A monodráma nehéz műfaj, megfelelő szöveg, jó teherbírású színész és az apró rezdülésekre igen fogékony rendező kell hozzá. Gareth Armstrong szövege nem felel meg teljesen ennek a kritériumnak, nehéz eldönteni róla, hogy pontosan mi is érdekli igazán Shylock és Tubal viszonyából. Az előadás egyik része történelemóra a zsidóság középkori angliai hányattatásairól, majd kapunk egy kis karakterelemzést, Shakespeare A velencei kalmár című darabjának a legismertebb sorai is elhangzanak, a végére pedig jut egy adag színháztörténet is. A színlapon is az szerepel: kultúrtörténeti előadás. Ha tényleg csak ennyi lenne, jobban mutatna egy kávézóban vagy éppen egy szalonban, de szerencsére a rendező nagyon jó színházi jelekkel dolgozik, amikkel az "olvasni valóbb" részeket is fogyaszthatóbbá teszi.

Már az elején kimondják, hogy itt és most nem a mindenki által ismert Shylockról lesz szó, hanem egyetlen barátjáról, akit Shakespeare megírt neki: Tubalról. Ehhez képest erről a Tubalról viszonylag keveset tudunk meg, még talán Jakab királyról is többet, és az előadott jelenetek kiindulópontja is Shylock marad. Még az előadás végén is a leghíresebb brit Shylock alakításokról emlékezünk meg. Ami miatt a fentiek ellenére is kiemelkedő az előadás, az a színészlélektan, ami Hunyadkürti György tolmácsolásában rendkívül kitárulkozó jelenléttel történt. Mit élhet át a színész, aki csak végszavaz a főszerepet játszó, a mindenki által ismert karakter árnyékában? Erről a létállapotról legtöbbet talán a Vígszínház egykori művészének, Szatmári Istvánnak visszaemlékezéseiből tudhatunk meg, aki nem lázadt a sors ellen, nem lett ugyan főszerepek eljátszója, helyette karakteralakításaiban mélyült el és hozta ki belőlük a maximumot, és mindemellett szeretetteljes hangnemben remek glosszákat írt azokról a színészóriásokról, akiknek egy-egy jelenete az ő közreműködése nélkül valószínűleg kevésbé lett volna sikeres. Ugyanezt az alázatot és valahol rajongást adja vissza a Shylock legjobb pillanataiban.

Hunyadkürti jól ismeri ezt a létállapotot, hiszen repertoárjában jó pár mellékalak lelhető fel. Nála nem közhely, hogy nemcsak eljátssza, hanem éli is karakterét. Tubalként elhiteti velünk, nézőkkel is, hogy a Tubal-féle nyolc sor tényleg létfontosságú a drámában, köréje egy komplex élet, egy teljes alakítás is felépíthető. És ezzel párhuzamosan amit Hunyadkürti csinál, az nem egy Tubal-alakítás: kétszer 50 percen keresztül, egyedül a színen tartja fenn a figyelmünket, magabiztosan prezentálja a különböző szövegeket és kezeli a kellékeket. Finom mozdulatai egyből teátrális nagyoperai gesztusokká válnak, amint Shylock bőrébe bújik, de ez a másfajta játszás két síkon is magyarázatra talál. Korábban már hallottuk, hogy a Shylock eljátszása mindig lehetőséget adott a bőrébe bújt művészeknek, hogy alkalmazzák ripacsériájukat, így ezek a gesztusok rögtön idézőjelbe is kerülnek.

 A rendezés nagyon jól segíti Hunyadkürti kiteljesedését a karakterben, talán még túl sok mankót is ad neki: valószínűleg a ruhafogasra akasztott kabát és kalap sem lett volna szükséges, hogy mindig tudjuk, a színész mikor Tubal és mikor Shylock, viszont az utazóládából előkapott botbábok alkalmazása már sokkal jobban kiegészíti a játékot. Érezhető néhány betoldás is a szövegbe, amikor maguk az alkotók reflektálnak a jelenre, a hazai színjátszás helyzetére, de ezek a betoldások nem zavaróak, még akkor sem, ha némelyikkel nem biztos, hogy egyet tudunk érteni.

Valószínűleg volt a nézők között olyan is, akiknek a zsidók Angliából való kiüldözésének kálváriája, vagy A velencei kalmár játszási történetének részletei is az újdonság erejével hatottak, de az előadás legnagyobb érdeme, hogy egy remek színésznek lehetőséget adott, hogy tudása legjavát és személyiségét egy egész estén át megmutathassa. Nem véletlenül tüntette ki (Gáspár Tibor korábban tárgyalt szintén remek Ádámjához hasonlóan) az idei Vidéki Színházak Fesztiváljának zsűrije ezt az alakítást.
 

Gareth Armstrong: Shylock

Fordította: Nádasi Myrtill

Játssza: Hunyadkürti György

Díszlet: Szalai József

Jelmez: Cselényi Nóra

Rendező: Kőváry Katalin

Csiky Gergely Színház, Kaposvár

Thália Színház - Vidéki Színházak Fesztiválja

2015. szeptember 11.

Fotó: Nagy Blanka

www.csiky.hu