PRAE.HU: A filmjeiben mindig erős a hangkulissza. Hogyan teremti meg a zajvilágot?

Ami a Szerelem című új filmemet illeti, a hangsáv zömét az eső hangja teszi ki. Némi zene akad, párbeszéd úgyszintén, de egyébként szinte végig esik odakinn, a főszereplő srác lakásán kívül. Álomszerű hangulatot kívántam teremteni, a szitáló eső hangját megidézni. Ráadásul a film végén a zuhanyzás hangja domináns, így nedves környezetben indulunk, ott is fejezzük be.

PRAE.HU: Milyen zörejekkel dolgozott a Visszafordíthatatlan és az Egy mindenki ellen munkálatai során?

Az ilyesmi folyton az adott filmből ered. A Visszafordíthatatlanban félelmetes zörejeket, infrahangot használtam, viszont amikor már nem szerettem volna ijesztgetni a közönséget, alacsony frekvenciájú hangokra váltottam. Az Egy mindenki ellenben rengeteg pisztolylövést hallani, már-már felébred tőlük a néző. Minden filmnél más trükköt vetek be.

PRAE.HU: A filmjei melodrámák. Miért vonzza Önt ennyire a zsáner?

Murphy azt mondja, olyan filmeket szeretne készíteni, amelyekben vér van, sperma, és könnyek. Rengetegszer nyilatkoztam ugyanezt én is az újságíróknak, de valójában életről, halálról, szerelemfüggőségről, túlélésről, halálfélelemről beszélek a filmjeimben. Ez utóbbi rengeteg őrültségre késztethet, ugyanakkor előrevihet, és olyannak élheted meg az életet általa, amilyen. Bárki magáénak érezhet egy érzelmi tapasztalatot vagy egy személyes történetet, amely a szerelem lehetetlenségét ábrázolja, és egy olyan kapcsolatot is, amely szakítással zárul.

PRAE.HU: Fontos szerepet töltenek be Önnél az emlékek és az idő is.

A mostani filmemben a múltjára emlékszik a főszereplő, az emlékezés logikája pedig sokkal inkább érzelmi alapú, mint kronologikus rendű. Jobbnak láttam, ha a fiú elméjében rejlő álomképekkel foglalkozom, így a flashbackek sem időrendben jönnek, hanem asszociatívak, egy kósza gondolat vagy helyzet hívja elő őket. Nem tudom, hányszor térünk vissza a jelenbe. Talán nyolcszor kerülünk oda, és azt hiszem, körülbelül hét múltba révedést látni. Minden, ami a visszapillantások időtartamán belül esik meg, sorrendben fut, de maguk a szegmensek, a hét epizód már nem kronológia szerintiek. Úgy gondoltam, ildomosabb Murphy és Electra szerelmének végével nyitni, és a végére rakni az első találkozásuk gyönyörűségét. Ez némileg a Visszafordíthatatlan struktúrájára hajaz, úgyhogy immár másodjára szemléltettem, milyen volt egy románc, mielőtt minden rosszra fordult.

PRAE.HU: A Taxisofőr vagy a Salo poszterei borítják a falakat, és az említett mozik a kedvencei közé tartoznak. Mennyire lett ezektől még személyesebb a film?

Tudja, a mozi a kedvenc vallásom. És megvannak a liblingjeim: imádom a Gyilkos túrát, a Taxisofőrt, a Salót, a 2001: Űrodüsszeiát. A filmek, amelyekre egy poszter utal, vagy amelyekről Murphy beszél, olyanok, amelyekért megszállottan rajongok, vagy amiket a barátaim imádnak. Természetesen ez a film nem önéletrajzi mű, de úgy tekintettem rá, mintha a saját kisöcsémnek szánnám, aki igen közel áll hozzám.

PRAE.HU: Az Amerika hőskora-poszterhez fűzi valamilyen különleges viszony?

Nem. Rengeteg olyan posztert szedtem össze, amelyiknek bejön a dizájnja. Annak például nagyon tetszik a külcsíne, és maga a plakát is ritka kincs. Maga a film sem óriási kedvencem, de tudvalevőleg ez a filmtörténet első rasszista eposza, és Murphy, a főalak is tesz fajilag sértő megjegyzéseket, például a sok Párizsban élő külföldire, így olykor kötekedő alaknak tűnik.

PRAE.HU: Vér, szexualitás útján szabadítja fel a testet. Olyan japán újhullámos rendezők jutnak eszembe erről, mint Koji Wakamatsu…

… akinek imádom a filmjeit! Találkoztam vele Japánban, nagyon barátságosan viselkedett, együtt vacsoráztunk. Wakamatsu legalább olyan fontos alkotó, mint Fassbinder, még ha nem is annyira ismert. A németeknek volt egy Fassbinderük, a japánoknak egy Wakamatsujuk.

PRAE.HU: Engem Godard-ra emlékeztet.

Igen, de a japán kolléga közel sem befolyásolt annyi művészt, mint ő. Godard hatalmas elismerésben részesült, Wakamatsu azonban soha nem kapta meg a neki járó elismerést. Godard-ral vagy Fassbinderrel ellentétben ő a partvonalra szorult. Nagyjából öt filmet hozott tető alá évente, sajátos látásmódú, kis büdzséjű remekműveket. A The Embryo Hunts in Secret a kedvencem tőle.

PRAE.HU: Nagisa Oshimát szerettem volna még említeni. Vele hogy áll?

Újra kell néznem a munkáit, és persze tisztában vagyok azzal, hogy az ő nevéhez általában az Érzékek birodalmát kapcsolják. Sok régi filmjét nem láttam még, de pótolni kívánom őket, mert megvan a díszdoboz. Oshima feleannyi mozit sem csinált, mint Wakamatsu, noha ő is fontos alkotó. Furcsa, hogy Japán nem olyan nagy ország, mégis több nagyformátumú szerző jön onnan, és több mesterművet is adnak ki a kezükből, mint Kínában, ahol közel sem annyira produktívak a rendezők, még az ország népességéhez viszonyítva sem. A japánok ellenben az európai országok filmtermését is felülmúlják.

PRAE.HU: Beszélt az álmokról, az elme működéséről, szó esett a test felszabadításáról. El tudná mondani, hogy az Ön szemében ezek mennyire fonódnak össze vagy éppen válnak szét?

Nem tudom. A Hirtelen az ürességben az agy elválik a testtől, de nem hiszem, hogy ez bekövetkezne, ha betépsz, vagy ha meghalsz. Az elméd csupán a szürkeállományod része, azzal gondolkodsz, a zsigereidben érzel mindent, ám nem osztom a kereszténység lélekről alkotott nézeteit. Szerintem a test és a lélek egyazon matéria részei. Az emlékek működéséről sincs fogalmam, legfeljebb a filmélményeim alapján tudom leírni, valóságosnak hat-e egy reprezentáció vagy sem. Valószínűleg a Radírfej és Az andalúziai kutya járnak a legközelebb az elmefolyamatok bemutatásához. Nincs bennük dialógus, az elme pedig száműzi a szavak jelentős hányadát, illetve ezek a filmek a mentális szféra repetitív jellegére is kitérnek.

A film adatlapja a fesztivál honlapján.

Az interjú a 12. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon készült.

Interjúfotók: CineFest.