A 70 pluszos Larry Clark manapság sem könnyű falat, győzzük csak ép ésszel felfogni útszéli művészetét. Szégyentelenek című – ezúttal francia színekben tetszelgő – mozijában például tizenéves fiúprostikkal és közel sem szemérmes emberi függelékeikkel durvul, nagyrészt úgy, ahogy tette azt eddig is. Kedvelt vizuál-maszturbációs eszközével, az éppen forgó filmen belüli kamerázással és a cselekményhez csatlakozó internet-hivatkozásokkal megtolt produkció néhol pszichedelikus, néhol testnedv-realista, néhol kifejezetten vicces, de leginkább kibírhatatlan az edzetlen néző számára.

Nagyon úgy tűnik, hogy Larry Clark, nüansznyi különbségekkel ugyan, de hasonló köröket fut, mint korábban; összegez, rendszerez, s közben átültet más kultúrába. Túlzó lenne azt állítani, hogy önismétlő, mert egyszerűen csak a saját maga által kifantáziált, állandó belső törvényekkel működő univerzumában mozog, de tény, hogy sokadszor kell végigkínlódni az ilyen-olyan sorsú kis- és nagykamaszok kufircolásait, ön és közveszélyes akcióit, miközben a nagykorú társadalomban – mintegy mellékesen – virágzik a mindennemű visszaélés. Még akkor is, ha mindebben van valami penetránsan valós.

Mert a tinédzserkori devianciák és felnőttkori perverziók fogadatlan prókátora, gátlástalan provokátora egy laza mozdulattal kavar fel testet-lelket az új filmjében megjelenő párizsi deszkás szubkultúra átszexualizált és dekadens megnyilvánulásaival, ezért a film megtekintése csak a Larry Clarkon nevelkedett rétegközönségnek ajánlott. A közegtől és a stílustól eltekintve nem változott semmi lényeges, továbbra is undorító az egész világ és undorító benne minden férfi és nő. Az angol cím szerint még büdös is, hiszen eredetileg The Smell of Usra keresztelték a filmet, mely cím sejthetően áthallásos kapcsolatban áll a szagló realizmussal.

Keresztbe-kasul párzó kamaszok és szottyatag perverzek uralnak itt mindent, s a cselekedeteik mögött rejlő motiváció ebben a filmben csak néha-néha pislákol, mert Clark inkább csak lefilmez, bárkivel azonosulást teremteni már dagályos módszer lenne. Mivel hosszú ideje az általa jól ismert (jól kipróbált) eszközökkel dolgozik, a Szégyentelenekből sem hiányozhat – a szex mellett persze – a deszka, a drog és a zúzós zene, hiszen ettől lesz cool az egész, még akkor is, ha nem amerikai környezetben játszódik a történet. Egyébiránt semmi kommersz franciás dolog nincs ebben a filmben, az biztos, ki is lógott a sorból rendesen az idei Frankofón Filmnapok kínálatában.

Bizarr és groteszk dolgokra koncentrál, így kerül a sztoriba az aberrált lábszopogató fószer vagy a fiára nyomuló összeaszott anyuka, akik minden bizonnyal maradandó sokkot okoznak. Míg a kamaszok a döbbenet, a vén perverzek a nevetség tárgyai, mert Clark pedofilgyanús világa a hamvas vagy éppen ormótlan, ám mégis fiatal testű, erős szexualitással bíró, de emellett ijesztően kiégett ifjoncoké, akikről néha készül egy-egy odaköpött anamnézis, de sokszor nem. Terhelt, kaotikus és felfokozott világ ez, szinte szatirikus undoresztétika, melynek oltárán Larry Clark feláldozza az ifjúság valós vagy vélt ártatlanságát.

A polgárpukkasztó rendező 1971-es Tulsa című fotógyűjteménye, valamint 1995-ös Kölykök című debütáló filmes munkája óta ugyanazt a hitvallást követi, elénk tárja azon emberek pőre valóságát, akiről általában nem készítenek filmeket, legalábbis szépítés nélkül biztos nem. Meg lehet őt vádolni csúnya dolgokkal, és tény, hogy nem túl egyszerűen értelmezhető és feldolgozható egy olyan rendezői személyiség, aki fiatal kora óta ilyesfajta témákat szajkóz (és évtizedekre visszanézve – fiatal drogfüggőtől idősödő deszkás koráig – fetreng az életszagú Szodoma és Gomorában), de a nyilvánossághoz nem jutó csoportok igazságának kifejezésére mindig szükség van, főleg a szociálisan hátrányos helyzetben lévő közegeket érintően. Bár Clark ezen hasznos funkcióján felül hajlamos a filmes túlkapásokra a Szégyentelenekben is, de a lezsibbasztó történések mellett – tűrésküszöb-szüzességét elveszítve – ezt talán már észre sem veszi a néző.

Szégyentelenek / The Smell of Us

Színes, feliratos, francia filmdráma, 92 perc, 2014

Forgatókönyvíró-rendező: Larry Clark

Operatőr: Héléne Louvart

Vágó: Marion Monnier

Szereplők: Lukas Ionesco, Diane Rouxel, Théo Cholbi, Ryan Ben Yaiche, Adrien Binh Doan

Bemutató dátuma: 2015. szeptember 10.

Forgalmazó: ADS Services Kft.

Korhatár: 18