A kiállítótérbe érve a kilenc megépített ház makettje áll, ezeket pedig Juliusz Sokołowski “portréfotói” és részletes leírások egészítik ki, a többféle információ pedig hatékonyan egészíti ki egymást, ennek köszönhetően a látogató valóban maga elé tudja képzelni az adott ház arculatát, egész szerkezetét. E kiválasztott házak mindegyike intenzív párbeszédet folytat az adott tájképpel, ahhoz szervesen illeszkedik, miközben karakterével és a tervező(k) egyéni elképzeléseinek köszönhetően ki is emelkedik a környezetéből.

A jojko+nawrocki építészek által megalkotott Szétválasztott ikerház izgalmát például az adja, hogy a három épület déli oldalát megemelték, ezzel is reflektálva a környezeti adottságokra - ezáltal jobb szögben éri el a napfény a házat, miközben az ablakból szebb kilátás is nyílik a környező dombokra. Azonban a formabontó anyagoknak - pl. kátrányfekete tégla - köszönhetően ez a ház ki is emelkedik a környezetéből.

A kilenc projekt között szerepel néhány olyan is, amelyeknél az alkotók kifejezetten arra törekedtek, hogy megoldásaikkal a befogadóban a környezet egy-egy szeletét idézzék vissza. A hs99 alkotta meg a Meader házat, ami a fűbe dobott óriási téglára emlékeztet, de hasonló célja volt a hayakawa/kowalczyk párosnak is, amikor létrehozták az Erdei kő házat. Ez az épület egy rusztikus kunyhó és egy neomodern kockaház elemeinek ötvözéséből jött létre, azonban szabálytalan és kompakt alakjának köszönhetően leginkább egy fűbe dobott kőre emlékeztet. A házon rengeteg, randomnak ható ablak kapott helyett, azonban ezek elrendezése egyáltalán nem véletlenszerű: úgy alakították ki őket, hogy az egyes helyiségekbe a lehető legideálisabban essen be a napfény.

Izgalmasak azok a projektek is, melyek a publikus és magánszféra kontrasztjáról fogalmaznak meg gondolatokat. A MAAS Külön háza az utcafrontról méretében klasszikus és hagyományos háznak tűnik, azonban hátrafelé diszkréten terjeszkedik, így végül egy igen nagy alaprajzú épületté alakul. Az építészek ezzel a megoldással rejtik el a ház tényleges terjedelmét a kiváncsi szomszédok elől, illetve az ablakok kialakításával (az utcafronton jóval kisebbek, mint hátul) is a magánszféra védelmét segítik elő. Hasonló volt az ötletük Piotr Brzozának és Marcin Kwietowiczna, amikor létrehozták Az önmaga felé fordított ház négy monofunkciós pavilonját, amelyekkel az udvari részt kívánták elrejteni. Szintén idesorolható még Grzegorz Stiasny alkotása, a Kétarcú ház, mely utcafronti oldalán egy kimért arculat fogadja az arra járót, miközben hátulról az épület három különféle szárnyra tagolódik: dolgozószobára, közös helyiségre és vendégszobára.

Piotr Kuczia Ökologikus háza a komplex környezetvédelmi megoldásoktól lesz rendkívül izgalmas: szuper, ahogyan a ház felhasználja a napenergiát, de az is, hogy a tervező olyan anyagokat használt a tervezés során, amelyek egy tűzeset során csak minimális káros anyagot bocsájtanak a levegőbe. A ház tetőszerkezete növénnyel van beborítva, ami szintén egyedi megoldást jelent.

A kiállított kilenc ház közül a két kedvencem Robert Konieczny Bárkaháza és a medusa group által megálmodott Ház a bánya területén. Az előbbi egy hajófenékszerű függő alapra van ráépítve, míg az utóbbi egy betonpavilonon áll. A bárkaház nagy hangsúlyt fektet a biztonságra: egy betonhéjban van a lakótér, amelynek üvegfelületei el vannak rejtve a kíváncsi szemek elől, ez pedig megnehezíti a betörők dolgát, míg a hajófenék alap a gyakori esőzésekből fakadó földcsuszamlások ellen véd. A bánya területén felépített ház nyers szépsége az, ami igazán vonzó: a tervező a régi bányalámpa-raktáron csak minimális alakításokat végzett, ezáltal egy indusztriális lakókörnyezetet alakított ki, ami meglehetősen extrém ugyan, mégis rendkívüli és érdekes.