Musicalkaland az Erkelben / A West side story felújítása / PRAE.HU

Leonard Bernstein legsikerültebb színpadi alkotása olyan komplex mű, amelyben ének, tánc és melodráma különleges egységet alkot. A szimfonikus-dzsessz táncok sokasága a vokális helytállás mellett megköveteli az énekesektől a tánctudást, a párbeszédek pedig a jó prózamondást. Nagy fába vágta tehát a fejszéjét a Magyar Állami Operaház alkotógárdája a West Side Story színpadra állításával.

A rendezést a táncos-zenés színház világából érkezett Novák Péterre bízták. Voltak ugyan jó ötletei, de nem sikerült igazán hatásos produkciót megvalósítania. A szerepek megkettőzése követeztében az énekesek sokszor egyhelyben állva énekeltek, miközben táncosok illusztrálták a történéseket. Az a rendezői szándék, miszerint így megvalósul majd, hogy a táncművészet is szerves részét képezze az előadásnak, csak részben sikerült. Sajnos ugyanis nemcsak az énekesek produkcióját illusztráló táncjelenetek kivitelezése, hanem olykor a szimfonikus táncok koreográfiája is sematikusra sikeredett. A tánc csak puszta illusztrációja, nem pedig értelmezője vagy felerősítője a drámának, ennek következtében a drámai szituációk többször is laposra sikeredtek. Novák nagy hangsúlyt fektetett a vizualitásra. Ennek részét képezték Horgas Péter monumentális díszletei is, amelyek jól mozgathatóak, ugyanakkor jellegtelenek is voltak.

Erkély

A rendezésnek azokat a részeket sikerült hatásosan kidolgoznia, amelyek lehetőséget adtak a tömegjelenetek megvalósításához. Az America-kórus vagy a Tonight például szórakoztatóan mozgalmas és kifejező volt, ahogy a báli jelenetnek is voltak ügyesen megoldott részletei. Ötletes volt a nyitány alatt vetített kisfilm is, amely zsánerképeket mutatott be a szereplők mindennapjaiból és megismertetett a történet szereplőivel. Kár, hogy a filmvetítésnek a továbbiakban nem volt semmiféle szerepe. Az előadás legproblematikusabb részeinek azonban Bernardo és Tony halálának kidolgozatlanságát éreztem. A két gyilkosság erőtlen maradt: Bernardo megölése zavaros, Tony lelövése előkészítetlen volt.

A választott kifejező eszközök – a táncok állandó jelenléte, a színpad világának kitágítása a nézőtérrel és a proszcénium páholyokkal, a díszlet hatalmas acélszerkezete és emelvényei, az egész előadás túlmozgatásos jellege – alkalmasak egy szórakoztató, revüszerű produkció létrehozásához, de kevésnek bizonyultak a mélyebb mondanivaló kifejezéséhez. A színpadon azonban nem uralkodott káosz: mindenki tudta, hol vonuljon be, hova álljon, mit csináljon és merre felé vonuljon el. Az énekesek pedig egy-két kivételtől eltekintve szépen teljesítették feladatukat.

jelenet1

A két szereposztás legsikerültebb alakítása alighanem Miklósa Erika Mariája volt. A művésznő vokálisan finoman árnyalva, hitelesen ábrázolta a fiatal lány lelkivilágát. Szerepformálása minden mesterkéltséget nélkülözött, magasságai tisztán és biztosan szóltak, a mélyebb regiszterekben azonban olykor egy fokkal haloványabb volt éneklése. Prózamondása is természetes volt, ha nem is minden esetben kifejező. A második szereposztás Mariájaként Nánási Helgát láthattuk, aki szintén biztos énektechnikáról és hiteles szerepformálásról tett tanúbizonyságot. Szép hangszínű szopránja minden regiszterben kiegyenlített volt, érzelmileg kevésbé törékeny Mariát varázsolva elénk.

