Arvo Pärt Cantus in Memoriam Benjamin Britten című darabja Britten emléke és zenei stílusa előtti tisztelgés. A két zeneszerző bár sosem találkozott, de Pärt Britten „zenéjének szokatlan tisztasága” miatt utóbbi halálakor úgy érezte, hogy az a kortárs zeneszerző távozott el, akinek zenei gondolkodása a leginkább közel állt hozzá.

A Bogányi Tibor dirigálta Pannon Filharmonikusok előadásában a Cantus szólamai egymásba olvadtak, összegabalyodtak, és az embert beszippantotta az egyszerű alapokon nyugvó, mégis hihetetlen hatást keltő zene. A hangszerek ereszkedő a-moll skálát játszanak, az egyes szólamok más-más időlépték szerinti beosztásban kapcsolódnak össze, ami a kora reneszánsz ún. mérő vagy prolációs kánon szerkesztési módjára emlékeztető technika.

A Bogányi Tibor dirigálta Pannon Filharmonikusok igen érzékenyen és a pianók, forték maximális kihasználtságával adta elő a darabot, miáltal jól érzékelhetővé vált a feszültség-elernyedés váltakozása. Nemcsak erre, hanem egy korábbi, sokszor hivatkozási pontként megjelölt 1997-es CD-re is büszkék lehetünk, ahol Benedek Tamás Arvo Pärt műveket, többek között Cantus-t is vezényel.

Arvo hangsúlyozta: a zene a csendből születik. Igaz, minden koncert előtt – jobb esetben – megvalósul ez, ám a darab a kotta szerint is csenddel kezdődik és azzal ér véget. Nem kis hatással van az emberre, amikor ez a végtelenül folyó szférikus zene egyszer csak megáll és lám, ezen az estén csodák csodájára a „hivatalos csendbe” tényleg senki sem köhögött bele, még az a bizonyos légy sem zümmögött.

Az est 2. darabja, Britten Négy tengeri közjáték című műve az angol szerző első, Peter Grimes című operájából származó köz- vagy előjáték, mely eredetileg a jelenetek közötti színváltások technikai áthidalására szolgál. A részek azonban egészet alkotnak, mert Britten mindegyiknek lekerekített befejezést adott. A darab legerősebb része a viharjelenet, azaz a közjáték 4., befejező része. A hangszerek és a zenészek ennél a résznél fizikailag is rendesen igénybe lettek véve: Bogányi Tibornak köszönhetően igen nagy vehemenciával, de még véletlenül sem öncélúan jelenítették meg a vihar tombolását. Kicsit túlzás azt állítani, hogy a Vihar előtti három rész kissé egyhangúnak tűnő zenemű – főleg mert  a zenekar azokat is hasonló odaadással játszotta – ám kétségkívül olyan érzete van a embernek, hogy csak bevezetésül szolgálnak az igazi végkifejlethez, a „jó zenéhez”.

A szünet után olyan mű következett, amely méltán versenyezhetne a leghosszabb komolyzenei alkotás címéért, hiszen – karmestertől függően – 70-80 perces előadásban is hallható a Magyarországon egyébként most először felcsendülő mű. Bogányi Tibor – bár ez nem érződött – a hosszabb „verziót” választotta.

A mű 5 részben meséli el a Kalevala hősének, Kullervónak a történetét. Az 1., 2. és 4. instrumentális míg a 3. és az 5. vokális, így lesz a darab megnevezése ún. kórusszimfónia. A 3. tétel, melyben nemcsak a férfi kórus, hanem szólisták is szerepelnek (Kullervo és lánytestvére), önállóan is megszólaltatható: a tétel nemcsak zeneileg és nyelvileg izgalmas, hanem vidám is, annak ellenére, hogy maga a mű igen borús hangulatú. Kullervo 3 lányt próbál elcsábítani, ketten visszautasítják, csak a 3. lány enged neki, akiről utólag derül ki, hogy a testvére. A tragédia alapját ez adja később: mindketten öngyilkosok lesznek.

Azt gondolom, hogy ehhez a főleg egyszólamú, de koncentrált éneklést kívánó darabhoz az olyan összeszokott társaság, mint a Honvéd Férfikar éppen ideális. Az est két szólóénekes vendége Sibelius hazájából, Finországból érkezett: Tuija Knihtilä Kullervo nővérét alakította, Markus Nieminen Kullervót hozta. Mindketten teljes magabiztossággal, hitelesen, mégis mesélve (nekünk, a hallgatóknak) énekeltek - igaz, ezt csak viszonylag rövid ideig tudták megmutatni, hiszen a tétel hosszúsága ellenére a monológok és párbeszédek csak kis részét teszik ki a műnek.

A Pannon Filharmonikusok ismét megmutatták, hogyan lehet magas színvonalon, ám az érdeklődést fenntartva, élvezetesen zenélni. Bogányi Tibornál hitelesebb karmester pedig nem is kell ehhez a repertoárhoz, mivel Finnországban élt sokáig és az összes nagy finn zenekart dirigálta, ráadásul a Sibelius Akadémián, a finn szerző partitúráin nevelkedett dirigenssé.

A műsoron:

Arvo Pärt: Cantus in Memoriam Benjamin Britten
Britten: Négy tengeri közjáték a Peter Grimes című operából
Sibelius: Kullervo-szimfónia, op. 7

Közreműködtek:

Tuija Knihtilä (mezzoszoprán), Markus Nieminen (tenor), Honvéd Férfikar (kargazgató: Strausz Kálmán)