miközben néztem a Fúsit, az járt a fejemben, hogy sok hasonlóság van közte és például jó néhány magyar ember között, így úgy éreztem ez a probléma univerzális. Mit gondol, Izlandon ez az élethelyzet általános (nem ez az első film a témában – ott van például a 101 Reykjavík), hogy fiatal vagy középkorú emberek még ilyen idősen is otthon élnek, és nincs családjuk / jövőképük?

Nem annyira arra törekedtünk, hogy egy általános léthelyzetet írjunk le Fúsi történetével. Úgy gondolom, mindenki érez úgy sokszor, mint Fúsi. Természetesen köztem és közte is vannak hasonlóságok ilyen téren. De Fúsi problémája nem általános probléma Izlandon. Én speciel már 19 évesen elköltöztem otthonról. Fúsi speciális eset olyan szempontból, hogy nem tudjuk, mi történt az édesapjával, de már feltehetőleg régóta nincs a családdal, talán meghalt, mikor Fúsi még fiatal volt. S tulajdonképpen a történet végére át is fordulnak a szerepek, mert miután elhagyja édesanyját „vőlegénye”, nem fia, hanem ő maga szorul gondoskodásra, pátyolgatásra. Fúsi már nem azért nem akar elmenni, mert nem tud, mert nincs motivációja, hanem mert a mamának szüksége van egy társra, akivel beszélhet, aki gondoskodik róla. Na, meg persze Fúsi párja sem akar tovább lépni. Tehát Fúsit a film végén már ez a két dolog, a fiúi kötelesség és a párkapcsolat tartja otthon. Szóval igen, igen, sok a hasonlóság Baltasar Kormákur 101 Reykjavíkjával, de ettől függetlenül nem akartunk általánosítani.

PRAE.HU: Apropó, Baltasar Kormákur a film egyik producere is…

Kormákur igazából csak finanszírozta a projektet, és maximális támogatásáról biztosított minket. Nagyon tetszett neki a forgatókönyv, miután elolvasta. Két évünk volt amúgy a forgatásra, ami elég hosszú időnek számít. Volt ugyanis pár változás a sztoriban, és pénzügyi gondok is adódtak. A film egy része már 2013-ban készen volt, de ez nem nyerte el a tetszésünket, így újra kellett venni néhány jelenetet. És hát, mint tudják, Izlandot is elérte egy csúnya gazdasági válság az elmúlt években, így sakkozni kellett a költségvetéssel, elhúzódtak a film munkálatai.

PRAE.HU: Visszatérve a film történetéhez: mint elmondta, 100% szabadságot kapott, és talán ezért is rendkívül hitelesen játszotta ezt a figurát. Milyen volt, milyen a kapcsolata Fúsival?

Nos, én nem vagyok annyira türelmes, mint Fúsi (nevet). Fúsi hallgatag, nem szól vissza, nem áll ki magáért, sokat falaz másoknak, még rossztevőinek is, és háttérbe szeret vonulni. Továbbá én úgy gondolom, mindennek van valami oka, semmi sem történik véletlenül. Az életben persze sokszor letolnak arról az útról, amin jársz, de ez, mint látjuk Fúsi példáján keresztül, valami pozitív változással is jár. Vele sem véletlenül történt az, amit a filmben látunk. Az ember életében, ha szerencséje van, még időben jön ez a löket, ami lesodorja a helytelen útról, és döntést kell hoznia, hogyan folytatja tovább.

PRAE.HU: Egyébként én kicsit másképp értelmeztem a filmet, szerintem nem is annyira Fúsival van a probléma, hanem a társadalom intoleranciájával. Mit gondol ön erről?

Nos, igen. Sok ember van az úgynevezett „fősodoron” kívül. Fúsinak azért itt van kapcsolata ezzel a fősodorral. Persze benne van a filmben, hogy nem kellene feltétlenül mindenkinek „mainstreamnek" lennie. És igen, az egy létező probléma lehet, amit korábban felvetett: ha túl sokáig a szülőknél élsz, könnyen kiszakadsz a fősodorból. Úgy gondolom, azért is kell ilyen filmeket készíteni, hogy ráirányítsuk az emberek figyelmét ezekre a kérdésekre.

PRAE.HU: Van is pár jelenet a filmben, mikor azért már nagyon messzire mennek Fúsi kollégái, akik nem tűrik, hogy főhősünk „nem mainstream”. Hogyan érezte magát például az ominózus zuhanyzós jelenet forgatása közben?

Kemény jelenet volt, de színészként tudnod kell elvonatkoztatni a szituációtól. Tudatosítanod kell, hogy ez „csak” egy karakter, ez a karakterről szól, és nem rólad. Nem keverheted össze a figura érzelmeit a sajátjaiddal. Személy szerint én nagyon keményen visszavágtam volna, és hát Fúsi testalkatából kifolyólag is laposra verhette volna a kollégáit (nevet). De pont ez a karakter lényege, hogy valószínűleg már gyerekkorában is elszenvedett hasonlókat, és az évek során ahhoz szokott hozzá, hogy csak tűrjön és tűrjön. Szerencsére persze nála is eljön az az idő, amikor visszaüt.

PRAE.HU: Fúsit kezeli mindenki gyerekként – holott a társadalom tagjai is gyerekesek. Mit gondol ön erről?

Igen, igen. Azt hiszik, felnőtt férfiak, hogy okosabbak, hogy ők a menők, közben pedig a leggyerekesebb módon viselkednek. Gyerekesek, és valóban Fúsi a legfelnőttebb a karakterek között.

PRAE.HU: Egyébként milyen volt együtt dolgozni a női partnerével, Ilmur Kristjánsdóttirrel?

Nagyon jól kijöttünk, sőt az egész stáb csodálatos volt, nagyon élveztük mindannyian a forgatást. Sokukat már korábbról ismertem, és régóta szerettem volna velük dolgozni. Így a Fúsi erre egy nagyon jó lehetőség volt.

PRAE.HU: Fúsi a filmben odavan a kemény zenékért, a hörgős „viking metalért". Ön milyen műfajokban utazik?

A skandinávok nagyon értenek a heavy metalhoz, de én amúgy inkább a könnyedebb műfajokat kedvelem. (nevet)

PRAE.HU: Miben láthatjuk önt legközelebb?

Természetesen egy nagyköltségvetésű vikinges filmben fogok szerepelni. (nevet)

Az interjú az október 8. és 11. között megrendezett Mozinet Filmnapokon készült. A fesztiválról bővebben.

A Fúsi október 15. óta látható a mozikban, forgalmazza a Mozinet. Kritikánk a Fúsiról.

Képek: Mozinet.