Megyesi Schwartz Lúcia Anitája meglepően musicalesre sikeredett. Az énekesnő kiválóan magáévá tette Bernstein zenéjének dzsesszes-popos stílusvilágát. Nagyon jól ráérzett a figura jellemére és igyekezett érzékeltetni a zene latinosságát is. Csípős megjegyzései és Mariának tett szemrehányásai az előadás legjobban sikerült részletei között voltak. Kálnay Zsófia már az előző évadban is szép hangszínével, valamint tökéletesen illúziókeltő színpadi megjelenésével hívta fel magára a figyelmet. Vokálisan Anita szerepében is színvonalas, árnyalt, minden részletében kidolgozott teljesítményt nyújtott. Prózamondását azonban nem minden esetben éreztem természetesnek és a dialógusokban színészileg se volt mindig meggyőző. Azonban kétségtelen, hogy jó úton halad, és szép karrier áll még előtte.

Boncsér Gergely az első szereposztás Tonyjaként több esetben is kisebb-nagyobb intonációs pontatlanságokkal énekelt, kevésbé egyenletes vokális produkciója pedig mesterkélt prózamondással párosult. Technikai problémái már csak azért is sajnálatosak, mert alapvetően szép tenorhang birtokosa. Sokkal jobb alakítást nyújtott Tonyként László Boldizsár, aki könnyűzenei múltjának köszönhetően otthonosan mozgott a populárisabb zenei stílusokban is. Magabiztosan és érzelemgazdagon, olykor azonban dinamikailag kevésbé árnyaltan énekelte a szerepet, Tonyja ábrándos és érzelmes fiatalember volt.

jelenet2

Káldi Kiss András színpadi megjelenését tekintve Bernardóként egyáltalán nem volt illúziókeltő, és szerepformálása tekintetében is inkább tapasztalt maffiavezérszerű figurának tűnt, nem pedig egy fiatal, tinédzser bandavezérnek. Ez nem lett volna probléma, ha kifejező éneklést hallhattunk volna tőle. Sajnos azonban eléggé egyszínűen énekelte szerepét. Technikailag nem okozott neki gondot szólama, de adós maradt annak finomabb megformálásával. Kőrösi András Bernardója se volt fiatalos, de kétségtelenül határozott és erős színpadi jelenléte, valamint szebb és kifejezőbb énekhangja jobb benyomást tett rám. Ő sem tizenéves bandavezérnek, inkább alvilági szereplőnek ábrázolta a figurát.

A prózai színészek közül a legjobb alakítás Szabó Sipos Barnabás Dokija volt: minden sallangtól mentesen, hitelesen formálta meg szerepét. Hasonlóan jó alakítás volt Szirtes Gábor – szintén Doki szerepében –, míg a Krupkét alakító Bozsó Pétert többször erőltetettnek, kevésbé természetesnek éreztem. Molnár Levente jó karakteralakítást nyújtott a tanár úrként (Glad Hand), jól kiemelve a figura karakterisztikus vonásait.

A zenekar Dénes István irányítása alatt mindkét este korrekt és megbízható, de nem kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A lendületes részek tempói túl gyorsra, a lírai részek kevésbé érzelmesre sikerültek. Azonban mindezek csak stilisztikai kérdések, a későbbiek folyamán finomodhatnak. Az énekkar a kisebb összeszedetlenségektől eltekintve színvonalas teljesítményt nyújtott.

Fiatalosra hangolt West Side Story premiert ígért az Operaház reklámkampánya, és ha a tömegjelenetek kidolgozását, a szlengesített dialógusokat vagy a mellékszereplők által előadott, jól megkomponált bandás jeleneteket nézzük, akkor ez a célkitűzés meg is valósult. Sajnos azonban ezen jelenetek ötletessége és a kiváló énekesi teljesítmények ellenére is hiányérzettel távoztam az est végén a színházból. Az igazi, hatásos előadás ugyanis elmaradt.

A műsoron:

Leonard Bernstein: West Side Story

Szövegíró: Arthur Laurents

Dalszövegíró: Stephen Sondheim

Az eredeti produkciót rendezte és koreografálta: Jerome Robbins

Eredeti Broadway produkció Roger L. Stevens-szel együttműködve: Robert E. Griffith / Harold S. Prince

Fordító-dramaturg: Leányvári Enikő

Rendező, koreográfus: Novák Péter

Díszlettervező: Horgas Péter

Jelmeztervező: Szelei Mónika

Koreográfus: Molnár Éva / Bordás Attila

Balettmester Rujsz Edit